Tuboly László (költő)
Tubolyszeghi Tuboly László (Szentliszló, Pusztamagyaród, Zala vármegye, 1756. április 10. – Nagylengyel, Zala vármegye, 1828. május 21.) Zala megyei jogász, főszolgabíró, táblabíró, költő, szabadkőműves, nyelvújító, földbirtokos
| Tuboly László | |
 | |
| Tuboly Lászlónak a címeres viaszpecsétje | |
| Született | 1756. április 10. Szentliszló, Pusztamagyaród |
| Elhunyt | 1828. május 21. (72 évesen) Nagylengyel |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | boldogfai Farkas Erzsébet (1761-1801) |
| Gyermekei | Tuboly Mihály |
| Foglalkozása | jogász költő, nyelvújító |
 | |
| Tuboly László aláírása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztés 
Régi zalai nemesi tubolyszeghi Tuboly családba született. Apja tubolyszeghi Tuboly Mihály (1719-1784), főszolgabíró, földbirtokos, anyja gulácsi Farkas Krisztina (1734 - †?) gyermekeként. A család eredetileg 1519. november 15-én II. Lajos magyar királytól nemesség és földbirtok adományban részesült Zala megyében.[1] Anyai nagyszülei idősebb gulácsi Farkas László (1705-1769), 1809-dik vasi inszurgens kapitány, káldi földbirtokos, és nemes Sala Terézia (1707-1763) voltak. Keresztszülei pallini Inkey Boldizsár (1726-1792), zalai alispán, és neje szalapatakai Nagy családból való szalapatakai Nagy Júlianna (1731 1767) úrnő voltak. Anyai nagybátyja ifjabb gulácsi Farkas László (1740-1818), Vas vármegye alispánja, 1809-dik vasi inszurgens kapitány őrnagy, földbirtokos. Tuboly László testvérei: Tuboly Imre, táblabíró, hencsepusztai birtokos; Tuboly János (1773-1818), táblabíró, birtokos, akinek neje nemes Jaán Borbála (1786-1823); és Tuboly Terézia (1758-1810), aki egyházasbüki Dervarics Mihály (1750-1814) gutorföldei földbirtokosnak a felesége volt.[2]
Tuboly László rövid ideig jószágkormányzó volt Festetics György gróf muraközi birtokán, ahol Hajnóczy Józseffel megismerkedett és így került kapcsolatba a magyar jakobinus mozgalommal. 1777. szeptember 9. és 1781. szeptember 21. között az éppen létesített új zalalövői járás első alszolgabírája lett, a majdani sógora, boldogfai Farkas András (1740-1780) főszolgabíró mellett. 1781. szeptember 24-e és 1786. június 14-e között Egerszeg alszolgabírája, majd a ugyanennek a járásnak a főszolgabírája lett 1790. április 7.-e és 1795. május 4.-e között.[3]
1794. augusztus 18.-án a felperes csébi Pogány Ádám (1746-1814), és az alperes boldogfai Farkas család között létrejött egy egyezmény; boldogfai Farkas Ferenc nemesapáti plébános, Farkas László, Farkas Ignác, özvegy Farkas Jánosné lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (aki gyermekei Farkas János Nepomuk és Farkas Ferenc gyámja) Tuboly László ügyvéd és Farkas Ferenc plébános jogi képviselete alatt álltak.[4] Pogány Ádám szolgabíró a Gömör vármegyei Kelemér nevű településen lakott, azonban elszánta magát, hogy vissza fogja szerezni a családja ősi zalai birtokait. Több családot is beperelt akkor (köztük más megyékben az Eszterházyt és a Gyulafit). Zalában felkereste a boldogfai Farkas családot, amely Farkas Ferencné barkóczi Rosty Annán keresztül örökölte polyanai Brodarics Mátyásné csébi Pogány Sára ősanyja birtokai egy jelentős részét.[5] Tuboly László, boldogfai Farkas Erzsébet férje, sógorával, boldogfai Farkas Ferenccel (1742 – 1807), nemesapáti plébánossal, együttműködvén a család régi oklevelei alapján összeállította a leszármazási táblákat, és kutatta a boldogfai Farkas család osztopáni Perneszy és szenterzsébeti Terjék őseit. Pogány Ádámnak végül sikerült szereznie 1000 arany vinculumot a családtól. 1795. májusában találjuk a dékánfalvai birtokán, és állása ekkor gróf Festetics György Csáktornya uradalmi kormányzója volt.
Spissich János (1745-1804) zalai alispánnal szintén szoros barátságot ápolt, és ő is tagja volt a "Jó tanácshoz" címzett szabadkőműves páholynak Zalaegerszegen, amelyet Spissich vezetett.[6] Ugyanakkor, közeli barátja volt Tuboly Lászlónak Pálóczi Horváth Ádám, és több alkalommal levelezett Kazinczy Ferenc íróval, a magyar nyelvről.[7] László kapcsolatba került a Martinovics mozgalommal és a megyei ellenállásban való részvétele miatt elmozdították az állásából Spissich Jánossal és gróf Festetics Györggyel együtt 1795-ben.[8] Ő semmisítette meg Spissich kompromittáló iratait, elősegítve, hogy a megye alispánját ne ítéljék el a Martinovics-perben. 1797-ben született a gyermeke Nagylengyelben, azonban a nagy botrány után 1798-tól ismét visszavonult a dékányfalvai birtokára és gróf Festetics védelmét élvezte egy ideig. Egy idő után pedig visszavonult a nagylengyeli birtokára, ahol komolyabban kezdett foglalkozni az irodalommal és a költészettel. Francia és latin szerzőket fordított, a Tudományos Gyűjteményben publikált. Horváth Ádám és Tuboly együtt vásárolta meg Spissich Sándortól apja, Spissich János könyvtárát, mivel a tervük az volt, hogy közösen építenek egy házat a két család használatára.[9] Tuboly László történeti kérdésekkel foglalkozott: két magyar őstörténeti témájú tanulmánya is megjelent.[10] Az 1824-ben megjelent "Magyarország régi földiratához" című közleményében tubolyszegi Tuboly László így ír Győr nevének értelmezéséről: „a Rába folyónak Dunába szakadtánál, hol akkor (t. i. a Rómaiak idejében) Arrabona, most Győr a régi német Ringtől magyarázott Gyűrű, vagy Gyűr, városa állott." Ez tulajdonképpen az első ismert hivatalos feljegyzés a mostani városnak a elnevezéséről. Igen érdekes, hogy a fizikai földrajzi jelenségek közül legelsőnek a vízrajz keltett tudományos érdeklődést neki ebben a művében.[11]
Az 1806. június 9.-i vármegyei közgyűlésen bizottságot választottak a megyei tiszti szótár elkészítésére. A bizottság tagjai közül báró Gilányi János, forintosházi Forintos Gábor, Tuboly László, Kisfaludy Sándor, Takáts József és Csutor János találhatóak.[12]
1819-ben és 1824-ben a vármegyei tisztújítással foglalkozó választmány tagja volt.[13]
Házassága és gyermekei
szerkesztés
Tuboly László, 1779. október 16.-án Zélpusztán vette feleségül a boldogfai Farkas családból származó boldogfai Farkas Erzsébet Dorottya (*Boldogfa, Zala vármegye, 1761. április 15. – †Muraréthát, Zala vármegye, 1801. december 2.) kisasszonyt,[14] boldogfai Farkas Ferenc (1713-1770) zalai alispán és barkóczi Rosty Anna (1722-1784) lányát. A menyasszony apai nagyszülei boldogfai Farkas János (†1724), Zala vármegye helyettes főszolgabírája, földbirtokos és sidi Sidy Dorottya (1693–1775) voltak; az anyai nagyszülei barkóczi Rosty László (fl. 1710-1730), vasi főszolgabíró, földbirtokos és a zalalövői Csapody családból való zalalövői Csapody Mária (fl. 1710-1714) voltak. Hitvese révén sógorai boldogfai Farkas András (1740-1782), zalalövői főszolgabíró, földbirtokos, boldogfai Farkas János (1741-1788), Zala vármegye Ítélőszék elnöke, főjegyzője, földbirtokos, boldogfai Farkas Ferenc (1742–1807), veszprémi kanonok, esperes, boldogfai Farkas Lajos (1752–1809) tanár, Kolozsváron rektor, a piarista rend kormánysegédje, valamint csáfordi Csillagh Ádám (1739–1797), Zala vármegye főadószedője, első alügyésze, földbirtokos, akinek a neje boldogfai Farkas Anna (1746–1804) volt.
Tuboly László a felesége révén jelentős vagyonhoz jutott miután, az 1779-ben megírt boldogfai Farkas Ferencné Rosty Anna végrendeletében, lányának, boldogfai Farkas Erzsébetnek az egész Somogy és Tolna megyei birtokrészeit hagyta, amelyeket a Perneszy családtól örököltek, valamint a salomvári egész birtokrészeivel együtt.[15] A somogyi birtokrészeket, amelyek Ádándon helyezkedtek el, végül zalalövői Csapody Gábornak adta el. Tuboly Lászlónak és boldogfai Farkas Erzsébetnek 10 gyermeke született, azonban csak négy leány- és egy fiúgyermeke megérte a felnőttkort:
- tubolyszegi Tuboly Borbála Anna (*Szentliszló, 1780. október 25.–†Zalalövő, 1832. február 25.).[16] Férje, domjánszegi Domján József (*Zalalövő, 1765. október 23.–†Zalalövő, 1831. szeptember 23.),[17] királyi udvarnok, táblabíró, zalalövői birtokos, 1819 és 1825 között zalai alispán.
- tubolyszegi Tuboly Klára (*Nagylengyel, 1782. január 11.–†Nagylengyel, 1788. június 27.)
- tubolyszegi Tuboly Julianna (*Nagylengyel, 1784. március 5.–†Salomvár, 1844. január 10.).[18] Férje, kálóczfai Szente József (*Kálócfa, 1773. február 16.–†Kálócfa, 1811. július 10.), táblabíró, kálócfai birtokos.[19]
- tubolyszeghi Tuboly Rozália (*Nagylengyel, 1785. szeptember 8. –†?)
- tubolyszeghi Tuboly Anna Margit (*Nagylengyel, 1787. június 14.–†Dékánfalva, 1795. május 22.)
- tubolyszeghi Tuboly Rozália (*Nagylengyel, 1791. április 9.–†Nagylengyel, 1872. június 23.), aki hajadonként hunyt el. Muzsaji Dóczy Terézia (1778-1842) féle Göcseji Helikon irodalmi kör tagja volt a másik hajadon leánytestvérével Tuboly Elizzel együtt.
- tubolyszeghi Tuboly Jozefa "Erzsébet" (*Nagylengyel, 1793. március 22.–†Nagylengyel, 1819. március 18.), aki hajadonként hunyt el. Muzsaji Dóczy Terézia (1778-1842) féle Göcseji Helikon irodalmi kör tagja volt a másik hajadon leánytestvérével Tuboly Rózával együtt.
- tubolyszeghi Tuboly Klára (*Dékánfalva, 1794. december 23.–†Nagylengyel, 1795. június 6.)
- tubolyszeghi Tuboly László János (*Nagylengyel, 1797. június 8.–†?)
- tubolyszeghi Tuboly Mihály (*Muraréthát, Zala vármegye, 1798. szeptember 24.–†Nagylengyel, 1872. január 31.), Zala vármegye főjegyzője, táblabíró, földbirtokos.[20] Neje, miskei Miskey Etelka (*1813–†Nagylengyel, 1888. augusztus 25.).
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ C 30 - Helytartótanácsi Levéltár - Acta nobilium - Zala megye - Investigatio nobilium - A - 66.
- ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A Tuboly család (tubolyszegi). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2022. XVIII. Évfolyam. Budapest. 298. o.)
- ↑ Archivált másolat. [2014. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 16.)
- ↑ Szinnyey József. Magyar írók élete és munkái: Csébi Pogány Ádám.
- ↑ ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 3. doboz 156. p.
- ↑ Abafi 1993
- ↑ http://adattar.vmmi.org/cikkek/4396/letunk_1991.1-2_02_szeli_istvan.pdf
- ↑ http://zalai.dfmk.hu/zalaiak?p=842
- ↑ Németh 2011 77. old.
- ↑ Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974). Szentmihályi Imre: Pálóczi Horváth Ádám göcseji kutatásai.
- ↑ Múzeumi közlemények Arrabona - Múzeumi közlemények 2. (Győr, 1960)Szőke Béla: Győr nevéről
- ↑ [http://epa.oszk.hu/01600/01610/00011/pdf/vmm_11_1972_26_poor.pdf A közigazgatási nyelv ügye Zala vármegyében a XVIII. század végén és a XIX. század elején]
- ↑ Levéltári Szemle, 39. (1989)Levéltári Szemle, 39. (1989) 3. szám. Molnár András: Zala megye reformkori tisztújításai, 1819–1847 / 18–30. o.
- ↑ familysearch.org római katolikus anyakönyvek - Horvátország - Selnica (Čakovec) -halottak - Tuboly Lászlóné boldogfai Farkas Erzsébet halála
- ↑ ZML. XIII. 10. Farkas család iratai (Boldogfai) 4. doboz. 180.p)
- ↑ familysearch.org Domján Józsefné Tuboly Borbála halála - Zalalövő
- ↑ familysearch.org Domján József halála- Zalalövő
- ↑ familysearch.org Szent Józsefné Tuboly Julianna halála- Salomvár - (In: Zalalövő)
- ↑ familysearch.org Szente József halála - Kálóczfa (in: Csesztreg)
- ↑ Szelence/Selnica keresztelési anyakönyvek. (Hozzáférés: 2020)
Források
szerkesztés- ↑ Abafi 1993: Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1993. ISBN 963-05-6540-4 Reprint
- ↑ Németh 2011: Németh József: Pálóczi Horváth Ádám petrikeresztúri évtizede (1811–1819). In Csörsz Rumen István – Hegedűs Béla: MAGYAR ARIÓN: Tanulmányok Pálóczi Horváth Ádám műveiről. Budapest: Reciti. 2011. ISBN 978-963-7341-91-5 arch Hozzáférés: 2016. május 9.
