Főmenü megnyitása

Topits József fia gőztésztagyár

Magyarország első tésztagyártó üzeme
„Topits József fia” gőztésztagyár hirdetése (1887)
"Topits József fia" féle fénymáz csomagolásának a cimlapja (1878). A közepén látható a gyár logója a "T" betűvel.
Topits József András (18241876), gőztésztagyár tulajdonos, pesti választott polgár, Budapest fővárosi képviselő-testületi tag
Topits Józsefné Prückler Klára (18331907), gyárosnő, a Topits József fia gőztésztagyár tulajdonosa; férje, Topits József, megalapította az ország első tésztagyárát.
Topits Alajos József (18551926), gőztésztagyár tulajdonos, az Országos Ipar Tanács tagja, Országos Iparegyesület Igazgatóságának a tagja, Budapest főváros törvényhatósági bizottsága tagja, a Ferenc József-rend lovagja.
Topits Alajos Nándor (18941930), tartalékos főhadnagy, Topits József fia gőztésztagyár utolsó igazgatója.

A Topits József fia, Első Magyar gőztésztagyár (Erste ungarische Dampfmehlspeisenfabrik), Magyarország első tésztagyártó üzeme volt, 1930-ban szűnt meg.

A gyár rövid történeteSzerkesztés

Topits József vezetősége alattSzerkesztés

A horvát származású római katolikus Topits József (*1787.–†Gödöllő, 1837. március 24.) és Dlaskovits Borbála (*Vác, 1805. július 28.–†Gödöllő, 1840. június 13.) fia, Topits József András (*Gödöllő, 1824. február 25. –† Budapest, 1876. szeptember 27.), pesti választott polgár, fővárosi képviselő-testületi tag,[1] Pesten 1847-ben hozta létre a tésztagyártó üzemet, majd 1859-ben tésztagyárat alapított. A Topits család a pesti Hatvani utca 10. szám alatti levő palotájukban lakott, amelynek utcaszintjén működött a Neruda Nándor-féle „Aranyméhkas” nevű drogériája. Ez volt Magyarországon az első tésztagyár. Addig a tésztagyártás csak háziipar volt és Topits József volt az aki Magyarországon először gyártott makarónit. A gyár folyamatosan fejlődött az évek során; nemcsak gőztésztát, hanem ostyát, pecsétviaszt és más művegytani terményeket is gyártott.[2]

A Hatvani utcában üzemelt 1867-ig, amikor Topits József elnök, Weichselbeger János (18291874) tésztagyáros cégtársával együtt úgy döntött, hogy a Dob utca 37. szám alá költöztetik át. Topits József 1853. július 19.-én Pesten házasságot kötött régi pesti polgári római katolikus Prückler családból való Prückler Klára Eleonóra Julianna (18331907) kisasszonnyal,[3] akinek a szülei, Prückler József (18041866), pékmester, bérpalota tulajdonos, 1848-as alhadnagy a pesti gyalog nemzetőrség 4. századánál és Danner Anna (18091889) voltak; Prückler Klára apai dédapja még Mária Terézia korában az alsó-bajorországi Schwarzenbachból költözött át a Magyar Királyságba. A Topits tésztát gyártó üzlet kezdetben igen szerény volt, csupán kézi erőre berendezett készülékeken dolgoztak. Néhány év alatt azonban a gyár erőre kapott, úgyhogy többi közt 18 lóerejű gőzgép, két dagasztó gép és három a technika legújabb vívmányai szerint szerkesztett sajtó volt működésben. Az 1870-es évekre a tésztakészítő gépek hét személy szolgálatát igénylett. Az előállított gyártmányt felhúzó készülék szállította a földszinten levő géphelyiségből az első emeleten levő szárító-termekbe. Fönt tisztán öltözött leányok várták a gyártmányt; számos dolgozó asztalon élénk tevékenység volt folyamatban.[4]

Topits Alajos vezetősége alattSzerkesztés

Topits József halála után, 1877. július 1-jén, özvegye, Prückler Klára gyárosnő, valamint gyermekei is Topits Alajos József (18551926),[5] és Felmayer Istvánné Topits Irma mint nyilvános tulajdonostársak, beléptek a vállalatba. Az özvegy 1878-ban házasságot kötött a nagyváradi születésű Glatz Nándorral (18331909), aki később egy ideig cégvezetőként is tevékenykedett. A régi híres cég egyre jobban fejlődött és ezzel igen tehetőssé vált Topits Alajos vezetése alatt, aki már 1893-ban az Országos Iparegyesület Igazgatóságának a tagja is volt.[6] A Topits József fia gőztésztagyár tésztagyártmányait Magyarországon kívül, Ausztriába, Szerbiába és Romániába is exportálták.[7] A sikeres Topits féle gőztésztagyár császári és udvari szállító tésztaüzem volt; ezt a címet 1893-ban adományozta az uralkodó a cégnek.[8][9]

1898-ra, a gyár 43 lóerővel és 60 munkással működött.[10] 1907-re az iródai dolgozókon kívül, a gyár 110 munkást foglalkoztatott.[11] A Topits József fia tésztagyár virágzása mintegy tükre a magyar kereskedelem fejlődésének. Csak a szakadatlan törekvő munkásság és a kiváló kereskedelmi tudás tette e céget hazánk egyik legnagyobb és szakmájában kétségkívül legelső cégévé. Az a nagymennyiségű csőtészta (makaróni), mely hazánkban fogyasztásra kerül, túlnyomóan a "Topits József Fia cég gyárában" készült már a századfordulón, mert e jeles cég gyártmányai diadalmasan szorították ki a külföld termékeit. A cég gőztésztagyára, amely a makarónik minden faján kivül a legkülönfélébb levesbe való tésztákat is készített, valóban mintaszerű berendezésű. A Topits-cég kereskedelmi összeköttetései egész Magyarországot behálózták, sőt gyártmányai a külföldön is jóhangzásúaknak számítottak, mert, különösen a keletre, élénk export-üzletet folytatott a cég. Nem kevésbé ismertek voltak a Topits-gyár vegyészeti termékei: a cég által gyártott ostyák, fénymázak, pecsétviaszok. különböző színű tinták, továbbá kékítő, keményítő, pótkávék, a legkülönfélébb olaj- és földiestékek, kencék és a vegyi termékek számtalan egyéb cikkei már régen polgárjogot nyertek kereskedelmünkben és azokat általánosan ismerték és kedvelték.[12]

A virágzó tésztagyárat az első világháború tette tönkre. Amikor a lisztet csak jegyre lehetett kapni a tésztagyár is kénytelen volt üzemét a legszűkebb mértékre redukálni. 1916-ban rendelet jelent meg, amely megtiltotta a liszt ipari feldolgozását. A tésztagyár munkájának legnagyobb részétől elesett és csak abban a mértékben dolgozhatott, ahogyan azt a Haditermény előírta. Egészen 1920-ig tartott ez a kényszerű üzemredukció.[13] A tésztagyárat az 1919-es román megszállás alatt alaposan kifosztották gépeitől, alapanyagaitól és kész termékeitől, tény hamarosan a működése végéhez. Topits Alajos ekkor már idős ember volt, fiai pedig a háborúban harcoltak, úgyhogy a gyár vezetése gyönge kezekben volt. Az első háború alatti üzemredukálás folytán veszítette el a vevők nagy részét és a Tanácsköztársaság alatt viszont fosztogatásokat követtek el a gyártelepen. Amikor a háború után a gyár újból megindulhatott volna már igen nagy anyagi kérdéseket kellett megoldani.

A gyár utolsó évei és a végeSzerkesztés

Rövidesen, 1926-ban Topits Alajos is meghalt és fiai vették át a gyár veze­tését: ifjabb Topits Alajos Nándor (18941930) tartalékos főhadnagy volt a legidősebb. A fiúk, abban az időben vonultak hadba amikor még az üzlet vezetésében nem vettek részt és apjuk halála után az üzem alaposabb ismerete nélkül vették kezükbe a folytatást. Rövidesen részvény társasággá alakították át de már ez sem hasz­nált és a gyár csődbe került; 1925. novemberében a budapesti királyi törvényszék mint csődbíróság a Topits József fia tésztaipar részvénytársaság budapesti (VII., Dob-u. 37. öz.) ellen, ennek bárból található ingó vagyonára és a magyar állam területén levő ingatlan javaira a csődöt megnyitotta.[14] A Topits József fia tésztaipar rt. ellen nyitott csődöt a budapesti királyi törvényszék 1928. májusában szüntette meg.[15] 1930-ban megszűnt végül az üzem.[16]

ÉrdekességekSzerkesztés

  • A debreceni Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban található két eredeti üvegkelyhet, amelyet 1889-1890-ben a Topits József tésztagyára adományozott. Az azonos kelyhek magassága 38cm, “pereme alatt két kis szellőző lyukkal. Oldalán "áruismei" nyomtatott címke, kézírásos tésztamegnevezésekkel. Két üvegtalpán "Topits" feliratú kis címke látható. Az üvegeket tészta tartalmukkal Topits József és Fia Budapest cég adományozta. Feliratuk szerint: "1, Csillag, kicsiny, 2, Bodzavirág, 3 ,Gyűrű, 4, Laska, 5, Zabmetélt, 6, Bokréta" tészta minták láthatók benne.[17]
  • A "Topits József fia gőztésztagyár" nem csak az első tésztagyártó üzem volt az osztrák-magyar monarchia alatt, hanem jellegében az egyetlenegy volt, amely a "császári és királyi udvari szállító" címmel rendelkezett.
  • Az 1881-ben zajlott Budapesti Kereskedelmi bálon Topits Alajosné Felmayer Vilma 6 000 forint értékű hajéket vesztett el; az igen vagyonos Topits Alajos feleségének a rendkívüli értékes hajék árát lehetne becsülni úgy, hogy például 1881-ben az újság előfizetési díj egész évre 6 forint volt.[18]
  • 1908 nyarán Ferenc József magyar király a platteni születésű Hammer Károly gépészt, aki a dátumra negyvenkét éve dolgozott a Topits-féle tésztagyárban, érdemei elismeréséül a koronás ezüst érdemkereszttel tüntette ki; Hammer az általános kihallgatáskor megköszönte a királynék kegyét. Az uralkodó az egyszerű munkást nagyon kegyesen fogadta, valamint több kérdést intézett hozzá és végül kézszorítással tüntette ki.[19]
  • A tésztagyár közel 70 évig üzemelt, és 3 Topits úr nemzedék vezette végig. A Tanácsköztársaság alatt, valamint főleg a román hadsereg megszállása alatt szenvedett károk végzeteseknek bizonyultak; ezek miatt végül csődbe is ment az egykori fényes tésztagyár.

JegyzetekSzerkesztés

  1. familysearch.org Topits József gyászjelentése
  2. Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1888 (5. évfolyam) 4. rész Hirdetések
  3. familysearch.org Topits Józsefné Prückler Klára gyászjelentése
  4. Anyagi Érdekeink, 1878 (8. évfolyam, 1-12. szám)1878-07-31 / 7. szám
  5. familysearch.org Topits Alajos József halálának a bejegyzése
  6. Vasárnapi újság - 40. éf., 25. szám- 1893.
  7. Réthy Dezső. 1889. Magyarország a Balkán piacain: statisztikai tanulmány. 11. o.
  8. Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)1893-02-12 / 7. szám
  9. Kéry Gyula szerk.: Petőfi könyvtár 26. A Petőfi-ház története és katalógusa (1911) 169. o.
  10. Matlekovits Sándor (szerk.): Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye 2. kötet (Budapest, 1898)
  11. Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
  12. Ország-Világ, 1905. Jubiláris AlmanachKözgazdaság. 227.-227.o.
  13. Magyarország, 1930. május (37. évfolyam, 98-122. szám)1930-05-14 / 108. szám
  14. Molnárok Lapja, 1925 (32. évfolyam, 1-52. szám)1925-11-07 / 45. szám
  15. Budapesti Közlöny, 1928. május (62. évfolyam, 99-123. szám)1928-05-04 / 102. szám
  16. Ujság, 1930. május (6. évfolyam, 98-122. szám
  17. Kereskedelmi, 1974 - Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum74.350.70.1. Áruminta üveg, tészta
  18. Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám1881-02-08 / 17. szám
  19. Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)1908-11-08 / 44. szám