Főmenü megnyitása

Margitai József (született: Majhon József, Cserencsóc, Zala vármegye, 1854. március 9.Budapest, 1934. június 6.) állami képzőintézeti igazgató, kormányfőtanácsos.

Margitai József
Margitaj Josip (1880s).jpg
Született Majhon József
1854. március 9.
Cserencsóc, Zala vármegye
Elhunyt 1934. június 6. (80 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Foglalkozása állami képzőintézeti igazgató,
kormányfőtanácsos

ÉleteSzerkesztés

Családja muraközi eredetű volt, Majhen Ferenc néptanító és Titler Anna gyerekeként született a mai Cserföldön (ma Muravidék, Szlovénia). Apja szlovén iskolában kapott tanítói állást. Családnevét 1878-ban magyarosította Majhonból Margitaira és a magyarosítás egyik elkötelezett híve volt. Szülei 1857-ben visszaköltöztek a Muraközbe, Muraszentmártonba (hol Margitai atyja 50. évi működését 1898-ban fejezte be). Margitai a gimnáziumot Nagykanizsán, a tanítóképzőt Csurgón, a polgári iskolai tanítóképzőt Budapesten, a zenetanári tanfolyamot magánúton végezte. Iskolai tanulmányait végezve, megszerezte a képesítést az elemi (1874), a polgári iskolai tanítóságra (1875) és a zenetanárságra (1879). Működését mint községi tanító 1873-ban Csáktornyán kezdte, hol 1879-ben állami képzőintézeti tanár és 1890-ben igazgató lett. 1880-tól különösen a muraközi horvátok elmagyarosítása érdekében folytatott munkát amelyhez mindent eszközt, az erőszakoskodás kivételével bevetett. A horvátok megosztása érdekében kiötlötte a muraközi nyelv fogalmát, amely szerinte nem is horvát nyelv. Állításai nyelvészetileg teljes képtelenségnek számítanak, mert ő csak az újfajta szerbhorvát nyelvre vonatkozólag mondta azt, hogy itt külön nyelvet beszélnek. Az általa nyelvnek nevezett muraközi dialektus tulajdonképpen a kaj-horvát nyelv része, amely a szerbhorvát nyelv megjelenéséig a helyi nyelvi norma volt. Margitai kihasználta azt, hogy a Ljudevit Gaj által kidolgozott szerbhez közel álló irodalmi normát a horvát értelmiség többi része sérelmezte és megalkotott egy olyan nyelvet, aminek tulajdonképpen nem is volt gyökere, mint mondjuk a szomszédban a muravidéki nyelvnek, amely a szlovén nyelv saját régi írásbeliséggel rendelkező dialektusa. Nyilvánvaló, hogy Margitait annak a helynek példája serkentette, ahol született és a nyugat-magyarországi horvát nyelv (ma burgenlandi horvát) is inspirálta, de tevékenysége nem járult hozzá semmiképpen a helyi lakosság kulturális fejlődéséhez, illetve nemzeti fennmaradásához, hisz ő ezzel magyarosítani akart, mivel a helyiek nyelvén írt propaganda anyagokkal „megértetni” kívánta velük a magyarosítás és magyarosodás jogosságát és hasznosságát.

Csáktornyán 1874-ben zenekart szervezett, melynek 1880-ig karmestere volt; a királyi törvényszék fogházában a rabokat oktatta (1873-74); részt vett a kisdedóvó alapításában; 1874-tól 1884-ig a polgári egyletnek titkára volt; részt vett a jótékony nőegylet megalapításában, melynek 1876-tól 1884-ig ügyvezető titkára volt. Lapjában egy időben a Csáktornyán felállítandó Zrinyi-szoborra gyűjtött.

Megyimurje néven kétnyelvű lapot vezetett, ahol a horvát nyelven írt cikkekben arra akarta propagálni a gyenge öntudattal rendelkező muraközi horvátságot, hogy asszimilálódjon a magyarokba. A horvátság nemzeti jogi alapját is kétségbe akarta vonni, mert szerinte a Muraközben mindenki magyar, csak szláv nyelvet beszélnek. Igyekezett különféleképp lejáratni azokat, akik a horvát nemzeti eszme mellé akarták a lakosságot felsorakoztatni, őket magyargyűlölőnek, pánszlávlistának lefestve.[1] Tevékenységét azonban szűkkörű csoport támogatta néhány magyarbarát horvát, míg a magyarosítást végző közművelődési egyesület többi tagja magyar volt. A muraközi papság közül is csak egy-két személy csatlakozott ahhoz, hogy a templomokban is propagáljanak a magyarosodásra, valamint ellentéteket gerjesszenek a muraközi horvátok és a többi horvát között. Margitai viszont túlexponálta mindezeket a magyarok előtt, miszerint tömegével segítik a muraköziek a magyarosítást és a horvátok elidegenítését saját népüktől. A magyar földbirtokosoknak olyan javaslatokat tett, hogy a muraközi cselédséget és idénymunkásokat küldjék magyar területre, a Muraközbe pedig így hozzanak magyar cselédeket, hogy növeljék a magyarság számarányát. A muraközi nyelvre tett kísérleteinek komolytalanságát jól példázza, hogy megfelelő nyelvújítást nem is hajtott végre a muraköziben, mert munkái vallásos szövegekben merülnek ki, amelyek a korábbi kaj-horvát nyelvű szakrális irodalmakkal teljesen megegyeznek, illetve cikkei a demagóg magyarosító, nacionalista felhívásokat tartalmazzák. Egyedül csak a magyar nyelvű cikkek tartalmaznak érdemi információt például a gazdaságról, kereskedelemről és iparról. Összehasonlításképp a korabeli vend és gradišćei nyelvű újságok anyanyelvű cikkeket közöltek ezekben a témákban, s a gazdasági kifejezésekre mind tudtak megfelelő terminológiát alkotni. Margitainak viszont ez nem is volt a célja, mivel ő csak magyarosítani akart. De Margitaival szemben akadtak más egyének, akik a muraközi dialektuson keresztül akarták megőrizni a kaj-horvát nyelvet, mely nem járt azzal együtt, hogy a muraköziből horváttól elkülönülő szláv nyelvet csináltak. Lajtman György katolikus plébános és néhány másik értelmiségi tett közzé az első világháború végéig könyveket.

Cikkei a Harmoniában (1882. Az ének-zene mint pedagógiai anyag), a Nemzetben (1882. Muraköz iskolái és a horvátok), a Magyar Tanítóképzőben (1887. Tanítóképezdéink és a magyar nyelv tanítása, 1890., 1891. A tanítói érettségi vizsgálatok, Egyről-másról, A gyakorlati kiképeztetés, 1895. A gyakorlati tantárgyak és az évzáróvizsgálatok, 1892. A horvát-szlavon tanítók iskolája, 1893. A zágrábi tanszerkiállításon, A tanítóképző mint nevelőintézet, Indítványok a tanítónövendékek nevelése érdekében, 1894. A tanítónövendékek nevelése); a Néptanítók Lapjában (1891. Horvát-szlavon népoktatás, 1894. A kötelező kirándulásokról, 1896. A horvát tanítók otthona, Módszertani megjegyzések a magyar írás és olvasás tanításához a nem magyar tannyelvű iskolában, 1897. A magyar nyelvtanításról nem magyar ajkú népiskoláinkban, 1899. Nem magyar ajkú iskoláink és a magyar nyelv); a Muraközben (1891. A dunántuli közművelődési egylet); az Ethnographiában (1892. Muraközi horvát népdalok) sat.

Pozitív munkássága közé tartozik a helyi néprajzi társaság megalakítása, amellyel elindította nemcsak a muraközi, hanem a horvát néprajz (elsősorban szájhagyományok és népdalok) feltárását.

Az első világháború után feléledt a horvát nacionalizmus, amely elérte a Muraközt is. Több faluban felgyújtották az iskolákat, elsősorban ahol magyar nyelven tanítottak és elégették Margitai muraközi nyelven írt könyveit, újságjait és más propaganda anyagait. Támadások érték a magyarosítókat és miután a szerb önkéntesekkel is felduzzasztott horvát hadsereg átlépte a Drávát és bevette a Muraközt, Margitai elmenekült és élete további éveit Magyarországon élte.

Házassága és gyermekeiSzerkesztés

Felesége Czeitlinger Mária (1858-1941) volt, aki két leánygyermeket adott neki: Dékány Mihályné Margitai Ilona (1880-1968)[2] és Margitai Eugénia (1882-1908), aki 1905 október 14.-én férjhez ment boldogfai Farkas családból származó boldofai Farkas Lajoshoz (1878-1930), aki gróf Festetics Jenő csáktornyai uradalmi ispánja volt.[3] A második lánya, egyben boldogfai Farkas Sándor szobrászművész édesanyja is volt.[4]

MunkáiSzerkesztés

  • Horvát nyelvtan. Tankönyvül és magánhasználatra. Nagy-Kanizsa, 1881-84. Két rész. (I. Bevezetés. Főmondat, bővített mondat. II. Rendszeres nyelvtan. 2. kiadás. U. ott, 1895.)
  • Muraközi horvát olvasókönyv. U. ott, 1882-84. Két rész.
  • A szombathelyi magyar póttanfolyamokról és még valami a magyarosításról. Nagy-Kanizsa 1882.
  • Magyar gyermekdalok a nem magyar ajkú iskolák számára. U. ott, 1884.
  • Muraközi magyar olvasókönyv. (Groó-Margitai). U. ott, 1884. és 1896.
  • Dobre knjige. U. ott, 1885. Jó könyv a muraközi nép számára).
  • Mali katekizmuš. U. ott, 1885. (Muraközi horvát kis káté).
  • Veliki katekismuš. U. ott, 1886. (Muraközi horvát nagy káté).
  • Biblička pověztnica. U. ott, 1886. (Muraközi horvát biblia).
  • Rövid zsebszótár. Segédkönyv a horvát és magyar nyelv megtanulására. U. ott, 1887-1889. Két rész. (I. Magyar-horvát rész, II. Horvát-magyar rész).
  • Vezérkönyv a magyar írás és olvasás tanításához a horvát és vendajkú iskolákban. Budapest, 1896.
  • A csánytornyai m. kir. állami tanítóképző-intézet története és jelen állapotának ismertetése. Nagy-Kanizsa, 1896.
  • Magyar ABC és olvasókönyv a muraközi népiskolák számára. Bpest, 1896. Két kötet; újabb kiadása 1898. U. ott. Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1897.).
  • Magyar ABC vend. U. ott, 1896.
  • Értekezések a tanügy köréből. U. ott, 1898.
  • Gyermekdalok a népiskolák számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterium. Bpest, 1898.

Szerkesztette 1894-től a Muraköz-Medjimurje c. magyar és horvát szövegű hetilapot és a Medjimurski Kolendart (Muraközi Naptárt a nép számára) 1892-től.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Magyar zenészeti lexicon. Encyklopediai kézikönyv... Szerk. és írta Ságh József. Bp., [Szerző?], 1880.

Külső hivatkozásokSzerkesztés