Főmenü megnyitása

Farkas Sándor (katonatiszt)

császári és királyi ezredes

Vitéz lovag boldogfai Farkas Sándor József (Andráshida, Zala vármegye, 1880. szeptember 16.Zalaegerszeg, 1946. január 11.) császári és királyi ezredes, az Osztrák Császári Vaskorona-rend lovagja, 1914 és 1919 között a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred hadnagya, zászlóalji fegyvertiszt volt. A Zala megyei Országos Nemzetvédelmi bizottság parancsnoka. 1935 és 1939 között Zala vármegye Vitézi Rend székkapitánya.

vitéz
boldogfai Farkas Sándor
vitéz Boldogfai Farkas Sándor (1880–1946)
vitéz Boldogfai Farkas Sándor (1880–1946)
Született 1880. szeptember 16.
Flag of Hungary (1915-1918; angels; 3-2 aspect ratio).svg Andráshida, Zala vármegye
Elhunyt 1946. január 11. (65 évesen)
Flag of Hungary (1915-1918, 1919-1946).svg Zalaegerszeg
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Házastársa adorjánházi Csomasz Katalin (1897–1964)
SzüleiFarkas Ferenc
Foglalkozása ezredes, vitézi rend zalai székkapitánya

ÉleteSzerkesztés

Családja és származásaSzerkesztés

 
Boldogfai Farkas Ferencné nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900), földbirtokos asszony, vitéz boldogfai Farkas Sándor ezredes édesanyja.
 
Vitéz boldogfai Farkas Sándor (1880–1946) ezredes, zalai vitézi rend székkapitánya feleségével, adorjánházi Csomasz Katalinnal és gyermekeivel, Lóránttal és Tamással.

A Zala vármegyei nemesi származású boldogfai Farkas család sarjaként született 1880-ban Andráshidán. Édesapja boldogfai Farkas Ferenc (18381908), Zala vármegye számvevője, valamint pénzügyi számellenőre, földbirtokos, Zala vármegyei bizottsági tag, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesületnek" a tagja, a zalamegyei Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt tagja és lelkes támogatója,[1] [2] anyja, a zalai nemesi nemesnépi Marton család sarja, nemesnépi Marton Zsófia (18421900) asszony volt. Anyai nagyszülei nemesnépi Marton József (17971858), táblabíró, a zalaegerszegi, majd a zalalövői járás alszolgabírája, andráshidai földbirtokos, és verbói Szluha Rozália (18161883) voltak. Apai nagyszülei, boldogfai Farkas Ferenc (17791844), jogász, Zala vármegye táblabírája, földbirtokos, és Joó Borbála (18111881) asszony voltak. Nagyapjának a fivére, boldogfai Farkas János Nepomuk (17741847), Zala vármegye helyettes alispánja, táblabíró, földbirtokos volt. Keresztszülei strauszenberghi Strausz Sándor (18311922), nagylengyeli földbirtokos, járásbírói aljegyző, esküdt, a "Zalamegyei Gazdasági Egyesület" tagja, és felesége, boldogfai Farkas Krisztina (18371883) voltak. Farkas Sándor édestestvérei boldogfai dr. Farkas István (18751921) Sümeg főszolgabírája, boldogfai Farkas Lajos (18781930), gróf Festetics Jenő (1852–1933) csáktornyai uradalmi ispánja,[3] és Fangler Béláné boldogfai Farkas Zsófia (18841948) úrnő voltak; féltestvére anyja oldalán nemesvitai Viosz Ferenc (18611918) jogász, földbirtokos, a nagykanizsai járás főszolgabírája 1896 és 1918 között volt.

Tanulmányai és katonai szolgálatSzerkesztés

1894-től 1900-ig a soproni főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskolában végezte az alaptanulmányait; azután katonai pályára lépett és mint tényleges tiszt szolgált a hadseregben, részt vett az első világháborúban. 1903-ban az egyéni önkéntesi iskolát Székesfehérvárott „jó eredménnyel” végezte és ugyanott tette le a tartalékos tiszti vizsgát is. 1905-ben Pécsett felállított gyalogtiszti lovagló tanfolyamot végzett. 1914-ben századparancsnok volt a századát folyó hó 19-én Folw. Kostkowra intézett támadásnál, miután a „nagy bátorsága” miatt kapott kitüntetést. 1914 és 1919 között a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezredbeli hadnagy volt. 1926. november 4-én részt vett feleségével együtt Székesfehérváron a magyar királyi II. honvéd huszárezred első osztálya által tartott Hubertus napi vadászlovaglása és versenye ünnepségén.[4]

Társadalmi szerepe ZalábanSzerkesztés

1935-ben, 55 évesen nyugdíjba helyezték Boldogfai Farkas Sándor ezredest; ekkortáj vitéz Békéssy Rudolf (18831972) nyugalmazott alezredes a zalai vitézek székkapitánya helyébe lépett amikor a Zala megyei Vitézi Rend Szék Kapitánysága vezetésével bízták meg. 1936-ban vitéz boldogfai Farkas Sándor megkapta a "Magyar érdemrend" tiszti keresztet.[5] 1937 szeptemberében Farkas Sándor a vitézi rend székkapitánya, felavatta a nemesapáti hősi emlékművet, Brand Sándor zalai alispánnal, dr. Skublics Ödön a járás főszolgabírájával együtt.[6] 1938 júliusában, a világháború hősi halottai emlékszobrát leplezték le Badacsonytomajon. A jelenlevők között volt vitéz Farkas Sándor is.[7] Farkas Sándor nevéhez fűződik öt bocföldei árva gyereknek építtetett ház, amely a Vitézi Rend finanszírozta és 1938 szeptemberében adták át.[8] Farkas Sándor 1939-ig a zalai Vitézi Rend székkapitánya volt, amikor súlyos betegség miatt lemondott a tisztségéről; vitéz Székely Jenő nyugalmazott ezredest nevezték ki az új Zala vármegyei székkapitánnyá.

Farkas Sándor a jobboldali beállítottságú gróf széki Teleki Béla (1896-1969) Zala megyei főispán belső baráti köréhez tartozott. A Zalaegerszegi Baross Szövetség közgyűléséin keresztül a zalai „Baross Női Tábor” nevezetű egyesület létrehozását vitéz boldogfai Farkas Sándorné adorjánházi Csomasz Katalin úrnő lelkesen támogatta; végül 1940 májusában az asszony elnökletével jött létre.[9][10] Farkas Sándorné egyben elnöke is volt az Országos Vörös Kereszt Egyesület zalai ágazatának,[11] és kulcsfontosságú szerepet is töltött a zalaegerszegi Vörös Kereszt első házi ápolónői tanfolyam létrehozásában 1940-ben.[12]

1941 végén és 1942 elején iszkázi dr. Árvay László eljárást vezetett az izraelita származású zalaegerszegi úri kaszinó tagjai ellen. Felháborodásában, udvardi és básthi dr. Udvardy Jenő, a volt kaszinó elnöke, nem engedett megkülönböztetést tenni a kaszinó tagok között és azonnal a főispánhoz fordult; ez azonban hiábavaló volt. Habár sokan az izraelita származású tagok közül néhányat érdemeikre való tekintettel benn akartak hagyni, a többség leszavazta őket. Az aláírás gyűjtés során, Árvay László felkereste az összes kaszinó tagot, és mindegyiket, Farkas Sándort is beleértve, megkérte, hogy írja alá a kérvényt. A későbbi kihallgatása során, ő azt indokolta, hogy felsőbb hatóságoktól jött utasítás arra vonatkozóan, hogy Zalaegerszegen is „kívánatos volna, hogy a nem keresztény tagjai a kaszinónak a helyzetét is letárgyalják”, és ezért írta alá a kérelmet. Udvardyt Teleki presszionálta, hogy az indítványt elfogadják, és azzal fenyegette, hogy ha a tárgyaláson elakadna, a kaszinót feloszlatná. Dr. Udvardy Jenő felesége, boldogfai Farkas Margit (18851972), vitéz boldogfai Farkas Sándor unokahúga volt, és maga a kaszinó volt elnökének egy közeli barátja is volt. A későbbi, 1946-os nyomozások során megállapították, hogy Farkas Sándort sem német barátnak nem tekinthető, se antiszemita nyilatkozatai, se hasonló jellegű tevékenységei nem voltak az Árvay általi kaszinó indítvány aláírásán kívül.

1942-ben zsidó birtokot nem kért; 1943-ban egy Grünbaum-féle szőlőt odaítélték neki, azonban vitéz Farkas Sándor ezt elhárította magától, és 3 szegény vitéz javára lemondott róla (az 1946-ban zajlott alapos rendőrségi nyomozás szerint, Farkas Sándornak, semmi kapcsolata nem volt a Nemzeti Számkérő nyilas intézménnyel, sem a Szálasi-féle katonai puccsban nem vett részt, nem tett le esküt nekik). Teleki Béla főispán kérése után, boldogfai Farkas Sándor az Országos Nemzetvédelmi bizottságnak Zala megyei bizottság parancsnoka volt fél évig 1942-ben. Ennek a célja a feketepiac elleni egységes fellépés és a frontról hazajövő katonák visszairányítása volt. Később Teleki az O.N.B. vármegyei parancsnokságát ruházta rá. Ez ellen tiltakozott, mert mint nyugdíjas nem akart állást vállalni. Ebben a beosztásban különös szerepe nem volt, az ügydarabokat csupán érkeztette és megbeszélte a főispánnal. A korai árvaságra jutott unokaöccsei számára, boldogfai Farkas Endre, Farkas Gyula és Farkas István számára, szerzett ösztöndíjat és rendezte a felvitelét a Ludovika Akadémiára.

A háború után családjával együtt kitelepítették, vagyonától megfosztották, és halála előtt rendőrségi nyomozást indították ellene. Háborús bűn elkövetést nem találtak. 1946. január 11-én halt meg Zalaegerszegen nagy szegénységben. Bajtársai „vallásos”, „igazságos”, „szociális érzelmű és gondolkodású” embernek ismerték.

Házassága és gyermekeiSzerkesztés

1920. február 22-én Veszprémben feleségül vette a római katolikus adorjánházi Csomasz Katalin Irén Julianna (*Veszprém, 1897. március 23. – †Cegléd, 1964. október 14.) kisasszonyt,[13] akinek a szülei a református dr. adorjánházi Csomasz Béla (1865.–†?), ügyvéd, veszprémi királyi törvényszéki aljegyző, a Veszprém vármegyei Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke, és a római katolikus Pap-Kovács Irén (18761939) asszony voltak.[14] Az esküvői tanúk udvardi és básthi dr. Udvardy Jenő (18801941), ügyvéd, Zala vármegye főügyésze, és Pap-Kovács Ferenc (18731931), tábornok, császári és királyi kamarás, voltak.[15][16] A két világháború közti korszakban, vitéz boldogfai Farkas Sándor ezredesné adorjánházi Csomasz Katalin, a „Baross Női Tábor” zalai fiókjának az elnökasszonya, és a Zala megyei helyi "Országos Vörös Kereszt Egyesület" elnökasszonya volt. A frigyükből két gyermeket adott neki:

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Hadtörténelmi Levéltár- és Irattárban:
    • AKVI 23592 Farkas Sándor
    • FUV Farkas Sándor
    • HM 1942 4 oszt Farkas Sándor
    • IUH kit jau 1005/ 8139/ 23041 / 23041 / 29540 / 40391

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés


előző zalai főkapitány
vitéz
Békéssy Rudolf
ezredes

Zala vármegye Vitézi Rend székkapitánya

1935.–1939

következő zalai főkapitány
vitéz
Székely Jenő
alezredes