Főmenü megnyitása

Fangler Béla

jogász, árvaszéki ülnök, nemzetgyűlési képviselő

Fangler Béla Jenő (Zalaegerszeg, 1877. augusztus 1.Budaábrány, 1952. december 15.) Zala megyei jogász, árvaszéki ülnök, nemzetgyűlési képviselő,[1] az alsólendvai ellenforradalom szervezője, amely az első ellenforradalmi mozgalom volt Magyarországon a Tanácsköztársaság alatt, legitimista politikus, a Nemzetvédelmi Kereszt tulajdonosa.[2]

Fangler Béla
Fangler Béla (1877-1952) árvaszéki ülnök, nemzetgyűlési képviselő
Fangler Béla (1877-1952) árvaszéki ülnök, nemzetgyűlési képviselő
Született 1877. augusztus 1.
Zalaegerszeg
Elhunyt 1952. december 15. (75 évesen)
Budaábrány
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa boldogfai Farkas Zsófia Rozália Alojzia (1884-1948)
Foglalkozása jogász, nemzetgyűlési képviselő
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fangler Béla témájú médiaállományokat.
Fangler Béláné boldogfai Farkas Zsófia (1884-1948), a Nemzetvédelmi Kereszt tulajdonosa, a Zalaegerszegi római katolikus nőegyelet elnök asszonya.
Fangler Béla (1877-1952) és felesége boldogfai Farkas Zsófia (1884-1948) 1928-ban

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Családja és fiatal koraSzerkesztés

Fangler Béla 1877-ben született Zalaegerszegen Fangler Mihály (1848-1909) kereskedő, vármegyei törvényhatósági bizottságnak tagja, Zalaegerszegi választott városi képviselő,[3][4] és Duczay Ilona (1853-1926) fiaként. A Moson vármegyei születésű, polgári származású, Fangler Mihály a 19. század második felében Zalaegerszegre került, ahol 1874. február 11-én feleségül vette a Vas megyei Duczay Ilonát, aki több gyerekkel áldotta meg őt: Gyula, István, Béla, János és Ferenc. Fangler Mihály kereskedő üzletét 1876-ban alapította a zalai fővárosban, és eleinte vegyeskereskedéssel foglalkozott. Az élelmiszer- és fűszerkereskedő hamarosan jó hírt szerzett magának és családjának Zalában. 1899-ben a belvárosi Sütő utcában építtetett magának szép polgári házat, amelynek a földszintén a cég helyezkedett el. Üzletét 1909-ben fia, Fangler Gyula vette át, aki a Kereskedelmi Kör alelnöke lett, valamint a Levente Egyesület és a Katolikus Hitközség vezetőségi tagja volt. 1923-tól Fangler Gyula teljesen önállóan irányította a céget és ő vezetése alatt újult meg a cég valamint nőtt ki azzá a tekintélyes és nagy kereskedéssé, amely a második háborúra, Zala vármegye egyik legismertebb keresztény céggé vált; 1942-ben a cég 70 évét ünnepelték.[5]

Fangler Béla Nagykanizsán járt középiskolába. 1893. augusztus 1-én belépett a bencés rendbe, és a Pannonhalmi apátságba költözött a "Cecil" nevet felvéve, azonban 1894. január 4.-én lépett ki a rendből.[6] Később, Budapesten, végezte a jogi egyetemet. A zalaegerszegi társaskör 1898. január 9-én jegyzőjévé választotta meg a joghallgató Fangler Belát.[7] Végess János Zala megyei árvaszéki jegyző Tolna megyébe távozásakor, dr. Jankovich László gróf zalai főispán ideiglenes jegyzővé választotta Fanglert 1903 novemberében.[8]

1904-ben házasodott meg boldogfai Farkas Zsófiával. A mélyen vallásos család naponta imádkozta a rózsafüzért, és Zsófia felesége hosszú éveken át volt a Zalaegerszegi római katolikus nőegylet elnök asszonya, Pehm József mellett tevékenykedett (Maga Fangler Béla is később Mindszenty egyik legközelebbi munkatársa lett).

Politikai pályafutásaSzerkesztés

Kezdett belekeveredni a helyi politikába, és 1908. május 4-én a Zala vármegyei Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt ifj. Czukelter Lajossal együtt jegyzőnek választotta Oszterhuber Lajos halála és a fiatal udvardi és básthi Udvardy Imre (1882-1908) öngyilkossága után.[9] Később, 1907-ben árvaszéki jegyzővé választották, majd 1909. május közepén árvaszéki ülnökké.[10]

Fangler Béla kiemelkedett a sok testvérből álló kereskedőcsaládból, hivatalnok és politikus lett belőle, az élelmiszer- és fűszerbolttal öccse, Fangler Ferenc (1886-1932) foglalkozott. Az elhunyt Fangler Mihály özvegye és fiai 1913. szeptember 27-én nagy emlékünnepélyt tartottak a családi cég 40 éves fennállása alkalmából. A vacsorára több mint 80 vendéget hívott meg, köztük gróf Batthyány Pál (18601934) főispánt, aki megemlékező beszédet tartott Fangler Mihályről.[11]

1918 áprilisában hárman pályáztak a zalaegerszegi polgármesteri állásra: Czobor Mátyás vármegyei másodfőjegyző 37 szavazatot, Mezriczky Jenő városi tanácsnok 27, Fangler Béla árvaszéki ülnök 25 szavazatot kapott.[12] Kudarca után maradt a hivatalában, Zalaegerszegen lakott családjával, azonban továbbra is foglalkozott a politikával, Friedrich Istvánnal is ápolta a kapcsolatot.

Fangler Béla 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt szervezőként vett részt az alsólendvai ellenforradalomban, amit az ottani Korona szállóban terveztek. 1919. április 21. hajnalán Sebestyén Jenővel érkezett meg Alsólendvára. Dr. Kecskeméthy Albert ügyvéd lakásában gyülekeztek a kommunista rendszert megbuktatni akaró ellenforradalmárok, akik este 6 órakor elfogták a direktórium tagjait, és helyreállították a törvényes régi rendet. Azt tervezték, hogy másnap reggel két század gyalogossal, fél század gépfegyveressel és három ágyúval Zalaegerszeg ellen vonulnak, de ez sose vált valóra.[13] Este 9-kor a helyzet válságos lett. Akik fegyvert fogtak, letették, és a letartóztatási parancsokat már osztották az ellenforradalmárok ellen. Fangler Bélát letartoztatták és április 22-én délután 3 órakor zárt kocsiban vitték Zalaegerszegre, hogy megvédjék őt és a többit a látványosságtól.[14]

Miután az ellenforradalom kudarcot vallott; Reiter Ernő, az alsólendvai direktorium elnöke, letartoztatta Fanglert és a többi ellenforradalmárt és egy hónapig tartották a Markó utcai fogházban állandó kegyetlen kínzások alatt.[15] A forradalmi törvényszék 1919. május 22-én golyó általi halálra ítélte őt,[16] azonban az ítéletet nem hajtották végre, folyamatosan elhalasztották. Ezután megtudta, hogy Romanelli ezredes közbenjárása mentette meg életét, és akkor a büntetését életfogytiglani fegyházra változtatták.[17] Elküldték Sebestyén Jenővel együtt a kőbányai gyűjtőfogházba, ahol megtanulta az asztalosmesterséget.[18] A kommün megbukása után Fangler kiszabadult, majd a zalabaksai kerület képviselője lett a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának (KNEP) programjával az 1920-as nemzetgyűlési választásokon. Antiszemita korlátozásokat javasolt a nemzetgyűlésen 1920-ban, azonban politikai pályáját, valamint elveit és javaslatait nem vitte tovább. A harcos katolicizmus jellemezte már a kampány során is. Az 1922-es választásokon ismét indult a szomszédos zalaszentgróti választókerületben, azonban ekkor kudarcot vallott, valószínűleg a túlzott radikalizmusa miatt. 1923-ban nyugdíjba vonult. Felekezeti izgatás miatt indult ellene eljárás, de nem antiszemita, hanem a protestánsok ellen mondott beszédei miatt; „Idejöttek Erdélyből ezek a protestáns urak és itt protestáns politikát akarnak a nyakunkra hozni, ami ellen kötelessége minden katolikus embernek összefogni".[19] Az eljárást választási veresége után ejtették, a továbbiakban a zalaegerszegi városi közgyűlés tagjaként politizált.

A közéletnek nem fordított hátat, továbbra is ismert és tekintélyes tagja volt Zalaegerszeg városának: tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak is, valamint a zalaegerszegi városi képviselőtestületnek, a Katolikus Körnek elnöke, és a Tűzoltó Egyesületnek pedig alelnöke volt.[20] Amikor 1925-ben elkezdték építeni a zalaegerszegi Ferences templomot, Fangler Béla, testvérével, Fangler Ferenccel, a kereskedelmi kör elnökével együtt, tagja lett a templomépítő bizottságnak; Fangler Béla a bizottság főtitkára volt.[21] 1925-ben a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület igazgatóválasztmányába választották meg.[22]

1942. novemberében, Fangler Béla és felesége, boldogfai Farkas Zsófia, megkapták a Nemzetvédelmi Keresztet.[23] Felesége 1948-ban elhunyt. Ezt követően 1949-ben úgy döntött, hogy Budaábrányba (ma Nyírábrány Hajdú-Bihar megye) költözik lányához, Fangler Erzsébet Anna Máriához (1917–†?), akinek a férje beölsei Buday Győző (18891968) volt, a kommunizmus előtt százados, nyirábrány-budaábrányi földbirtokos. Ott élt egészen halálig, 1952-ig. Debrecenben temették el.

Házassága és leszármazottjaiSzerkesztés

1904. februárjában Fangler Béla eljegyezte boldogfai Farkas Zsófiát.[24] 1904. június 4-én Hagyároson feleségül vette a tekintélyes nemesi boldogfai Farkas családból származó boldogfai Farkas Zsófia Rozália Alojzia (Andráshida, 1884. február 22. - Zalaegerszeg, 1948. december 23.) úrleányt, akinek a szülei boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908), Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, andráshidai földbirtokos, és nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) voltak.[25] Apja után a barkóczi Rosty-, a lovászi és szentmargitai Sümeghy-, a zalalövői Csapody-, a nádasdi Nádasdy-, és az osztopáni Perneszy családokból vette származását. Fangler Béla és boldogfai Farkas Zsófia házasságából 3 fiú és 1 leány gyermek született:

JegyzetekSzerkesztés

  1. Nagykanizsai Kistérségi Adatkezelő Rendszer
  2. Nemzetgyűlési almanach 1920–1922. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 25.)
  3. Zalamegye, 1909 (28. évfolyam, 1-26. szám) • 1909-03-21 / 12. szám
  4. Keresztelési bejegyzése, Zalaegerszeg, 1877. MNL-TML
  5. Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)1942-12-31 / 294. szám
  6. A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend névtára 1802-1986
  7. Zalamegye, 1898 (17. évfolyam, 1-26. szám) • 1898-01-16 / 3. szám
  8. Zalamegye, 1903 (22. évfolyam, 27-52. szám) • 1903-11-15 / 46. szám
  9. Zalamegye, 1908 (27. évfolyam, 1-26. szám) • 1908-05-10 / 19. szám
  10. Zalamegye, 1909 (28. évfolyam, 1-26. szám) • 1909-05-16 / 20. szám
  11. Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám) • 1913-10-02 / 40. szám
  12. Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918. • 1918-04-20 / 16. szám
  13. Nagy Károly. Az alsólendvai ellenforradalom. Zalaegerszeg. (1920). 37. o.
  14. Nagy, Károly. Az alsólendvai ellenforradalom. Zalaegerszeg. (1920). 50. o.
  15. Nemzetgyűlési almanach 1920–1922. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 7.)
  16. Nagy, Károly. Az alsólendvai ellenforradalom. Zalaegerszeg. (1920). 92-93. o.
  17. Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)1935-03-19 / 64. szám
  18. Nagy Károly. Az alsólendvai ellenforradalom. Zalaegerszeg. (1920). 95. o.
  19. Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931 - Zalai gyűjtemény 62. (Zalaegerszeg, 2006)
  20. Békássy Jenő: Zala vármegye feltámadása a Trianon után. Zalai fejek. (159.p)
  21. Kép a templomépítő bizottság tagjairól[halott link]
  22. Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)1925-04-21 / 88. szám
  23. Zalamegyei Ujság, 1942. október-december (25. évfolyam, 221-294. szám)1942-11-24 / 265. szám
  24. Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)1904-02-28 / 9. szám
  25. Zalamegye, 1904 (23. évfolyam, 1-26. szám) • 1904-06-05 / 23. szám

ForrásokSzerkesztés

  • Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939. Zalaegerszeg, 2011, Millecentenáriumi Közalapítvány.
  • Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994. Online
  • Fangler Béla. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. február 1.

További információkSzerkesztés

  • Békássy Jenő: Zala vármegye feltámadása Trianon után. Zalai fejek. Bp. Hungária, 1930.
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Bp. Európa ny., [1929].
  • A Pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára. Összeáll. Berkó Pál, Legányi Norbert. [Pannonhalma, 1987]. Széchenyi ny.
  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • A magyar társadalom lexikonja. Bp., A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930.