Főmenü megnyitása

Farkas Ferenc (zalai számvevő)

földbirtokos, Zala vérmegye számvevője, számellenőre

Boldogfai Farkas Ferenc (Boldogfa, Zala vármegye, 1838. szeptember 15.Zalaegerszeg, 1908. január 20.) Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, vármegyei bizottsági tag, a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület tagja, a Zalai Gazdakör tagja, az andráshidai önkéntes tűzoltó egylet tagja, a Zalamegyei megyeházai könyvtár őrzője, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártnak a tagja, virilista, andráshidai és boldogfai birtokos.[1]

boldogfai
Farkas Ferenc
Boldogfai Farkas Ferenc (1838–1908), Zala vármegye számvevője, számellenőre.
Boldogfai Farkas Ferenc (1838–1908), Zala vármegye számvevője, számellenőre.
Született 1838. szeptember 15.
Boldogfa, Zala vármegye
Elhunyt 1908. január 20. (69 évesen)
Zalaegerszeg
Nemzetisége magyar
Házastársa nemesnépi Marton Zsófia (1838-1908)
Gyermekei
SzüleiBoldogfai Farkas Ferenc (1779-1844)
Joó Borbála (1811-1881)
Foglalkozása Zala vármegye számvevője, számellenőre.
Nemesnépi Marton Józsefné verbói Szluha Rozália (1816-1883) asszony és lánya boldogfai Fakas Ferencné nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) földbirtokosasszony

ÉleteSzerkesztés

CsaládjaSzerkesztés

A Zala vármegyei nemesi származású boldogfai Farkas család sarjaként született a boldogfai családi kúriában. Édesapja, idősebb boldogfai Farkas Ferenc (17791844), Zala vármegyei táblabíró, birtokos, édesanyja, Joó Borbála (18111881) volt. Apai nagyszülei boldogfai Farkas János (17411788), Zala vármegye főjegyzője, a Zala vármegyei Ítélőszék elnöke ("Inclyti Sedis Iudiciaria Comitatus Szaladiensis Praeses") 1787 és 1788 között, és a lovászi és szentmargitai Sümeghy családból való lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (17541820) voltak. Apai nagyanyja és apai dédanyja révén többek között a Nádasdy család köznemesi ága, a Zichy család, a barkóci Rosty család, a zalalövői Csapody család, az osztopáni Perneszy család, a Szapáry család és a Batthyány család leszármazottja volt. Az 1838-ban született ifjabb Farkas Ferencnek a keresztszülei csáfordi Csillagh Lajos (17891860) zalai alispán, és felesége Koppány Borbála (18011880) voltak. Apai nagybátyja, boldogfai Farkas János Nepomuk (17741847), Zala vármegye helyettes alispánja, táblabíró volt. Elsőfokú unokatestvére, szladeovici Szladovits Borbála (18121868), akinek a férje, nemes Csertán Sándor (18091864) táblabíró, ügyvéd, kormánybiztos, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt országgyűlési képviselő volt. Édesapjának, idősebb Farkas Ferencnek (17791844) az unokatestvére lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (18191869) főszolgabíró az 1848-as szabadságharc alatt, a Deák-párt országgyűlési képviselője volt; a Sümeghy Ferencnek a nővére, lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit Marianna (17911880), akinek a férje, felsőeőri Bertha Ignác (17801847), Vas vármegye alispánja, táblabíró, birtokos volt.

Farkas Ferenc nagyon korán, hatévesen vesztette el az édesapját, aki tulajdonképpen már 59 éves volt amikor a fia született, 1838-ban. A fiatal hátrahagyott özvegyasszonynak, Joó Borbálának, az öt gyermekének neveléséről kellett gondoskodnia egy jelentéktelenre apadt családi vagyonnal. Farkas Ferenc, a boldogfai családi kúriában nevelkedett testvéreivel együtt, ahol az 1848-as szabadságharc alatt, az alig 10 éves Farkas Ferenc és családja tartózkodott, messze a nyílt politikai és harci konfliktusoktól. Ferenc egyik elsőfokú unokatestvére, a nála 27 évvel idősebb, boldogfai Farkas Imre (18111876) táblabíró, a szabadságharcban vett részt főszolgabíróként; keresztapja, Csillagh Lajos, mégpedig Zala vármegye alispánja és a megyei állandó bizottmány elnöke, a császár elleni szabadságharc egyik fővezére volt megyéjében. Ennélfogva, Farkas Ferenc és testvérei neveltetése az 1848-as eszmékkel teli volt. Tanulmányai után gazdálkodott a családi földön. Fiatal korában aktívan vett részt a vármegye társadalmi rendezvényeken, széles baráti körrel rendelkezett.

Közigazgatási pályafutása és társasági életeSzerkesztés

 
Boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908), Zala vármegye számvevője, földbirtokos, önkéntes Magyar Vöröskereszt kisegítő lovas katonatisztként.

A régi zalai vármegyeházában elhelyezett Skublics-könyvtár őrzője volt hosszú ideig. Az 1848-as szabadság harc eszméinek és Kossuth Lajos nagy tisztelője volt; 1883-ban boldogfai Farkas Ferenc, farkaspatyi Farkas Dávid és Ruzsits Károly vármegyei bizottsági tagok indítványt kezdeményeztek Kossuth kitűnő hazafiúi érdemei elismeréséül 80 éves születésnapja alkalmából küldendő üdvözlet tárgyában.[2] Farkas Ferenc, úttörője és nagy támogatója volt a tűzoltóság fogalmának Zalában. Személyesen is részt vett embereivel lajtoskocsikkal tűzoltásoknál, például, ahogy 1882-ben történt meg Teskándon. A vármegye közigazgatásában részt vett még idősebb korában is. 1883. december 2-án a Zala vármegyében tisztújítás történt, és ezalatt Farkas Ferencet 14 szavazattal a vármegye alszámvevővé választották.[3] Az 1888-ban megjelent magyar virilista almanachján, Farkas Ferenc andráshidai földbirtokos szerepelt 319 forintot fizető virilistaként. Unokatestvérének, boldogfai Farkas Imre (1811-1876) főszolgabírónak a fia, a tehetősebb boldogfai Farkas József (18571951), alsó- és felsőbagodi földbirtokos, pedig 994 forintot fizető virilistaként szerepelt. Farkas Ferenc és Farkas József igen jó viszonyt ápoltak, együtt vettek részt a vármegyei közigazgatási bizottságban és a gazdasági körben; Farkas József lett Farkas Ferencnek az egyik fiának, Istvánnak és leányának Zsófiának keresztapja. Mindkettő pedig Deák Ferencet példaképnek tartotta. Farkas Ferenc rokonságából, akikkel jó baráti viszonyt is ápolt és méghozzá keresztszülői szerepet is vállaltak szladeovici Szladovits Ferenc (18291878) földbirtokos, és felesége, szentgyörgyi Horváth Flóra (18351916) asszony, valamint straussenbergi Strausz Sándor (18311922) zalai esküdt, nagylengyeli birtokos, nemes Csertán László (18351905) földbirtokos, és nemes Csertán Károlyné hottói Nagy Malvin (18571877) úrnő voltak. Az 1890. október 5-ei újságban jelent meg, hogy bocsári Svastits Benő főispán Farkas Ferenc földbirtokost tiszteletbeli megyei számvevőnek nevezte ki.[4]

Az egyházi épületek karbantartásához is hozzájárult. Az alsóbagodi római katolikus templom helyreállítása érdekében 1895. augusztus 4-én Mayer István szolgabíró elnöklete alatt népes gyűlést tartottak Bagodban, ahova érkeztek Apátfából, Vitenyédről, Szentpálból, Hagyárosról, Kiskutasról, Kalóczfáról, Boldogfáról és Andráshidáról. A boldogfaiak hottói Nagy Károly kivételével megtagadták a segítséget. Miskei és monostori Thassy Miklós és boldogfai Farkas Ferenc kivételével, Andráshida is megtagadta a templomhoz való kötelező hozzájárulást azon a címen, hogy nekik is van templomuk és ők a magukét kötelesek fenntartani.[5]

Farkas Ferenc tevékenykedett a vármegye mezőgazdasági életének a fellendítésén is. A vármegyei gazdakör létrehozásakor az elsők között volt, akik támogatták a kezdeményezést; a "Zalamegyei Gazdasági egyesület" tagja volt, valamint az 1887. február 6.-án alakított zalamegyei jégbiztosítási szövetség tagja.[6] Habár Farkas Ferenc nem szolgált országgyűlési képviselőként, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt tagjaként tevékenyen vett részt a politikai és népgyűléseken, amelyeket a párt életét éríntették. Az 1898 októberében Nagylengyelen szervezett zalai gazdakör tenyészállat és terménykiállításán, Farkas Ferenc andráshidai lakost az állattenyésztési osztályának az egyik bírálójává választották. Ezen a rendezvényen, magát Ferencet I. rendű dicsérő oklevéllel tüntették ki a szép szőlőért, gyümölcsért, riparia portalis alanyokban oltott, kitűnő minőségű oporto boráért.[7] Zalaegerszeg városa gazdag volt társadalmi rendezvényekben, valamint kulturális megemlékezésekben. 1895. szeptember 18-án zajlott Zalaegerszegen a Kossuth-ünnepély, amikor Kossuth Lajos 90. születésnapját ünnepelték. Az ünnepélyt dr. Kele Antal, a rendező bizottság elnöke, és egyben a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt lelkes támogatója. A Zöldfa vendéglő nagy termében rendezett ének és szavalati estélye után, este 8 óra körül az emeleti helyiségében bankett zajlott, ahol dr. Kele Antal, Kovács Karoly, zalaegerszegi polgármester, Czuppon Sándor lelkész, valamint boldogfai Farkas Ferenc köszöntőt mondott (Farkas Ferenc özv. Ruttkay Józsefné Kossuth Lujzára, a honleányokra, Kossuth Lajos gyermekeire köszöntötte fel az estélyen).[8]

Az 1901. december 29-én jelent meg az újságban, hogy több más helyibeli úrral együtt, Farkas Ferenc vármegyei alszámvevőt Zala vármegye egyik helyettes esküdtjévé választották az 1902. évre.[9] 1904. december 2-án jelent meg a sajtóban, hogy a magyar királyi pénzügyminiszter Farkas Ferencet és Kristóffy Kálmán zalaegerszegi pénzügyi számtiszteket végleges minőségben pénzügyi számellenőrökké nevezte ki.[10]

1908. január elején gyomorbaj támadta meg és több napig szenvedett. Az orvosok véleménye szerint hamarosan elhagyhatta volna az ágyát, mivel gyorsan felépült, azonban január 20-án, éjszaka hirtelen rosszul lett, szívszélhűdést kapott, és néhány perc után elhunyt Zalaegerszegen, a Vásártér 1. szám alatt. Az igen tisztelt és szeretett vármegyei pénzügyi tisztviselő temetésén gróf Batthyány Pál (18601934) zalai főispán, iszkázi Árvay Lajos zalai alispán és más megyebeli jelentős személyiség, rokonai és barátai jelentek meg. A gyászjelentésben így emlékeztek meg róla: „Rajongó lelkű ifjú volt agg korában is. A régi jó táblabírák minden erkölcsével, minden hibájával, változatlan gondolkodásmóddal és érzéssel jött a múltból a jelenbe. Legnagyobb hibája közös volt a régi kúriák lakóival: az emberekben való bizalom, a mindenkit keblére ölelő szeretet… Holtáig megőrizte tőről metszett humorát, kedélyének frissességét. A politikában törhetetlen negyvennyolcas volt kezdettől fogva; a társadalmi életben élénk, vidám, kedélyes ember; – a hölgyeknek nagy tisztelője, a férfiaknak jó barátja.”[11] Farkas Ferenc összesen 21 évig, 1883-től 1904-ig, a Zala vármegye alszámvevői tisztségét töltötte be; 1890-től a vármegye tiszteletbeli számvevője, és végül 1905-től haláláig, 1908-ig, a vármegye pénzügyi számvellenőre volt.

Házassága és leszármazottjaiSzerkesztés

Az akkori úri társadalomhoz illően, boldogfai Farkas Ferenc, baráti társaságával együtt gyakran ment vadászni a környékbeli erdőkbe. Farkas Ferenc legjobb barátja, nemesvitai Viosz Lajos (18361869) andráshidai földbirtokos vadászat közben megfázott és halálos ágyán megkérte őt, hogy vegye el a feleségét és gondoskodjon a két gyermekéről. 1872. február 7-én Andráshidán Farkas Ferenc feleségül vette a nemesnépi Marton családból való nemesnépi Marton Zsófiát (*Nemesnép, 1842. augusztus 18. – †Andráshida, 1900. április 19.),[12] nemesnépi Marton József (17971858) táblabíró, alszolgabíró, földbirtokos és verbói Szluha Rozália (18161883) lányát. Apai ágon, Marton Zsófia a söjtöri birtokos nemes patai Patay-, a baranyavári Baranyay-, a nagymádi és várbogyai Bogyay-, valamint Buzád-Hahót nemzetségbeli csányi Csány családok leszármazottja volt. A házasságkötésnél a násznagyok tekintetes Horváth Bálint (18221885),[13] Zala vármegye alpénztárnoka, boldogfai közbirtokos, és ennek a sógora, tekéntetes novakoveczi Tomasich Kálmán (18341875), boldogfai közbirtokos voltak. Tomasich Kálmán és tekintetes Horváth Bálintné Tomasich Ilona anyja pedig novakoveczi Tomasich Jánosné nemesnépi Marton Anna volt, aki egyben Marton Zsófia nagynénje is volt.[14] Farkas Ferenc és Marton Zsófia Andráshidán nevelték fel a közös gyermekeiket és a Viosz gyerekeket, Viosz Ferencet és boldogfai Farkas Imréné Viosz Máriát, akiket úgy nevelt mintha a sajátjai lettek volna. Közös gyermekeik Andráshidán, a Marton kastélyban születtek édesanyja családi földbirtokán:

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.radixindex.com/en/databases/4/surname/farkas/county/zala
  2. Zalamegye, 1883 (2. évfolyam, 1-25. szám)1883-05-13 / 19. szám
  3. Zalamegye, 1883 (2. évfolyam, 26-52. szám). 1883-12-09 49. szám
  4. Zalamegye, 1890 (9. évfolyam, 27-52. szám) • 1890-10-05 40. szám
  5. Zalamegye, 1895 (14. évfolyam, 27-52. szám) • 1895-08-11 32. szám
  6. Zalamegye, 1887 (6. évfolyam, 1-26. szám)1887-02-20 / 8. szám
  7. Zalamegye, 1898 (17. évfolyam, 27-52. szám) • 1898-10-16 / 42. szám
  8. Zalamegye, 1892 (11. évfolyam, 27-52. szám) • 1892-09-25 39. szám
  9. Zalamegye, 1901 (20. évfolyam, 27-52. szám) • 1901-12-29 52. szám
  10. Zalamegye, 1904 (23. évfolyam, 27-52. szám) • 1904-10-02 40. szám
  11. Zalamegye, 1908 (27. évfolyam, 1-26. szám). 1908-01-26 4. szám
  12. familysearch.org Farkas Ferencné nemesnépi Marton Zsófia gyászjelentése
  13. Széchenyi National Library - gyászjelentések - Horváth Bálint
  14. Boldogfai Farkas Ákos András. A Marton (nemesnépi) család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 123. o.)
  15. Nagykanizsai Kistérségi Adatkezelő Rendszer