Csertán Sándor Wolfgang Boldizsár (Nemesszer, 1809. január 25. - Gelse, 1864. január 23.) táblabíró, ügyvéd, Zala vármegyei származású kormánybiztos az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt, országgyűlési képviselő, gelsei birtokos.

Csertán Sándor
Született 1809. január 25.
Nemesszer
Elhunyt 1864. január 23. (54 évesen)
Gelse
Nemzetisége magyar
Házastársa Szladovics Borbála (1812-1868)
Foglalkozása táblabíró, kormánybiztos

ÉleteSzerkesztés

Egy Zala vármegyei kisnemesi család sarja, amely Nemesszeren lakott a 18. század végén. Mária Terézia magyar királynő korában családja nem szerepelt az úrbéri birtokosok között. A Csertán család eredetileg Kislengyelben és Rózsásszegben a török kiűzése után még egy jobbágy telkes nemesi családként települt át Nemesszerre, ahol csak a 19. század első felére az alsó középbirtokos családok közé emelkedtek fel. Csertán Sándor édesapja, nemes Csertán Károly (1768-1832),[1] táblabíró, a kapornaki járás főszolgabírája, aki 1827. november 12.-én Zala vármegye helyettes alispánjaként tevékenykedett, édesanyja, a nemesi származású felsőapáti Vargha Rozália (1775-1848) volt.[2] Anyai nagybátyját, felsőapáti Vargha László táblabírót, nemesapáti birtokost, 1793-ban vették fel a zalaegerszegi szabadkőműves páholyba.[3] Apai nagyszülei, nemes Csertán László (1734-1787), nemesszeri lakós,[4] és a Hahót-Buzád nembeli csányi Csány Rozália (1740-1783) voltak.[5] Csertán Sándornak három nővére volt: Csertán Krisztina (1806-1888), bocsári Svastics Janos (1802-1847) neje; Csertán Zsuzsanna (1807-?), nemes Glavina Lajos (1806-1885) zalai főispán felesége; és Csertán Rozália (1795-1885), Séllyey Elek (1788-1850) zalai alispán házastársa. A kanizsai gimnáziumba járt és később, Kőszegen humán szakot tanult, majd 1823-ban végezte a bölcsészeti tanulmányait a Győri Királyi Jogakadémián.[6] Ezután Pozsonyban jogi hallgató, és ennek a befejezése után ügyvéd lett. Ezután Zala vármegyébe tért vissza és Gelsén telepedett le.[7]

1831 és 1843 között Zala vármegye tiszteletbeli alügyészeként tevékenykedett. Ezután a zalaszentgróti Batthyány uradalomnak és a veszprémi káptalan merenyei uradalmának ügyésze lett. A liberális érzelmű Csertán Sándor az 1830-as években már a megye tekintélyes ellenzéki szónoknak számított, és főleg kehidai Deák Ferenc mérsékelt politikáját kedvelte, támogatta. Zalában Csúzy Pállal, Tolnay Károlyval, Csány Lászlóval és Kerkapoly Istvánnal együtt a liberális mozgalom phallanxát alkották. Csertán Sándor Kossuth Lajossal is került kapcsolatban, és a Pesti Hírlapjában is gyakran írt cikkeket.[8] A liberális érzelmű Csertán Sándor az 1845-től listázott zalai önkéntes adozó nemesek között szerepelt Deák Ferec és több más nemes úr mellett.[9]

Az 1848-as szabadságharc kitörésekor, csáfordi Csillagh Lajos (17891860) zalai alispánnal együttműködött. Jellasics József császári táborszernagy megérkezése néhány nappal után, Csertán Zalaegerszegen szervezte a nemzetőrséget. 1848. június 15.-én a zalaegerszegi választókerületben országgyűlési képviselővé választották, azonban alig vett részt az országgyűlésen, mivel 1848. október 8.-án Kossuth Lajos kormánybiztosává nevezte ki. Az 1849. januárján zajlott császáriak bevonulása után elhagyta Zalát, és visszatért a debreceni országgyűlésre. 1849. május 15.-én ismét kormánybiztosi megbízást kapott Szemere-kormánytól. Május utolsó napjaiban visszaérkezett Zalába, ahol visszaállította a megye közigazgatását, újra kezdte szervezni a honvédelmet, és az adót beszedni, azonban július közepén a császáriak ismét elfoglalták Zala megyét.

Csertán Szegedre menekült, és majd 1849 augusztusában fogták el a császáriak. Felségárulás címén 1850. november 11.-én kötél általi halálra, és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Deák Ferenc levelet írt az osztrák birodalmi tanács egyik tagjához, Szőgyén-Marich Lászlóhoz Csertán Sándor védelmében, és azután 1851 szeptemberében pedig hatévi várfogságra ítélték. 1854 tavaszán szabadult ki a komáromi várbörtönből.[10]

1864. január 23.-án, 55 évesen, hunyt el a gelsei birtokán, ahol élete utolsó éveiben gazdálkodott.

Házassága és gyermekeiSzerkesztés

1833. január 10.-én vette feleségül a boldogfai születésű szladeoviczi Szladovits Borbála Klára (*Zalaboldogfa, 1812. július 30.–†Nemesapáti, 1868. június 22.) kisasszonyt, akinek a szülei szladeoviczi Szladovits József (1773-1829), táblabíró, cs. és kir. kapitány, és boldogfai Farkas Marianna (1783-1819) asszonyság voltak. Szadovics Borbála anyai nagyszülei boldogfai Farkas János (1741-1788) Zala vármegye főjegyzője, Zala vármegyei Ítélőszék elnöke, hites ügyvédje, táblabíró,[11] és lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (1754-1820) voltak. Csertán Sándor és Szadovics Borbála házásságából született:

JegyzetekSzerkesztés

  1. familysearch.org idősebb Csertán Károly táblabíró halála Nemesszer (In: Szent-Péterúr) - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
  2. familysearch.org Csertán Károlyné Varga Rozália halála Gelse - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
  3. Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849). Németh József: A 18. század művelődése, a szabadkőművesség
  4. familysearch.org Csertán László halála Nemesszer (In: Szent-Péterúr) - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
  5. familysearch.org Csertán Lászlóné halála Nemesszer (In: Szent-Péterúr) - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
  6. Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009). Tanulmányok és források Zala megye történetébőlKiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800-1848
  7. Boldogfai Farkas Ákos András. A Csertán család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2019. XV. Évfolyam. Budapest.)
  8. Deák Ferenc megyei könyvtár. Csertán Sándor életrajza
  9. Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211 1231. o. (In: Századok)
  10. Csertán Sándor Általános Iskola - Csertán Sándor életrajza
  11. Zala megye archontológiája 1338–2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény. 254. o.
  12. familysearch.org Vizlendvay István halála