Wikipédia

Sidy Mihály

(16.-17. sz.) politikus, országgyűlési követ, főszolgabíró, földbirtokos

Sidi Sidy Mihály (fl. 1672–1711), Zala vármegye külön kiküldött követe az 1705-ben zajló Szécsényi országgyűlésen, az egervári várkastély helyettes kapitánya, zalai főszolgabíró, andráshidai, nagypáli, zélpusztai és teskándi földbirtokos.[1]

sidi Sidy Mihály
Sidy Mihály viaszpecsétje (kelt: 1691. május 26.)
Sidy Mihály viaszpecsétje (kelt: 1691. május 26.)
Született17. század
nem ismert
Elhunyt1711
nem ismert
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Házastársaszenterzsébeti Terjék Mária (fl. 1688–1692)
Foglalkozásaaz egervári várkastély helyettes kapitánya, zalai főszolgabíró, Zala vármegye követe
Tisztsége
  • magyar országgyűlési követ (1705–1705)
  • főszolgabíró (1709–, Nagykanizsai járás)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

A zalai római katolikus nemesi származású sidi Sidy család sarja. Sidy Mihály az összeírások szerint győri esperességből származott és 1672-ben a Nagyszombati Egyetemen végezte a tanulmányait.[2] Jogi tanulmányai befejezése után a heves jellegű dunántúli török háborúkba szállt és katonáskodott. Sidy Mihály az 1680-as évek második felében valamint Zala vármegyében az egervári vajdai tisztséget töltötte be gróf Széchenyi György (1656–1732) várnagy mellett, aki az esztergomi érsek unokaöccse volt.[3]

Sidy Mihály egervári helyetteskapitány 1690-ben nagypáli és zélpusztai földbirtokosként szerepelt;[4] egervári helyetteskapitány 1692. május 4-én I. Lipót magyar király királyi adomány révén beiktatta a Teskándon, Dobronyban és Szenterzsébeten földbirtokrészekre.[1][5] 1701. március 13-án még az egervári alkapitányi tisztséget töltötte. 1701. december 17-én Sidy Mihály zálogba adta 120 forintért a zélpusztai birtokot szentgyörgyvölgyi falubelieknek, gróf Széchenyi György jobbágyainak (később unokája, boldogfai Farkas Ferenc (1713–1770) Zala vármegye alispánja, visszaváltotta 1749-ben).[6][7][8]

Sidy Mihály zalamegyei külön kiküldött követ jelen volt 1705. szeptember 20-án a Szécsényi országgyűlésen.[9] A szabadságharc lezárása után, 1707. január 23-án mivel telekesi Török István sümegi kuruc várparancsnok leköszönt tisztségéről, a sümegi commendánsságra (várparancsnokságra) Egerváry Istvánt, Palásthy Lászlót és Sidy Mihályt gróf Esterházy Antal bizta meg.[10] Sidy Mihály földbirtokos 1709-ben a kapornaki járás főszolgabírájáként tevékenykedett; állandó lakhelye a Kálócfán levő háza volt.[11][12] 1709. december 16-án a Sümegen tartott Zala vármegye közgyűlésén Sidy Mihály lemondott a hivataláról és helyére a vármegyék közönsége rajki Rajky Pál urat választotta meg főszolgabírónak; mivel az akkori dolgok állása megkövetelte, hogy a főszolgabíró a saját járása kebelében állandó lakóhellyel rendelkezzen, Sidy Mihály kényszerült lemondani. 1710. február 28-án, március 28-án, és május 4-én Sidy Mihály és Egry János megjelentek a vármegyei közgyűlésen gróf Széchényi György képviseletében a megbízólevelével.[13]

Házasságai és gyermekei szerkesztés

Sidy Mihály (†1711) egervári vicekapitány, földbirtokos feleségül vette az ősrégi zalai nemesi származású szenterzsébeti Terjék család sarját, szenterzsébeti Terjék Mária (fl. 1688–1692) kisasszonyt, akinek a szülei szenterzsébeti Terjék János (fl. 1632–1674), a nyitrai püspökség és nyitrai vár tiszttartója 1643 és 1663 között, zalai adószedő 1645–1646-ban, a boldogkői vár tiszttartója 1667 és 1674 között, zalai földbirtokos, valamint pohroncz-szelepcsényi Maholányi Borbála (fl. 1655) voltak. A menyasszony apai nagyszülei szenterzsébeti Terjék Gergely (fl. 1597–1623), zalai adószedő, földbirtokos, és rudnói Rudnay Borbála (fl. 1633) asszony voltak.[14][15] Sidy Mihály és szenterzsébeti Terjék Mária házasságából született:

Sidy Mihály korán vesztette el első feleségét Terjék Máriát, és ezután házasságot kötött nemes Madarász Teréziával. Frigyükből származott:

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 22. kötet - 69–70. oldal
  2. ↑ Bognár Krisztina – Kiss József Mihály – Varga Júlia: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói 1635–1777 (Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 25. Budapest, 2002). 170. o.
  3. ↑ A 57 – Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 11. kötet, 602–603. oldal
  4. ↑ Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Milej-Nagyrada) Nagypáli 16.337. 48
  5. ↑ Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Szentpéterúr-Tótszentmárton) Teskánd 22.455. 56
  6. ↑ ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 2. doboz. 121. pallium
  7. ↑ http://library.hungaricana.hu/en/view/ZALM_Hl_25/?query=SZO%3D(boldoghfa)&pg=352&layout=s
  8. ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A Sidy család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2022. XVIII. Évfolyam. Budapest. 207. o.)
  9. ↑ Budapesti Hírlap, 1911. április (31. évfolyam, 77-101. szám)1911-04-22 / 95. szám. 4. o.
  10. ↑ Gróf Eszterházy Antal; kurucz generális tábori könyve, 1706–1709. A M. Tud. Akadémia Történelmi Bizottságának megbizásából közli: Thaly Kálmán.
  11. ↑ KANYAR JÓZSEF: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 21. Kaposvár 1990. Tóth Péter: Somogy vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei (1658—1718). 61. o.
  12. ↑ Zala megye archontológiája 1338–2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény, 50. 266. o.
  13. ↑ Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990) Tóth Péter: Somogy vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei (1658—1718)
  14. ↑ Levéltári Szemle, 23. (1973) Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám ADATTÁR Degré Alajos: A helytörténetírás és a történeti kritika kezdetei Zala megyében / 53–55. o.
  15. ↑ Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény (Szentpéterúr-Tótszentmárton) Teskánd 22.455. 56
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sidy_Mihály&oldid=26900732”