Az írói pályára lépett és a ''The waterdale neighbours'' (1867), ''Lady Judith'' (1871), ''Afair Saxon'' (1873), ''Linley Rochford'' (1874), ''Dear Lady Disdain'' (1875), ''Miss Misanthrope'' (1877) és ''Maid of Athens'' (1883) c.című, eleven tolláról és élénk képzelődő tehetségéről tanuskodótanúskodó regényekkel alapította meg iróiírói hirnevéthírnevét. Kisebb értekezései és tanulmányai ''Con amore'' címen összegyüjtveösszegyűjtve is megjelentek (London 1868). A politikai pályán 1879 óta működikműködött, még pedig mint az irír radikálisok egyik vezérférfia. [[Parnell]] hívei közé tartozott és a [[Home Rule]] érdekében röpiratokat is szerkesztett. Ilyen volt a ''The case for Home Rule'' (1887). parnellParnell letétele után, midőnamikor az irír képviselők két pártra szakadtak, M.McCarthy lett az Anti-parnelliták vezére. Ebben az állásban a [[Gladstone]]-kabinetet támogatta, annak utódát ellenben, Roseberryt (kiaki a Home Rule-kérdést elnapolta), megtámadta,. mígA a jelenlegikésőbbi, unionista elveknek hódoló Salisbury-kabinettel szemben a legkiméletlenebblegkíméletlenebb ellenfél volt. Irt
== Művei == Politikai írásai mellett írt több történeti munkát is, ezek közül a magyar akadémia a ''History of our own times'' címücíműt művét Szász Béla által magyarra fordíttatta. (Anglia története a mi korunkban. Terjed 1837-1882-ig, Budapest 3 kötet.) Azóta más történeti munkákkal is gazdagította az angol irodalmat, ezek: ''History of the four Georges'' és ''Sir Robert Peel'' (1891).
