„Semmeringi vasút” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
26. sor:
 
A vasút tervezője, [[Carl von Ghega]] az akkori legújabb technológiákat használta. [[1841]]-ben kapta a megbízást, [[1842]]-ben [[Egyesült Királyság|Nagy-Britanniába]] és az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]ba utazott, hogy előtanulmányokat folytasson a munkához. Három különböző tervet készített:
* a [[Schottwien]]-völgytől délre, a jelenlegi [[S6-os autóút (Ausztria)|S6-os [[semmeringi gyorsforgalmi út]] ''(Semmering Schnellstraße)'' nyomvonalán,
* egy meredek hágóthágón át, ahol a maximális meredekség 36‰ volt, és végül
* a megépült változatot.
 
34. sor:
Gondot okozott, hogy az építés idején a távolságokat nem lehetett kellő pontossággal lemérni a tervezéshez, ezért új eszközöket és módszereket kellett kifejleszteni. A távolság megtételéhez új típusú [[mozdony]]ok gyártására volt szükség, ami lökést adott a vasúti közlekedés fejlődésének. Az alagutak és viaduktok építésénél 20 000 ember dolgozott hat éven át, ami műszaki és munkaszervezési szempontból is nagy teljesítményt jelentett. A dolgozók kb. egyharmada nő volt. Az építkezés során 89-en haltak meg munkabalesetben és több százan különböző betegségekben, például [[kolera|kolerában]].
 
Az építkezést [[1854]]-ben fejezték be, de az első mozdony már [[1853]]. [[október 23.|október 23-án]] megtette a [[Mürzzuschlag ]] [[Payerbach]] távolságotszakaszt. Kevéssel ezután a vasút teljes hossza járható volt. 1854. május 16-án [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]] császár együtt utazott a vasútvonalon a tervezővel. 1854. július 17-én adták át a teljes vonalat. Mivel azonban ez csak egy része volt a teljes déli vasútvonalnak, ünnepélyes megnyitóra nem került sor. Eleinte csak személyforgalmat bonyolítottak rajta keresztül, de [[1868]]-tól kezdve már az áruforgalomnak is megnyitották. [[1956]] és [[1959]] között a vasútvonalat villamosították. Míg 1860-ban a menetidő 2 óra 4 perc volt, ez 1938-ban 1 órára, 1990-re 42 percre rövidült.
 
A semmeringi vasutat már az építésekor '''tájépítészeti objektum'''nak tekintették, vagyis arra törekedtek, hogy a műszaki alkotás harmonikusan illeszkedjen a természethez. A vasút megnyitotta az utat a semmeringi [[turizmus]]hoz; ezidőtől számos szálloda és [[panzió]] épült, s a [[20. század]] első harmadától pedig mind a gyógyturizmus-, mind aa [[téli sportok]] felkapott régiöjává váljon.