„Moldova György” változatai közötti eltérés

Reif Sándor és Berkovics Mária [[zsidók|zsidó]] szülők gyermeke.<ref>[https://www.youtube.com/watch?v=oNwmH4GnDXM Moldova Gyorgy - Egy zsidó azért ne legyen cigányellenes], YouTube, 2009. május 29.</ref> A „Moldova” nevet 1955-ben választotta magának, amikor első írása nyomtatásban megjelent.<ref>Moldova György: Az utolsó töltény</ref><ref>„Csokonai Vitéz Mihály egyik versében találtam a következő sorokat: »Inkább élnék Moldovában, Bukarestben, mintsem a pénz-sipos, láncos fene Pestben!«”[http://www.origo.hu/kultura/20141212-interju-moldova-gyorggyel.html]</ref> A [[hungarizmus|nyilas]] uralom alatt 1944. november 29-én [[Vajna Gábor]] belügyminiszter rendelete a budapesti [[gettó]] felállításáról rendelkezett, ezért családjával együtt a budapesti gettóba deportálták, ott érte meg a háború végét. A [[Színház- és Filmművészeti Egyetem|Színház- és Filmművészeti Főiskola]] dramaturgia szakára járt négy évet, többek között [[Csurka István]]nal egy évfolyamba. A főiskola után fizikai munkát (kazánszerelő) végzett, valamint tanulmányait is megszakította több hónapra a [[komló (település)|komlói]] szénbányában végzett munkával.

 

 

Novellái [[1955]] óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Több mint 70 könyv szerzője, az „Idegen bajnok” [[1963]]-ban jelent meg; irodalmi élete csúcsának a „Negyven prédikátor” ([[1973]]) és a „Ha jönne az angyal…” ([[1998]]) regényeit tartja. Saját véleménye szerint: ''„Rossz könyvem van, de hazug, tisztességtelen nincsen.”''