Wikipédia

„1907-es amerikai bankpánik” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a 1907 kategória hozzáadva (a HotCattel)
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 795 szerkesztés
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Fájl:1907 Panic.png|thumbbélyeg|250px|Az 1907-es októberi bankpánik idején a [[Wall Street]]en összegyűlt tömeg. A háttérben a [[Federal Hall]] és [[George Washington]] szobra látható.]]
Az '''1907-es bankpánik''' ''(Panic of 1907)'', vagy más néven az '''1907-es bankárpánik''' ''(1907 Bankers' Panic)'' [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]] kialakult [[pénzügyi válság]] volt, amelynek során a [[New York Stock Exchange|New York-i értéktőzsdén]] az árak az előző évi csúcshoz képest majdnem 50%-ot estek. A pánik gazdasági [[recesszió]] idején tört ki, amikor sokan megrohamozták a [[bank]]okat és a trösztöket. A válság akkor terjedt ki az egész országra, amikor állami és helyi bankok valamint több üzletember is [[csőd]]védelmet kért maga ellen. A bankok megrohanásának fő oka az volt, hogy több New York-i bank lépéseinek eredőjeként csökkent a piac likviditása, emiatt megingott a betétesek bizalma, és ebben az időben hiányzott a rendszerből a végső hitelező.
 
7. sor:
 
== Gazdasági helyzet ==
[[Fájl:Post-and-Grant-Avenue-Look.jpg|thumbbélyeg|Az 1906-os San Franciscó-i földrengés tönkretette az ország gazdaságát és sebezhetőbbé tette bankrendszerét]]
Amikor [[Andrew Jackson]] amerikai elnök visszavonta azt az állami kartát, amely a [[Second Bank of the United States]]ről rendelkezett, de ekkor még nem volt az országnak [[központi bank]]ja. New York [[pénzkínálat]]a a mezőgazdasági ciklusokhoz igazodott. Ősszel a betakarítások elvégzéséhez szükséges mértékben a pénz kiment a városból, s ekkor a pénz visszacsábítása végett megnőttek a [[kamat]]ok.<ref>{{Harvnb|Tallman|Moen|1990|p=3–4}}</ref> 1906 januárjában a [[Dow Jones Ipari Átlag]] addigi legmagasabb értékét, a 103 pontot érte el, amikor korrekció vette kezdetét. Az amerikai gazdaság lényegében az 1906 áprilisi, a várost elpusztító San Fransiscó-i földrengést követően vesztette el stabilitását, mikor New Yorkból az újjáépítés segítésére San Fransiscóba áramlott a pénz.<ref>{{Harvnb|Odell|Weidenmier|2004}}</ref> Amikor 1906-ban a [[Bank of England]] megemelte a kamatszintjét, ez tovább csökkentette a pénzkínálatot, s a vártnál több pénz maradt Londonban.<ref name="TalMoe4">{{Harvnb|Tallman|Moen|1990|p=4}}</ref> A csúcsot követően a részvényárak január és július között 18%-ot csökkentek. Szeptember végére veszteségeik felét ismét visszanyerték.
 
[[Fájl:Bears on wall street 1907.jpg|thumbbélyeg|leftbal|[[Theodore Roosevelt]] két nagy medvének parancsol: az "[[Interstate Commerce Commission]]"nek és a "Federal Courtsnak". A parancs az, hogy támadják meg a Wall Streetet. 1907. május 8. [[Punck]]]]
 
1906 júliusában fogadták el azt a Hepburn-törvényt, mely alapján az [[Interstate Commerce Commission]] (ICC) határozhatta meg a maximális vasúti jegyárakat.<ref name="Noyes3612">{{Harvnb|Noyes|1909|p=361–2}}</ref> Emiatt elkezdett csökkenni a vasúti részvények értéke.<ref>{{Harvnb|Edwards|1907|p=66}}</ref> 1906 szeptembere és 1907 márciusa között a cég [[piaci kapitalizáció|piaci értéke]] 7,7%-kal csökkent.<ref>A {{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=19}} szerint az összes, kereskedett részvény figyelembevételével</ref> Március 9. és 26. között a részvények további 9,8%-ot veszítettek értékükből.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=20}}</ref> (A márciusi esést gyakran nevezik a „gazdag emberek pánikjának" is.<ref name="KinAli102">{{Harvnb|Kindleberger|Aliber|2005|p=102}}</ref>) A gazdaság nyáron is volatilis maradt. Számos részvény elérte addigi legalacsonyabb árfolyamát, többek között a fedezetül használt [[Union Pacific]] tulajdonjogát megtestesítő részvények is, amelyek értéke 50 pontot esett. Júniusban megszűnt New Yorkban a [[kötvény]]ek kínálata. Júliusban összeomlott a [[réz]] piaca. Augusztusban a [[Standard Oil Company]]t a trösztellenes jogszabályok megsértése miatt 29 millió dollárra büntették.<ref name="KinAli102"/> 1907 első kilenc hónapjában a részvények 24,4%-ot veszítettek értékükből.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=32}}</ref>
 
[[Július 27.|Július 27-én]] a ''[[The Commercial & Financial Chronicle]]'' a következőt írta: „A piac továbbra is instabil. Nincsen más jel, mint ami arra utal, hogy a folytatódó, párizsi célpontú pénzkiáramlás megráz minden részvényt, és az árfolyamok visszatérésébe vetett remény is elfogy."<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=31}}</ref> Az Egyesült Államokon kívül is több bankot megrohamoztak 1907-ben a befektetők. [[Egyiptom]]ban áprilisban és májusban, [[Japán]]ban májusban és júniusban, [[Hamburg]]ban és [[Chile|Chilében]] október elején jelentkeztek a befektetők pénzükért.<ref name="Noyes3612"/> A csökkenés időszaka alatt a bankrendszer mindig sebezhető. Ez a felkavart piacon tapasztalható kisméretű megrázkódtatással kombinálva súlyos, tovagyűrűző hatást váltott ki.<ref name="TalMoe4"/>
18. sor:
== A pánik ==
=== A rézpiac uralása ===
{| style="float:right; clear:right; font-size:90%; width:220pt; background: #f9f9f9; border: 1px solid #ccc; margin: 1em 1em 1em 1em;" cellpadding=4 cellspacing=4
!style="background:#DCDCDC; border-bottom: 1px black solid; " colspan="2"|A pánik krónikája New Yorkban<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007}} kivonata</ref>
|-
71. sor:
A pánik azzal kezdődött, hogy egyesek uraló pozíciót akartak kialakítani [[F. Augustus Heinze]] [[United Copper]] nevű cégében. Heinze sikeres butte-i rézmágnás volt, 1906-ban New Yorkba költözött, ahol közeli barátságba került [[Charles W. Morse]]-szal, a hírhedt [[Wall Street]]-i bankárral. Morse egyszer sikeresen alakított ki uraló pozíciót New York jégpiacán, és Heinzével együtt több bankot tartottak ellenőrzésük alatt. A páros legalább hat nemzeti szintű bankban, tíz állami bankban, öt trösztben és négy biztosítótársaságban szerzett nagy befolyást.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=38–40}}</ref>
 
[[Fájl:Curb market.jpg|thumbbélyeg|leftbal|A pánik a New York Stock Exchange előtt lévő járdaszegélyen kezdődött, aminek a kereskedelme később áttevődött az [[American Stock Exchange]]-re. Itt a tőzsdék hivatalos bezárását követően kötöttek ügyleteket]]
Augustus testvére, Otto tovább folytatta a United Copper uralását lehetővé tevő tőzsdei pozíció kialakítását, mert úgy gondolta, hogy a cég többsége már úgy is a Heinze család kezében van. Heinzéék [[részvény]]einek többségét kölcsön adták olyanoknak, akik ezeket avégett adták el, hogy később alacsonyabb áron vissza tudják majd vásárolni. A nyereség a korai eladás és a későbbi visszavásárlás közötti árfolyam-különbözet. Ezt a technikát fedezett shortnak nevezik. Otto egy "bear squeeze" (medvefagyasztás) stratégiát javasolt, melynek során a Heinze család agresszív felvásárlásba kezd, s annyi részvényt megvesznek, amennyit csak lehetséges, majd a fedezett short pozícióban lévőkkel visszafizettetik a számukra folyósított kölcsönöket. Az agresszív felvásárlás felhajtaná a részvény árát, és mivel máshol nem talál részvényt, a fedezett short pozícióban lévő csak a Heinze családtól tudja megvenni a részvényt, akik olyan árat mondanak, amilyet akarnak.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=43–44}}</ref>
 
81. sor:
Otto sikertelen uralási pozícióépítése miatt nem tudta teljesíteni brókercége, a Gross & Kleeberg felé tett vállalásait, s így a tőzsdetag csődbe ment. Október 17-én, szerdán a tőzsde felfüggesztette Otto kereskedési jogát. Így a United Copper összeomlott, a F. Augustus Heinze tulajdonában lévő State Savings Bank of Butte Montana pedig bejelentette fizetőképtelenségét. A montanai bank a kihelyezett hitelek fedezeteként tartotta United Cipper részvényeit, és akkor ez a bank viselte a felelősséget az Augustus Heinze által vezetett New York-i [[Mercantile National Bank]]ért.
 
F. Augustus Heinze kapcsolata az uralási pozíció kialakításával valamint a State Savings Bank fizetésképtelenségével túl soknak bizonyult a Mercantile igazgatóságának ahhoz, hogy elfogadhatónak minősítsék.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=51–55}}</ref> Ekkorra már túl késő volt. Ahogy elterjedt a fizetőképtelenség híre, a betétesek egyszerre rohamozták meg elhelyezett betétjükért a Mercantile National Banket. A Mercantile pár napig eleget tudott tenni a kifizetési kéréseknek, de a betétesek a Heinzével kapcsolatban álló Charles W. Morse bankját is megrohamozták. Ugyanez történt Morse National Bank of North America bankjánál és a New Amsterdam Nationalnél is. Attól tartva, hogy Augustus Heinze és Morse hitelvesztésének további, a bankrendszert érintő hatása lehet, a [[New York Clearing House]] (a város bankjainak konzorciuma) rákényszerítette Morse-t és Heinzét, hogy mondjanak le az összes banki tisztségükről.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=61–62}}</ref> A sikertelen pozíció-kiépítést követő hétvégére elmúlt a rendszerszintű pánik. A betétesek a Heinzééktől kivett pénzt a város más bankjaiban fektették be.<ref name="TalMoe7">{{Harvnb|Tallman|Moen|1990|p=7}}</ref>
 
=== A pánik eléri a trösztöket ===
87. sor:
Az 1900-as évek elején elszaporodtak a [[tröszt]]ök, az 1907-et megelőző tíz év alatt eszközeik értéke 244%-kal nőtt. Ugyanekkor az állami szintű bankok eszköze 97, míg a New York-i állami bankoké 82%-kal nőtt.<ref>{{Harvnb|Moen|Tallman|1992|p=612}}</ref> A trösztök vezetői általában a New York-i pénzügyi és társadalmi körök befolyásos emberei közül kerültek ki. Közülük az egyik legmegbecsültebb [[Charles T. Barney]] volt, akinek az apósa a híres [[William Collins Whitney]] bankár volt. Barney [[Knickerbocker Trust Company]]ja New York harmadik legnagyobb trösztje volt.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=68}}</ref>
 
[[Fájl:Knickerbocker trust company.jpg|leftbélyeg|thumbbal|A [[Knickerbocker Trust Company]] székháza a [[Fifth Avenue]] és a 34th Street csomópontjának északnyugati sarkán]]
 
A Charles W. Morse-szal és F. Augustus Heinzével fenntartott kapcsolatai miatt október 21-én, hétfőn a Knickerbocker igazgatósága felkérte Barneyt, hogy mondjon le. A betétesek csak október 18-ától vehettek ki pénzt a Knickerbockertől.<ref name="TalMoe7"/>) A [[National Bank of Commerce]] ezen a napon jelentette be, hogy a továbbiakban nem végzi a Knickerbocker klíringelését. Október 22-én a társaságot megrohamozták a betétesek. A sor a bank nyitásától fogva egyre csak nőtt. A ''[[The New York Times]]'' jelentése szerint „ahogy egy betétes elhagyta a helyszínt, tíz vagy még több másik ember rohanta őt le a pénzéért, és [a rendőröknek] pár szolgálatban lévőt a helyszínre kellett küldeni, hogy fenntartsák a rendet.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=79}}</ref> Kevesebb mint három óra leforgása alatt 8 millió dollárt vettek ki a pénzintézettől. Kevéssel dél után fel kellett függesztenie a tevékenységét.<ref name="TalMoe7"/>
97. sor:
Amikor a káosz kezdte megtépázni a New York-i bankokba vetett bizalmat, a város leghíresebb bankára a városon kívül tartózkodott. J. P. Morgan, a [[J. P. Morgan & Co.]] elnöke és névadója [[Richmond (Virginia)|Richmondban]] egy egyházi megbeszélésen vett részt. Morgan nemcsak hogy a város leggazdagabb polgára és a legnagyobb kapcsolati rendszerrel rendelkező bankára volt, hanem voltak már válságokkal kapcsolatos tapasztalatai is. Már az 1893-as válság megoldásában is segített a pénzügyminisztériumnak. A pánik növekedésének hírére szombat késő éjszaka visszatért a fővárosba. Másnap Morgannek a Madison Avenue és a 36th Street sarkán álló sorházának [[A Morgan Könyvtár & Múzeum|könyvtárában]] sűrűn váltották egymást New York különböző bankjainak és trösztjeinek a vezetői, hogy informálják a kialakult helyzetről és hogy segítséget kérjenek ennek átvészeléséhez.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=83–86}}</ref><ref>{{Harvnb|Chernow|1990|p=123}}</ref>
 
[[Fájl:JP Morgan.jpg|leftbélyeg|thumbbal|J. P. Morgan, a befolyásos New York-i bankár mentette meg az amerikai pénzügyminisztériumot az 1883-as pánik idején]]
 
Morgan és társai áttanulmányozták a Knickerbocker Trust könyveit, de úgy határoztak, hogy a társaság fizetésképtelen, és nem avatkoztak közbe a rohamozás megállítása érdekében. Az ezt követő bukás azonban oda vezetett, hogy a jól működő trösztöket is megrohamozták, s emiatt Morgannek meg kellett kezdenie a mentőakciót. Kedden, október 22-én délután a Trust Company of America elnöke megkérte Morgant, hogy segítsen. Aznap este Morgan a First National Bank elnökével, [[George Fisher Baker|George F. Bakerrel]], a National City Bank of New Yorknak (a [[Citibank]] elődjének) a vezetőjével, [[James Stillman]]nel és az amerikai pénzügyminiszterrel, [[George B. Cortelyou]]val tárgyalt. Cortelyou kijelentette, hogy a kormány kész pénzeket elhelyezni a bankokban, hogy segítsen a megfelelő mennyiségű betét rendelkezésre állásában. A Trust Company of America könyveinek egész éjszaka történt vizsgálata azt mutatta ki, hogy a vállalat működése megfelelő. Szerda délután Morgan ezt mondta: „Ez vet majd gátat a gondoknak."<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=87–88}}</ref>
 
Ahogy a Trust Company of Americát is elkezdték megrohamozni, Morgan elkezdett Stillmannal és Bakerrel a vállalat eszközeinek értékesítésén dolgozni, hogy így biztosítsanak elegendő fedezetet a kivenni szándékozott betétek kifizetéséhez. A bank megélte a zárórát, de Morgan tudta, hogy több készpénzt kell szerezni ahhoz, hogy az elkövetkező napok során is fenn tudják tartani a bank szolvenciáját. Azon az éjszakán egy éjfélig tartó megbeszélésre összehívta a többi tröszt elnökét. Itt megállapodtak, hogy azért, hogy a Trust Company of America másnap is nyitva maradhasson, 8,25 millió dollár hitelt biztosítanak számára.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=93}}</ref> Csütörtök reggel Cortelyou 25 millió dollárt helyezett el különböző New York-i bankokban.<ref name="TalMoe8">{{Harvnb|Tallman|Moen|1990|p=8}}</ref> [[John D. Rockefeller]], Amerika leggazdagabb embere további tíz millió dollárt helyezett el a Stillman's National City Bankben.<ref name="TalMoe8"/> Rockefeller betétjének köszönhetően a National City Banknek maradt ezt követően is a legnagyobb tartaléka. A közbizalom helyreállítása érdekében Rockefeller felhívta az [[Associated Press]] vezetőjét, [[Melville Elijah Stone|Melville Stone]]-t, és megmondta neki, hogy a fél vagyonát zálogba adná, hogy visszaállítsa Amerika hitelét.<ref>{{Harvnb|Chernow|1998|p=542–44}}</ref>
106. sor:
A pénzkínálat megnövekedésének ellenére a New York-i bankok továbbra is húzódoztak a rövid távú hitelfolyósítástól, amit abban az időben a napi kereskedelem megkönnyítéséhez használtak. Mivel nem tudták az így kiesett pénzmennyiséget máshonnan pótolni, a tőzsdei árak zuhanásnak indultak. Október 24-én 13 óra 30-kor a [[New York Stock Exchange]] elnöke, Ransom Thomas Morganhez sietett, hogy beszámoljon neki azokról a fejleményekről, melyek miatt korán be kell zárnia aznapra a kereskedést. Morgan határozottan közölte, hogy a tőzsde korai bezárása katasztrófa lenne.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=99}}</ref><ref>{{Harvnb|Chernow|1990|p=125}}</ref>
 
[[Fájl:Stockexchange.jpg|leftbélyeg|thumbbal|250px|A [[New York Stock Exchange]] parkettjének egy 1908-as felvétele. A bankok visszafogott hitelezési gyakorlatának köszönhetően október végén majdnem leállt az itt folyó kereskedés]]
Morgan saját irodájába összehívta a város bankvezetőit. 14 óra körül kezdtek megérkezni. Morgan itt arról tájékoztatta őket, hogy amennyiben 10 perc alatt nem gyűjtenek össze 25 millió dollárt, akkor körülbelül 50 brókercég megy csődbe. 14.16-ra 14 bank vezetője 23,6 millió dollárt adott össze, hogy folytatódhasson a tőzsdei kereskedelem. A pénz 14.30-kor érte el a piaci szereplőket, majd a 15.00-ös zárásra 19 millió dollárt ki is folyósítottak. Elkerülték a katasztrófát. Morgan általában tudatosan kerülte a sajtót, de azon az estén egy közleményt hozott nyilvánosságra. Eszerint, ha az emberek a bankokban hagyják pénzüket, minden rendben lesz.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=100–01}}</ref>
 
133. sor:
Hogy megelőzzék a Moore & Schley összeomlását, Morgan szombat délelőttre összehívott egy válságtanácskozást a [[A Morgan Könyvtár és Múzeum|könyvtárába]]. Egy olyan javaslat született, melynek értelmében a [[U.S. Steel Corporation]] – egy olyan cég, melynek létrehozásában, nevezetesen [[Andrew Carnegie]] és [[Elbert Henry Gary|Elbert Gary]] szövetségre lépésében Morgan is segített – felvásárolná a TC&I-t. Ennek hatásaként megmenekülne a Moore & Schley, és elkerülnék a válságot. Miután a U.S. Steel vezetősége és közgyűlése áttekintette a helyzetet, és felfedezték, mekkora szerepet játszhatnak a pánik elkerülésében, és két ajánlat született, hogy vagy egy ötmillió dolláros kölcsönt nyújtanak a Moore & Schleynek, vagy felvásárolják a TC&I részvényeit, egyenként 90 dolláros árfolyamon. Este hét óráig nem született megállapodás, és az ülést elnapolták.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=116-117}}</ref>
 
Ekkorra Morgan már új helyzetbe került. Nagy bizonytalanság lett úrrá abban a kérdésben, hogy a Trust Company of America és a Lincoln Trust ki tud-e nyitni hétfőn, vagy nem tudja biztosítani a folyamatos működést. Szombat este 40-50 bankár gyűlt össze a könyvtárban, hogy megbeszéljék a válság kérdéseit. A klíringházak képviselői a keleti, a trösztök jelenlévő tagjai a nyugati szobában gyülekeztek. Morgan és mások, akik a Moore & Schley helyzetével foglalkoztak, ők a könyvtáros szobájába mentek. Itt Morgan elmondta a küldötteknek, hogy akkor segítene a Moore & Schley talpra állításában, ha a trösztök összefognának, és közösen készítenének egy olyan mentőcsomagot, mely megmentené a leggyengébb társaikat.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=122}}</ref> A bankárok közti megbeszélés vasárnap késő éjjel is folytatódott, de lényegi eredményt nem értek el. J. P. Morgan ekkor, éjfél körül tájékoztatta a trösztök elnökeinek vezetőjét a Moore & Schley helyzetéről, melynek a megmentéséhez ekkor 25 millió dollár kellett, és ezzel ő csak akkor akar foglalkozni, hogyha a trösztvállalatok problémáját is megoldják. Ennek az is része volt, hogy a trösztök nem kapnak több segítséget Morgantől, és egyedül kell megoldaniuk a saját gondjaikat.
 
Hajnali 3 órakor 120 bank és tröszt vezetője gyűlt össze, hogy meghallgassák a csőd felé közelítő vállalatok helyzetéről szóló jelentést. Míg a Trust Company of America még épphogy, de fizetőképes volt, a Lincoln Trust Company 1 millió dolláros adósságot halmozott fel. Ez a lejárt betétek kifizetésének késedelmessége miatt felgyülemlett adósság. Ahogy a beszélgetés folytatódott, a bankárok ráébredtek, hogy Morgan bezárta őket a könyvtárba, és a kulcsot zsebre tette, hogy kikényszerítsen belőlük egy megállapodást.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=124}}</ref> Ezt a taktikát már régebben is alkalmazta, hogy eredményre jussanak a bennmaradtak.<ref name="Cher127">{{Harvnb|Chernow|1990|p=127}}</ref> Morgan ekkor megjelent, és közölte a trösztvállalatok képviselőivel, hogy 25 millió dollárt kell biztosítaniuk ahhoz, hogy megmentsék a leggyengébb intézetet. A cégvezetők még mindig nem tudtak semmit sem tenni, de ekkor Morgan tájékoztatta őket, hogy amennyiben ezt nem teszik meg, az egész bankrendszer össze fog omlani. Jelentős közbenjárásának hatására nagyjából hajnali háromnegyed ötkor elérte, hogy a trösztök nem hivatalos vezetői aláírtak egy megállapodást, amit legtöbbjük be is tartott.<ref name="Cher127"/> Miután így biztosították, hogy a problémát megoldják, Morgan elengedte a bankvezetőket.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=124-127}}</ref>
142. sor:
 
== Következmények ==
[[Fájl:DowJones1904to1909.png|right|300px|thumbbélyeg|A [[Dow Jones Industrial Average]] index heti záró értékei 1904. január és 1909. december között. A legkisebb, 53 pontos értékét az index 1907. november 15-én vette fel]]
Az 1907-es pánikra a [[National Bureau of Economic Research]] mérései szerint egy 1907 májusa és 1908 júniusa között lefolyt gazdasági dekonjunktúra idején került sor.<ref>[http://www.nber.org/cycles/cyclesmain.html US Business Cycle Expansions and Contractions], [[National Bureau of Economic Research]]. Hozzáférés ideje: September 22, 2008.</ref><ref>{{Harvnb|Calomiris|Gorton|1992|p=114}}</ref> Az ez alatt bekövetkezett bankpánik, tőzsdei árfolyamesés eredményeképp a gazdaságban erőteljes zavarok léptek fel. Robert Bruner és Sean Carr számos statisztikát idéz ''The Panic of 1907: Lessons Learned from the Market's Perfect Storm'' című könyvében, melyek a károkat számszerűsítik. Az ipari termelés sokkal jobban visszaesett az 1907-es pánik következtében, mint bármelyik, ezt megelőző bankroham idején; addig az időpontig a világon ekkor ment csődbe a második legtöbb bank. A termelés 11, az import értéke 26%-kal csökkent, míg a munkanélküliségi ráta 3%-ról 8%-ra nőtt. A bevándorlók száma a két évvel régebbi 1,2 millió főről 1909-re 750&nbsp;000-re csökkent.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=141–42}}</ref>
 
A válságok gyakorisága és az 1907-es pánik mélysége aggodalmakat ébresztett J. P. Morgan hatalmas, kontrollálhatatlan befolyása miatt. S ez adott lendületet a nemzeti szintű reformok elindításához.<ref>{{Harvnb|Smith|2004|p=99–100}}</ref> 1908 májusában a kongresszus elfogadta azt az Aldrich-Vreeland törvényt, mely létrehozta a National Monetary Commissiont, melynek feladata a pánikok kordában tartása és a pénzügyi intézmények szabályozása.<ref>{{Harvnb|Miron|1986|p=130}}</ref> [[Nelson Aldrich]] republikánus szenátor, a National Monetary Commission elnöke majdnem két évet töltött Európában, ahol a kontinens bankrendszerét tanulmányozta.
153. sor:
Aldrich 1910 novemberében az ország számos pénzügyi vezetőjével közösen titkos találkozót tartott a [[Jekyll Island Club]]ban, [[Georgia (állam)|Georgia]] partjainál, ahol megtárgyalták a monetáris politikát és a bankrendszert érintő kérdéseket. Aldrich és A.P. Andrews (a pénzügyminisztérium államtitkár-helyettese), [[Paul Warburg]] (a Kuhn, Loeb & Co. képviseletében), [[Frank A. Vanderlip]] (James Stillman utódja és a National City Bank of New York elnöke), [[Henry P. Davison]] (a J. P. Morgan Company tagja), [[Charles D. Norton]] (a Morgan irányításával működő First National Bank of New York elnöke), és [[Benjamin Strong]] (J. P. Morgan képviselője), megállapodtak egy "National Reserve Bank" felállításában.<ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=143}}</ref>
 
A National Monetary Commission végső jelentését 1911. január 11-én hozták nyilvánosságra. A törvényhozók majdnem két évig tárgyalták a javaslatot, míg 1913. december 22-én elfogadták a Federal Reserve-ről szóló törvényt. [[Thomas Woodrow Wilson|Woodrow Wilson]] elnök rögtön aláírta a javaslatot, és a törvény még aznap hatályba is lépett, s így 1913. december 22-én létre is jött a [[Federal Reserve System]].<ref name=BC146>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=146}}</ref> A Fed első elnöke [[Charles Hamlin]] lett, a [[Federal Reserve Bank of New York]] elnöke pedig nem más lett, mint Morgan helyettese, [[Benjamin Strong]]. Ez a pénzügyi intézmény lett a régió legnagyobb bankja, s állandó képviselete volt a [[Federal Open Market Committee]]-ben.<ref name=BC146/>
 
=== A Pujo-bizottság ===
[[Fájl:Morgan cartoon-1.png|thumbbélyeg|A [[Puck]] egyik 1910. február 2-ai szerkesztői képe]]
 
Bár Morgant gyorsan hősként ünnepelték, a [[plutokrácia|plutokráciától]] valamint a pár kézben összpontosuló gazdagságtól való félelem gyorsan véget vetett ennek a nézetnek. Morgan bankja túlélte ezt, de a bankok riválisainak számító trösztök nagy veszteségekkel jöttek ki a válságból. Több elemző is úgy gondolta, hogy azért indult el a pánik, hogy megdöntsék a trösztökbe vetett bizalmat, amiből a bankok profitálhattak.<ref>{{Harvnb|McNelis|1969|p=154–67}}</ref><ref>{{Harvnb|Chernow|1990|122–123}}</ref> Mások úgy vélik, hogy Morgan volt az egésznek a haszonélvezője, mégpedig azért, mert így megengedték, hogy a TC&I valamint a US Steel egyesüljön.<ref>{{Harvnb|Chernow|1990|p=148}}</ref> Bár Morgan a pánik következtében 2 millió dollárt veszített, és kétségtelenül nagy szerepet játszott abban, hogy nem alakult ki még mélyebb válság, mindennek ellenére intenzív vizsgálat és sok kritika célpontjába került.<ref name="Chernow128-9"/><ref>Strouse, Jean. "[http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2008/09/26/AR2008092602837.html Here's How It's Done, Hank: A Parable From a Crisis of a Century Ago]". ''[[The Washington Post]]'' (September 28, 2008), p. b1. Hozzáférés ideje: September 30, 2008.</ref><ref>{{Harvnb|Bruner|Carr|2007|p=182}}</ref>
165. sor:
 
:'''Untermyer:''' A kereskedelmi hitelnek nem a pénz vagy az ingatlanok az elsődleges alapjai?
:'''Morgan:''' Nem, uram. Az elsődleges szempont a karakter.
:'''Untermyer:''' A pénz és az ingatlanok előtt?
:'''Morgan:''' A pénz és minden más előtt. Pénzen nem lehet pénzt venni . Egy olyan ember, akiben nem bízom, a világ összes kötvényéért sem kap tőlem pénzt.<ref name=BC1823/>
 
Morgan munkatársai a meghallgatások alatt folyamatosan Morgan egyre inkább romló egészségügyi állapotára hivatkoztak. Februárban nagyon beteg lett, s 1913. március 31-én – kilenc hónappal a FED, a végső hitelező megalakulása előtt – meghalt.<ref name=BC1823/>
179. sor:
* {{Cite book | title = The Panic of 1907: Lessons Learned from the Market's Perfect Storm | last = Bruner | first = Robert F. | last2 = Carr | first2 = Sean D. | year = 2007 | publisher = John Wiley & Sons | location = Hoboken, New Jersey | isbn = 9780470152638 }}
* {{Cite book | chapter = The Origins of Banking Panics: Models, Facts and Bank regulation | last = Calomiris | first = Charles W. | last2 = Gorton | first2 = Gary | year = 1992 | editor-last = Hubbard | editor-first = R. Glenn (ed.) | publisher = University of Chicago Press | location = Chicago | title = Financial Markets and Financial Crises | isbn = 0226355888}}
* {{Cite book | title = Interest Rate Uncertainty and the Founding of the Federal Reserve | last = Caporale | first = Tony | last2 = McKiernan | first2 = Barbara | journal = The Journal of Economic History | volume = 58 | issue = 4 | year = 1998 | pages = 1110–17 }} [[JSTOR]]: [http://www.jstor.org/stable/2566853 2566853] (subscription required). Hozzáférés ideje: September 17, 2008.
* {{Cite book | title = The Morgans: Private International Bankers, 1854-1913 | last = Carosso | first = Vincent P. | year = 1987 | publisher = Harvard University Press | location = Cambridge | isbn = 0674587294 }}
* {{Cite book | last = Chernow | first = Ron | authorlink = Ron Chernow | title = The House of Morgan: An American Banking Dynasty and the Rise of Modern Finance | year = 1990 | isbn = 0802138292 | publisher = Grove Press | location = New York }}
* {{Cite book | last = Chernow | first = Ron | title = Titan : the life of John D. Rockefeller, Sr. | year = 1998 | publisher = Random House | location = New York | isbn = 0679438084 }}
* {{Cite book| title = The Roosevelt Panic of 1907 | last = Edwards | first = Adolph | year = 1907 | publisher = Anitrock Pub. Co | url = https://books.google.com/books/pdf/The_Roosevelt_Panic_of_1907.pdf?id=R3koAAAAYAAJ&output=pdf&sig=ACfU3U3H9jU4cm6V4UIBtmkHPUMsxaVsPw&source=gbs_summary_r&cad=0 }}
* {{Cite book | title = A Monetary History of the United States: 1867-1960 | last = Friedman | first = Milton | authorlink = Milton Friedman || last2 = Jacobson Schwartz | first2 = Anna | year = 1963 | publisher = Princeton University Press | location = Princeton | isbn = 0691003548}}
* {{Cite book | title = Clearinghouses and the Origin of Central Banking in the United States | last = Gorton | first = Gary | journal = The Journal of Economic History | volume = 45 | issue = 2 | pages = 277–283 }} [[JSTOR]]: [http://www.jstor.org/stable/2121695 2121695] (subscription required). Hozzáférés ideje: September 17, 2008.
* {{Cite book | journal = Journal of Monetary Economics | volume = 53 | issue = 7 | year = 2006 | pages = 1613–1629 | title = Bank panics and the endogeneity of central banking | last = Gorton | first = Gary | last2 = Huang | first2 = Lixin | doi = 10.1016/j.jmoneco.2005.05.015 }}
* {{Cite book | last = Griffin | first = G. Edward | authorlink = G. Edward Griffin | title = The Creature from Jekyll Island : A Second Look at the Federal Reserve | publisher = American Media | year = 1998 | isbn = 0-912986-21-2}}
192. sor:
* {{Cite book | last = McNelis | first = Sarah | title = Copper King at War: The Biography of F. Augustus Heinze | year = 1969 | edition = 2nd | publisher = University of Montana Press | location = Missoula | oclc = 7369533}}
* {{Cite journal | last = Miron | first = Jeffrey A. | title = Financial Panics, the Seasonality of the Nominal Interest Rate, and the Founding of the Fed | journal = [[American Economic Review]] | year = 1986 | url = http://fraser.stlouisfed.org/docs/MeltzerPDFs/mirfin86.pdf | volume = 76 | issue = 1 | pages = 125–40 | accessdate = 2009-03-26 | archiveurl = https://web.archive.org/web/20090326053453/http://fraser.stlouisfed.org/docs/MeltzerPDFs/mirfin86.pdf | archivedate = 2009-03-26 }}
* {{Cite journal | last = Moen | first = Jon | last2 = Tallman | first2 = Ellis | year = 1992 | title = The Bank Panic of 1907: The Role of the Trust Companies | journal = The Journal of Economic History | volume = 52 | issue = 3 | pages = 611–30 }}. [[JSTOR]]: [http://www.jstor.org/stable/2122887 2122887] (subscription required). Hozzáférés ideje: September 17, 2008.
* {{Cite book| title = Forty Years of American Finance | last = Noyes | first = Alexander Dana | year = 1909 | publisher = G. P. Putnam's sons | url = https://books.google.com/books?id=7hkYAAAAMAAJ& | isbn = 978-0405136726}}
* {{Cite journal | title = Real Shock, Monetary Aftershock: The 1906 San Francisco Earthquake and the Panic of 1907 | first = Kerry A. | last = Odell | first2 = Marc D. | last2 = Weidenmier | journal = The Journal of Economic History | year = 2004 | volume = 64 | issue = 4 | pages = 1002–1027 | doi = 10.1017/S0022050704043062 }}
* {{Cite journal | last = Smith | first = B. Mark | title = A History of the Global Stock Market; From Ancient Rome to Silicon Valley (2004 ed.) | publisher = University of Chicago Press | location = Chicago | isbn = 0226764044 | year = 2004 }}
* {{Cite journal | last = Sprague | first = Oliver M.W. | year = 1908 | title = The American Crisis of 1907 | journal = The Economic Journal | volume = 18 | pages = 353–72 | doi = 10.2307/2221551 }}
* {{Cite web | last2 = Moen | first2 = Jon | last = Tallman | first = Ellis W. | year = 1990 | title = Lessons from the Panic of 1907 | journal = Federal Reserve Bank of Atlanta Economic Review | volume = 75 | pages = 2–13 | url = http://www.frbatlanta.org/filelegacydocs/ern390_tallman.pdf | accessdate = 2008-11-10 | archiveurl = https://web.archive.org/web/20081029124004/http://www.frbatlanta.org/filelegacydocs/ern390_tallman.pdf# | archivedate = 2008-10-29 }}. Hozzáférés ideje: September 14, 2008.
== További információk ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/1907-es_amerikai_bankpánik”