„Finnugor nyelvrokonság” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címke: Visszaállítás |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
80. sor:
''Ezért pl. a latin nem hathatna az angolra, az ógörög a németre, de tudjuk, hogy ez a két holt nyelv mennyire mély nyomot hagyott még a más nyelvcsaládba tartozó magyar nyelven is.''
Az elképzelés hiányosságai<ref>„Tree diagrams like these are very convenient, and they are widely used in historical linguistics. They have the great advantage of displaying the connections between languages vividly and at a glance. But they also have one great drawback: they are not very realistic. In particular, the branching structure of a tree suggests that a single rather homogeneous ancestral language at some point split suddenly and decisively into two or more separate daughter languages, which thereafter went their separate ways and had nothing further to do with one another. But we already know that this is not what really happens.” TRASK, Robert Lawrence és MILLAR, Robert McColl: ''Trask’s Historical Linguistics.'' 2015. 172. o. </ref><ref>"[...]the comparative method is seriously inadequate in a number of important respects, since it demands a view of linguistic relationships and of language change which conflicts with accepted theories. In particular, the tree model, which is implicit in the method, requires a single historical source for a language, and excludes language convergence; it is, furthermore, unable to deal with waves of innovation which cut across branches of the tree. The method also illegitimately assumes uniformity in the proto-language, and requires - contrary to the facts - complete regularity in the implementation of changes. In view of these weaknesses, it may appear surprising that the comparative method not only is still in use, but continues to be confidently relied upon to provide information about language relationships, and to reconstruct proto-languages." in: FOX, Anthony: Linguistic Reconstruction: An Introduction to Theory and Method. 1995. 137-138. o.</ref> már születése pillanatában nyilvánvalóak voltak, de jól kiszolgálta a korszak nacionalista közéletének igényeit, mert egyszerű és közérthető választ kínált néhány fontos korkérdésre, ezért gyorsan népszerűvé vált. Népszerűsége miatt a családfamodellhez kapcsolódó terminológia széles körben elterjedt és rögzült, bár manapság a nyelvészek már gyakran másképp határozzák meg a "nyelvcsalád" és "nyelvrokonság" fogalmát.
A módszer alkalmazhatósága két fontos előfeltevésre épül. Ezek közül az első, hogy a nyelvek mindig egy egyszerűbbtől egy bonyolultabb nyelvállapot felé fejlődnek. Ez az előfeltevés szükségszerű, hisz, ha a nyelvfejlődés során egyszerűsödés zajlott, úgy fennmaradt írásos nyelvemlékek hiányában az utólagos rekonstrukció lehetetlen. Azonban az emberi nyelvek összetett rendszerek, amelyek önmagukban is több alrendszert tartalmaznak, és e nyelvi alrendszerek bonyolultsága nyelvenként eltérő, ráadásul a nyelvek fejlődése során az alrendszerek is átalakulnak: némelyik egyszerűsödik, mások összetettebbé válnak. Ez okozta, hogy a nyelvészek nem tudták besorolni a kínai nyelveket, mert azok izoláló nyelvekként látszólag ősi primitívséget tükröztek. ([[Friedrich Max Müller]] például az 1800-as évek közepén [[szigetnyelv]]ként tekintett a kínaira.)
| |||