„Utunk” változatai közötti eltérés

A [[Másodikmásodik világháború|II. világháború]] után a [[Romániai Írószövetség|Romániai Magyar Írók Szövetsége]] adta közre, 1949-ben a közreadó szövetség megszűnt, ettől kezdve a Romániai Írók Szövetségének magyar lapjaként jelent meg. A lap első szerkesztője [[Gaál Gábor (író)|Gaál Gábor]], később [[Sőni Pál]] és [[Földes László (irodalomkritikus)|Földes László]], 1958-tól [[Létay Lajos (költő)|Létay Lajos]]. [[Marosi Péter]] vezette a hetilap irodalomkritikai rovatát.

Az Utunk c. hetilap [[Erdély]] egész [[magyarok|magyar]] [[irodalom|irodalmi]], művelődési, [[színházművészet]]i és [[képzőművészet]]i életének jeles alkotásairól és eseményeiről beszámolt vagy közreadta azokatőket. Az [[1950-es évek]] első felében az egész kelet-európai kulturális életet hatalmába kerítő sematizmus jellemezte, a polgári írókat, a demokratikus hagyományokat mellőznie kellett az Utunknak is.

Az Erdélyben[[Erdély]]ben oly kedvelt műfaj, a [[riport]] az Utunk hasábjain is megjelent segítve a szülőföld jobb megismerését. Az [[1970-es évek]]ben a fiatal induló költők, írók kaptak nagyobb teret, a [[Forrás-nemzedék]]ek írói. Új [[neoavantgárd]] stílusban jelentkeztek és próbálták védelmezni a magyar kultúrát a bukaresti diktatúra elnyomó törekvései ellen.

{{forrásokjegyzetek}}