„Magyarország 1957–1989 között” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
képhelycsere |
|||
32. sor:
[[Fájl:196A busz (BPO-468) és a Víztoronyház, Nyírpalota út, Újpalota.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Újpalota (Magyarország)|Újpalota]]i életkép [[Ikarus]] busszal és [[panelház]]zal. A [[lakótelep]]ek megoldották a nagyvárosokba áramló falusi népesség lakásproblémáját, a távfűtés, a fürdőszoba és az angol [[WC]] pedig pozitív minőségi ugrást képviselt az életformában]]
Az érett Kádár-rendszert a „gulyáskommunizmus” jellemezte, mert 1956 miatt stratégiai kérdésnek tekintették a hétköznapi szintű elégedettséget, ezért igyekeztek bármi áron, akár fenntarthatatlan módon is növelni az életszínvonalat. Üdülők és szállodák sokasága épültek, általánosan elterjedt a nyaralás lehetősége. Korlátozottan engedélyezték a külföldi (akár nyugati) utazásokat: három évenként lehetett ilyen irányú kérvényt benyújtani, amit a hatóságok vagy engedélyeztek vagy elutasítottak. Ugyan lassú ütemben, de fejlődésnek indult a közlekedés és a távközlés. Támogatott lakás- és lakótelep-építkezések
[[Fájl:Magyarország útlevél keleti országokba 1972.JPG|bélyegkép|balra|120px|Csak szocialista országokba érvényes [[útlevél]] 1972-ből]]
44. sor:
A fejlődésnek nagy ára volt. Az ország gazdaságilag eladósodott, fokozatosan nyugati függésbe került. A [[KGST]] 1973-ra képtelenné vált tovább elegendő segítséget nyújtani, elsősorban az ebben az évben kirobbant [[1973-as olajválság|olajválság]] miatt. Noha a kádárista vezetés ideológiájában élesen szembehelyezkedett a nyugattal, a pártvezetés 1973-tól kezdve rendszeresen kapitalista országokból származó – elsősorban [[japán]] – [[banki hitel]]eket vett fel a gazdasági hiány pótlására. Ez a fajta [[kettős beszéd]] egészen a Kádár-rendszer bukásáig fennmaradt. Elsősorban nyugati újságírók hatására terjedt el Magyarország ezen évei légkörének megjelölésére ''a legvidámabb barakk'' kifejezés.
A pártvezetés propagandája szerint a válság csak a kapitalista Nyugatot sújtja, és az olcsó nyugati kölcsönökből beindított nehézipari és energetikai beruházások nyereséges (például: eocén program és a [[Bős–nagymarosi vízlépcső]]) megtérülését várta. Ugyanakkor továbbra is a régi, nehezen eladható árukat termelték és az így keletkezett veszteségeket ellensúlyozták a nyugati hitelekkel.
== Hanyatló Kádár-rendszer, 1979–1989 ==
| |||