„Ardenneki offenzíva” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kékít |
a →A hadműveletek: link egyértelműsítés AWB |
||
44. sor:
Az ardenneki offenzíva december 16-án 5:30-kor kezdődött. 2000 ágyú nyitott tüzet az amerikai állásokra. Az ágyúzásnak nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a [[szövetségesek]], mivel egy kisebb ellentámadásnak vélték. A tüzérségi tűzön kívül [[V-1]]-es szárnyas rakétákkal is lőtték az állásokat. A 28. amerikai hadosztályt 5 német hadosztály támadta meg és söpörte el. Eközben [[Hasso von Manteuffel|Manteuffel]] páncélosai folytatták az előrenyomulást. Schnee Eifel hegyei között a 106. amerikai hadosztály kitartott, de bekerítették őket. [[Hasso von Manteuffel|Manteuffel]] előtt így nyitva állt az út St. Vith felé.
A déli szárnyon a 4. amerikai hadosztály nem engedett teret. A 6. SS páncéloshadsereg jobbszárnya a Roer gátjait elfoglalni készülő szövetséges csapatokkal kerültek harcérintkezésbe, és 25 kilométer mélyen behatoltak [[Belgium]]ba. Az 1. amerikai hadsereg parancsnoka, Hodges altábornagy nem volt tisztában a támadás mértékeivel. A németek már 24 órája elkezdték a hadműveletet, de az amerikaiak csak akkor kezdték bevetni a tartalékokat. [[Joachim Peiper|Peiper]] SS alezredes már csak 10 kilométerre volt az 1. amerikai hadsereg főhadiszállásától. A németeknek létfontosságú volt az amerikaiak által felhalmozott 11 millió [[liter]] üzemanyag megszerzése. Eisenhower jóváhagyta, hogy 2 páncélos hadosztályt küldjenek az 1. amerikai hadsereg megsegítésére. A 2. és a 99. amerikai hadosztály még 17-én reggel is kitartott, mikor egy ejtőernyős zászlóaljat dobtak le a hátukban. R. W. Hasbrouck eközben szilárdan tartotta St. Vith-et. Az 1. SS hadosztály csupán egy 25 kilométer hosszú és 5 kilométer széles keskeny hídfőben manőverezett. Von Lüttwiz megkezdte a Middlenton által védelmezett Bastogne ostromát, miután nem sikerült rohamból bevennie. Lüttwiz gyalogságával bekerítette Bastogne-t, páncélosaival pedig a [[Maas|Meuse]] folyó felé vonult. A németek páncélos erői elérték a stratégiailag fontos folyót. A szövetségesek körében nagy zavart keltettek [[Otto Skorzeny|Skorzeny]] kommandósainak [[szabotázs]]akciói. [[Omar Bradley|Bradley]] utasította [[George Patton|Patton]]t, hogy avatkozzon be az ardenneki fronton. Eközben a szövetségesek értekezletet tartottak [[Verdun (Meuse)|Verdun]]-ben, és arra jutottak, hogy meg kell állítani a német támadást és ellentámadást kell indítani Bastogne irányába. A [[101. légi szállítású hadosztály]] hősiesen védte Bastogne-t. A helyzet helyreállításának érdekében [[Bernard Montgomery]] átvette a parancsnokságot. Az 1. amerikai hadsereg északi részei visszavonultak az arcvonal rövidítésének érdekében. St. Vith felmentésének érdekében Montgomery meggondolta magát és az arcvonal rövidítését előrenyomulással próbálta megoldani. [[Joachim Peiper|Peipert]] bekerítették, de egy megújuló támadás miatt, ami a [[Joachim Peiper|Peipert]] bekerítő Ridgwayt érte, újra csatlakozott a német erőkhöz. St. Vith nem kapott felmentést, így elesett. A [[angolok|brit]] csapatok szilárdan tartották magukat a [[Maas|Meuse]] mentén. A [[Panzer Lehr]] és a 2. páncélos hadosztály csak 3 nap alatt tudta átverekedni magát Bastogne-on. Miután [[Hasso von Manteuffel|Manteuffel]] visszavonta a 2. páncélos hadosztályt, az amerikaiak fellélegezhettek. December 21-én a német csapatok végleg bekerítették Bastogne-t. Az amerikai parancsnok, McAuliffe a végsőkig akarta tartani Bastogne-t és amikor von Lüttwiz felszólította a megadásra, a válaszul visszaküldött cetlin csak ennyi állt: ''Nuts!'' (Marhaság!)
Patton 5 kilométerre megközelítette az ostromlott várost, de egy ellentámadás visszaverte. A németek még egyszer megkísérelték elfoglalni a várost páncélgránátos egységeikkel, de [[George Patton|Patton]] felszabadította Bastogne-t. [[Joseph Lawton Collins]] tábornok közben a Meuse-t elérő németeket verte meg. [[Karácsony]]ra az idő kitisztult és a szövetségesek kihasználhatták a légi fölényüket. Az amerikai és brit légierő négy nap alatt 15 000 bevetést hajtott végre. A bastogne-i vereség, a rochefort-i katasztrófa és az utánpótlási vonalak megsemmisülése már előrevetítette az offenzíva kudarcát. [[Adolf Hitler|Hitler]] viszont ragaszkodott ahhoz, hogy el kell érni a [[Maas|Meuse]] folyót. A német csapatok újabb támadást indítottak. Mire [[Joachim Peiper|Peiper]] egysége elérhette volna a Meuse-t Montgomery újraszervezte erőit, Patton pedig ellentámadást indított délen. Ekkor már minden német tábornok tudta, hogy az offenzíva kudarcba fulladt és leállították a támadást.
| |||