„Az első világháború évei (1914)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A harctevékenységek kezdete. A visszavonulás a Marne-hoz: link egyértelműsítés AWB |
|||
57. sor:
Joffre-ot azonban jobban foglalkoztatta, hogy csapást mérjen a Belgiumban tevékenykedő német hadseregekre, és átkaroló hadműveletet tervezett, a francia 3. és 4. hadsereggel a jobbszárnyon, és a B. E. H. által támogatott 5. hadsereggel a balszárnyon, hogy csapdába ejtsék a németeket a Liége-től délre elterülő Meuse-Ardennek körzetben, amerre elképzelése szerint előre fognak haladni. Míg a jobb oldali harapófogószár (huszonhárom hadosztály) az Ardennekben összeütközött a német 5. és 4. hadsereggel (húsz hadosztály) és visszavetették, a bal oldali harapófogószár (tizenhárom francia és négy brit hadosztály) csapdába esett egyfelől a német 1. és 2. hadsereg, másfelől a 3. között. Amikor a [[Charles Lanrezac|Lanrezac]] tábornok vezette francia 5. hadsereget augusztus 21-én a Sambre folyótól délre a német támadás megállította, a britek, akik augusztus 22-én elérték Monsot, először beleegyeztek, hogy megállnak és fedezik Lanrezac balszárnyát; augusztus 23-án azonban az a hír, hogy Namur elesett, és a német 3. hadsereg megjelent [[Dinant]] mellett, a Meuse partján, rávette Lanrezacot, hogy kiadja a parancsot az általános visszavonulásra; augusztus 24-én pedig a britek is visszavonultak Monstól, éppen idejében ahhoz, hogy megmeneküljenek a bekerítéstől.
Mivel a XVII. terv ekkorra összeomlott, Joffre nagy nyugalmasan úgy döntött, hogy hátrább vonja a belga határtól a szövetségesek centrumát és balszárnyát [[Verdun (Meuse)|Verdun]] mint tengely körül, és egyidejűleg csapatokat von el a jobbszárnyról, hogy képes legyen egy új hadsereget, a 6.-at, létrehozni a balszárny legszélén, [[Párizs]]tól északra. Ez a terv is összeomlott volna, ha a németek maguk nem tértek volna el Schlieffen eredeti tervétől; bár úgy látszhatott, hogy Schlieffen utólagos gondolatai feljogosítanak erre az eltérésre. Először is, a német jobbszárnyat meggyengítették 11 hadosztály elvonásával; másodszor pedig, [[Alexander von Kluck|von Kluck]], az 1. hadsereg parancsnoka valójában Párizstól északra, nem délnyugatra fordult be. Kluck irányváltoztatását, amelyet Moltke jóváhagyott, három tényező váltotta ki: (1) a britek ellenállási kísérletének összeomlása miatt ([[Le Cateau-Cambrésis|Le Cateau]]-nál, augusztus 26-án) úgy gondolta, hogy a Brit Expedíciós Haderőt nem kell komolyan venni; (2) a francia 5. hadsereg [[Guise]]-nél indított [[Saint-quentini csata (1914)|ellentámadásának]] hatására, augusztus 29-én, a [[Karl von Bülow|von Bülow]] vezette német 2. hadsereg az 1.-től kért segítséget; és (3) a németek már túl gyorsan és túl messzire nyomultak előre ahhoz, hogy az utánpótlásuk tartani tudja a lépést velük.
[[Fájl:GermanInfantry1914.jpg|250px|bélyegkép|balra|Német gyalogság a lövészárokban, 1914]]
| |||