„Szerkesztő:Pharmattila/próbalap” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
34. sor:
== A szervezet vízmérleg egyensúlyát fenntartó központi mechanizmusok==
A vízmérleg egyensúlyának biztosítása alapvető feltétele az életnek, amely ha hosszabb időre felborul, akár halálhoz is vezethet. Ezért a szervezet mindent megtesz annak érdekében, hogy a vízfelvételt és vízleadást egyensúlyban tartsa. A vízfelvétel egyetlen akaratunktól függő szabályozható eleme az ivás, amelyet a szervezet a kellemetlen, vízkeresésre ösztönző szomjúságérzettel hoz a tudomásunkra. Ezzel szemben a vízleadás tényezői közül csak a vesén keresztüli vízvesztés szabályozható, amely akaratunktól függetlenül (autonóm módon) történik. Az akaratlagosan irányított vizeletürítés nem része a vízforgalom szabályozásnak, mert a húgyólyagban összegyűlt és tárolt vízmennyiség már kikerült a szervezet vízteréből. A bőrön át történő párologtatás vagy izzadás a szervezet hőregulációját szolgálja, mint vízfogyasztó de mert a külső környezettől függ ezért az sem nevezhető egyensúlyt szabályzó mechanizmusnak.
Mint minden szabályzó mechanizmusnak így a folyadékegyensúlyt biztosító rendszernek is három eleme van. A szervezetet mindenkori állapotát érzékelő rendszer, a válaszadó rendszer és a kettőt összekötő szabályzó központ. A vízfelvételért és vízleadásért felelős szabályzó központok egymáshoz nagyon közel de anatómiailag elkülönülve, az agy fejlődéstanilag ősi területén, a hipotalamuszban helyezkednek el. Ezeknek a központoknak az idegi nyúlványai képesek érzékelni a szervezet vízkészletére utaló jelek változását. Az egyik ilyen jel a vérplazma ozmotikus változása. Vízvesztés esetén a plazmában visszamaradó oldott anyagok koncentrációja értelemszerűen emelkedik, ami az ozmotikus nyomás növekedésében nyilvánul meg. Ezt az ozmotikus változást a hipotalamusz elülső oldalán elhelyezkedő ozmoreceptorok képesek érzékelni.
== Bárszekrény ==
| |||