„Kovai Lőrinc” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a (Sor)szám és pontja utáni szóköz pótlása kézi ellenőrzéssel + kapcsolódó javítások |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
21. sor:
[[1933]]-ban a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban érettségizett, majd a [[szeged]]i [[Szegedi Tudományegyetem|egyetemen]] szerzett történelem-földrajz szakos tanári oklevelet. Három évet dolgozott tanárként [[Nagykálló]]n és [[Ungvár]]on, utóbbi városban nősült meg először. Mivel már diákként is ért el sikereket néhány kisebb írásával, a 40-es évek elején elhagyta a tanári pályát és a [[Népszava]] újságírója lett.
Első nagyobb fordítása még [[1941]]-ben [[Mihail Alekszandrovics Solohov|Mihail Solohov]] [[Csendes Don (regény)|Csendes Don]] című regényének negyedik kötete volt. Saját regényei közül elsőként a Földönfutók (1943) jelent meg, amely szokatlan hangvétele miatt komoly politikai vihart kavart. A Népszavában a későbbi köztársasági elnök, [[Szakasits Árpád]] ismertette, a jobboldali sajtó pedig a szovjet írók hatását kereste benne. [[1944]]-ben, a német megszállás után letartóztatták, de a családjának [[Rajniss Ferenc]] nyilas belügyminiszterrel való felszínes kapcsolata révén a deportálást sikerült elkerülnie.
[[1945]] után néhány évre [[Solymár]]ra költözött – ahol juttatásként megkapta egy kitelepített sváb család házát, illetve a község akkori legszebb, körbekerített gyümölcsösét –, egyúttal belépett a kommunista pártba, és a [[Szabad Nép]] munkatársai közé. A lap révén ismerte meg második feleségét. [[1949]]-ben ellentétbe keveredett [[Horváth Márton (politikus)|Horváth Márton]] főszerkesztővel, emiatt kilépett a szerkesztőségből, sőt a pártból is kizárták. Írásait több éven át nem tudta kiadni. Az időközben Pestre költözött író azonban ezekben az években is hatalmas lendülettel dolgozott, s a szilencium leteltével újból elárasztotta műveivel a könyvkiadókat.
32. sor:
Pesti lakosként sem feledkezett el korábbi lakhelyeiről, Hódmezővásárhely például több regényének is a színhelye volt [Földönfutók, Vadvíz (1943), Nagy Sámán (1966), Csók a pusztán (1983)], illetve a városi kiadványokban is többször publikált. Kapcsolatban maradt Solymárral is (édesapja a falu lakója maradt az ő elköltözése után is), és szép emlékeket hagyhattak benne az ott töltött évek is, erre utal, hogy [[1963]]-ban kiadott, [[1944]]-[[1945|45]]-ben játszódó, [[Varázsfény (regény)|Varázsfény]] című - önéletrajzi elemeket is megjelenítő - kétkötetes nagyregénye részben az idillikusan ábrázolt községben játszódik, szereplői között ismert történelmi személyiségek mellett érintőlegesen egy-két konkrét solymári személy is felismerhető.
Mint lengyel gyökerű író, tagja volt a [[Magyarország és Lengyelország kapcsolatai|lengyel–magyar kapcsolatok]] ápolását célul tűző [[Magyar Mickiewicz Társaság]]nak.<ref>[http://library.hungaricana.hu/hu/view/PRGYK_ActaP_2011/?pg=202&layout=s Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o.], library.hungaricana.hu.</ref>
== Fontosabb művei ==
40. sor:
* Ködrongyok (regény, elbeszélések, Bp., 1961)
* Varázsfény (regény, Bp., 1963)
* Halálrepülő (regény, Bp., 1965)
* A hét géppuskás (regény, Bp., 1967)
* Cézárok kertje (regény, Bp. 1969)
* Fergeteg Északon (történelmi regény, 1971)
| |||