„Tengeri csata a Leyte-öbölben” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
|||
48. sor:
Ennek megfelelően az a döntés született, hogy MacArthur csapatai a Fülöp-szigetek központi részén lévő ''Leyte'' szigetén szállnak partra. A partraszállító flottillát és a hajófedezetet a [[Thomas C. Kinkaid|Kinkaid]] admirális parancsnoksága alatt álló amerikai 7. flotta adta, amelyhez amerikai hadihajókon kívül [[Ausztrália (ország)|ausztrál]] egységek is tartoztak (két [[cirkáló|nehézcirkáló]], a ''Shropshire'' és az ''Australia'', valamint az ''Arunta'' [[romboló]]).
A [[William F. Halsey]] parancsnoksága alatt hajózó amerikai 3. flotta, a hozzá tartozó 38. harccsoporttal (a ''„gyors hordozó-csapásmérő kötelék”'' angolul ''Fast Carrier Task Force'', [[Marc Mitscher]] parancsnoksága alatt) biztosította a távoli tengeri és légifedezetet a partraszálló csapatok számára. Halsey Nimitznek október 22-én írt jelentésében megemlíti Mitscher véleményét, aki szerint a japán flotta légiereje már a múlté,<ref>„Jap naval air was wiped out.”</ref> hiszen a flottakötelék parancsnoka [[Raymond Spruance|
A terv súlyos problémája volt, hogy a hadműveletnek nem volt szövetséges főparancsnoka, az egyes [[magasabbegység]]ek önállóan harcoltak, illetve tevékenységüket [[Chester Nimitz|Nimitz]] csendes-óceáni főparancsnoksága hangolta volna össze, a több ezer km-re lévő [[Pearl Harbor]]ból. A megfelelő vezetés és összehangoltság hiánya – kommunikációs problémákkal súlyosbítva – krízishelyzetekhez és kis híján katasztrófához vezetett. Egyedül a magasan képzett amerikai kötelékparancsnokok és az egységparancsnokok önfeláldozásán múlott az amerikai győzelem.
|