„Helyesírás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 94.21.176.41 (vita) szerkesztéséről Csigabi szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
Visszajelzés híján a vitalapon közzétett változatra, az ottanival helyettesítem a régit. |
||
1. sor:
A [[nyelvészet]]ben a '''helyesírás''' terminus a [[beszéd]] [[írás]]os lejegyzésének a szabályait képező rendszert nevezi meg, amely egy adott [[nyelv]] [[Sztenderd nyelvváltozat|sztenderdjének]] a része. Hozzá viszonyítva ítélik meg, hogy a nyelvhasználó helyesen vagy helytelenül ír-e. Szabályai a [[Fonéma|fonémák]] és a [[Graféma|grafémák]] (írásjegyek vagy írásjegy-csoportok) egymásnak való megfelelésére, a kis és a nagy kezdő[[betű]]k használatára (azokban az írásrendszerekben, amelyekben vannak ilyenek), az [[Elválasztás (nyelvészet)|elválasztásra]], az [[Szóösszetétel|összetett szavak]] megkülönböztetésére a velük egyformán hangzó szócsoportoktól, az [[írásjel]]ek használatára stb. vonatkoznak.<ref name="bussmann_845">Bussmann 1998, 845–846. o.</ref><ref name="dubois_337">Dubois 2002, 337–338. o.</ref><ref name="kalman_13">Kálmán – Trón 2007, 13. o.</ref><ref name="bidu_343">Bidu-Vrănceanu 1997, 343. o.</ref><ref name="dobridor">Constantinescu-Dobridor 1998, [https://dexonline.ro/definitie-dtl/ortografie '''ortografie'''] ’helyesírás’ szócikk.</ref>
A helyesírás, mint a sztenderd nyelvváltozat általában, tudatos emberi alkotás.<ref name="nadasdy_668">Nádasdy 2006, 668–673. o.</ref> Előbb többféle írástudók, majd nyelvészek dolgozták ki nemcsak nyelvészeti, hanem [[Társadalom|társadalmi]] és [[Kultúra|kulturális]] alkotásként,<ref name="dubois_337"/><ref name=baric_65">Barić 1997, p.65–66. o.</ref> és [[szabályzat]]okban, [[szótár]]akban, tankönyvekben és egyéb munkákban rögzítették.<ref name="bidu_343"/>. A nyelvközösség azon természetes igényének felel meg, hogy közös viszonyítási alapja legyen nyelve írásának.<ref name="kalman_13"/> A nyelv valóságára alapszik, de ugyanakkor többféle nyelven kívüli, kulturális, [[vallás]]i, [[politika]]i, [[Történelem|történelmi]] tényezőkre is.<ref name="nadasdy_668"/> Arra törekszik, hogy a lehető legegységesebb szabályokat alkosson, de nem teheti egyetlen elv alapján, hanem arra kényszerül, hogy több elvet alkalmazzon, amelyek ellentmondanak egymásnak.<ref name="bussmann_845"/> Ezért a szabályai nem felelnek meg teljesen a valóságosan beszélt nyelvnek, hanem konvencionálisak.<ref name="bidu_343"/><ref name=baric_65"/> Ugyanakkor, mivel a nyelv folyton változik, a helyesírás elmarad tőle<ref name="dubois_337"/>. Ez különösen nyilvánvaló a hosszú kulturális hagyománnyal rendelkező nyelvek esetében, mint amilyenek az [[Angol nyelv|angol]], a [[Francia nyelv|francia]], a [[Német nyelv|német]], a [[Görög nyelv|görög]],<ref name="nadasdy_668"/>, az [[Ír nyelv|ír]] vagy a [[Tibeti nyelv|tibeti]].<ref name="dobridor"/> Egyes nyelvészek szerint jellegzetességei miatt a helyesírás nem tekinthető tudományosnak, mivel nem azzal foglalkozik, ami van, mint a [[tudomány]], hanem azzal, aminek alkotói szerint lennie kéne.<ref name="kalman_13"/>
== A helyesírás elvei és funkciói ==
Minden nyelv helyesírása több elven alapszik és több funkciót tölt be. Ilyenek a fonéma-graféma megfelelés elve (más néven a szóelemzés elve, [[fonológia]]i elv), a [[morféma]]őrzés elve ([[Morfológia (nyelvészet)|morfológiai]] elv), a [[hagyomány]]őrzés elve ([[Történelem|történeti]] elv, [[etimológia]]i elv), az egyszerűsítés elve, a [[Szókészlet|lexikai]]-[[grammatika]]i és a [[mondattan]]i funkció, a [[Homonímia|homonima]]-megkülönböztető funkció, a [[Szimbólum|szimbolikus]] funkció stb. Hogy az elvek közül melyik vagy melyek a legfontosabb(ak) és milyen mértékben nyilvánul(nak) meg, az nyelvtől függő.
=== A fonéma-graféma megfelelés elve ===
Ezen elv szerint mindegyik fonémának egyetlen graféma kéne, hogy megfelejen, és mindegyik grafémának egyetlen fonéma. Egy graféma állhat egy írásjegyből (pl. '''''z''''') vagy írásjegyek csoportjából (pl. '''''zs''''', '''''dzs'''''). Megjegyzendő, hogy pontosabban nem [[Beszédhang|hangjelölő]] [[betű]]írásról van szó, hanem fonémajelölő grafémaírásról. Például a magyar nyelvben a ''dönt'' és a ''döng'' szavakban az '''''n''''' betű (⟨n⟩ graféma) két különböző [[beszédhang]]ot ír le, az [n]-t az előbbiben, az [ŋ]-t<ref>Veláris nazális mássalhangzó.</ref> az utóbbiban, de ezek nem külön fonémák, hanem az /n/ fonéma megvalósulásai ([[allofón]]jai).<ref name="nadasdy_668"/> Ez más nyelvek helyesírására is érvényes. Ugyancsak az /n/ – ⟨n⟩ megfelelésre példa a [[közép-délszláv diarendszer]] nyelveiben ([[Bosnyák nyelv|bosnyák]], [[Horvát nyelv|horvát]], [[Montenegrói nyelv|montenegrói]], [[Szerb nyelv|szerb]], rövidítve BHMSz) az ''Ana'' [ana] és ''Anka'' [aŋka] személyneveké.<ref name=baric_65"/><ref>Klajn 2005, 23. o.</ref>
Ez az elv van túlsúlyban a [[belarusz nyelv]]ben, a BHMSz-ben<ref name="iarteva">Jarceva 1990, [http://tapemark.narod.ru/les/350e.html '''Орфогра́фия'''] ’helyesírás’ szócikk.</ref><ref name=baric_65"/>, a [[Magyar nyelv|magyarban]], a [[Finn nyelv|finnben]], a [[Cseh nyelv|csehben]], a [[Török nyelv|törökben]]<ref name="jaszo_80">A. Jászó 2007, 80–82. o.</ref>, a [[Román nyelv|románban]], az [[Olasz nyelv|olaszban]]<ref name="dobridor"/> stb., de nem egyforma mértékben. A legkövetkezetesebb követői között van a BHMSz, a finn és a török, az ezeknél kevésbé következesekhez tartozik például a magyar.<ref name="jaszo_80"/>
A fonéma-graféma megfelelés elvét olykor egyéb elvek hátrányára alkalmazzák, amelyeknek korlátozottabb súlya van ezekben a nyelvekben, főleg a morfémaőrzés hátrányára. Például a BHMSz-ben rendszeresen tükrözi az írás a [[mássalhangzó]]-[[hasonulás]]okat a [[szó]] morfémái között: {{sr}} ''te'''ž'''ak'' ([[Nem (nyelvészet)|hímnem]]) → ''te'''š'''ka'' (nőnem) ’nehéz’, ''be'''z''' kuće'' ’ház nélkül’ → ''be'''s'''kućnik'' ’hajléktalan’ ([[főnév]]).<ref>Klajn 2005, 29. o.</ref> Így a morfémák alakja megváltozik.
A magyarban is megvan ez a jelenség, de ritkábban, mint a BHMSz-ben, például a [[felszólító mód]] '''''j''''' [[Jel|jelének]] a hozzáadásakor egyes [[Szótő|tővégi]] mássalhangzók esetében, pl. ''kér'' → ''kérj'' (hasonulás nélkül) vs. ''keres'' → ''keress'' ( a '''''j''''' hasonulása az '''''s'''''-hez).<ref>Szende – Kassai 2007, 244–245. o.</ref>
Az [[orosz nyelv]]ben is alkalmazzák ezt az elvet a morfémaörzés hátrányára [[Toldalék|prefixumok]] kozzáadásakor, ugyancsak a hasonulás irásbeli tükrözése útján, pl. ''бе'''с'''полезный'' (be'''sz'''poleznij) ’hasztalan’ vs. ''безболезненный'' (be'''z'''boleznyennij) ’fájdalommentes’.<ref name="iarteva">Jarceva 1990, [http://tapemark.narod.ru/les/350e.html '''Орфогра́фия'''] ’helyesírás’ szócikk.</ref>
=== A morfémaörzés elve ===
Ennek az elvnek az értelmében az írásnak hűen kellene tükröznie a szó belső szerkezetét.
A BHMSz-ben ennek az elvnek az alkalmazása kivételes, például amikor [[elöljárószó]] és a következő szó határán az írás nem tükrözi az előbbi vég-mássalhangzója és az utóbbi kezdeti mássalhangzója közötti hasonulást: {{hr}} ''ko'''d''' kuće'' [ko'''t'''kut͡ɕe] (az ’otthon’ [[határozószó]] megfelelője), '''''s''' bratom'' ['''z'''bratom] ’a fivérrel’.<ref name=baric_65"/>
A magyar több engedményt tesz a morfémaörzés elvének, mint a BHMSz. Többek között a [[Rag|személyragok]] hozzáadásakor [[kijelentő mód]] [[Jelen idő (nyelvészet)|jelen időben]] alkalmazzott, pl. ''dob'' → ''dobsz'' [dops].<ref name="nadasdy_668"/>
Az orosz nyelvben is, például a ''дуб'' (dub) ’tölgy’ szót '''''б''''' ('''''b''''')-vel írják ellentétben a szó [[kiejtés]]ével, amely [dup], a /b/ [[Zöngés és zöngétlen párok|zöngétlen]] párjával, de [[magánhangzó]]val kezdődő [[toldalék]]kal az írás megfelel a kiejtésnek: ''дубы'' (dubi) ’tölgyek’.<ref name="iarteva"/>
A román nyelv is kevésbé következetes a fonéma-graféma megfelelést illetően a morfémaörzés javára. Például '''''ch''''' [k] és '''''gh''''' [g] után '''''ea'''''-nak írják az [e̯a] [[kettőshangzó]]t, ha '''''e''''' [e]-vel [[Tőhangváltás|váltakozik]] toldalékoláskor (pl. ''cheag'' ’alvadék’ → ''închega'' ’megalvasztani’, ''gheată'' ’(egész)cipő’ → ''ghete'' ’(egész)cipők’, ''ghetuță'' ’(egész)cipőcske’, de '''''ia'''''-nak, ha nincs váltakozás, pl. ''chiar'' ’éppen’, ''ghiaur'' ’[[gyaur]]’.<ref name="bidu_343"/>
A francia helyesírásnak, bár főleg hagyományörző, mégis van morfémaörző funkciója is, többek között biztosítva a szó egységét különböző alakjaiban azzal, hogy megtart betűket olyan alakokban, amelyekben már nem felelnek meg beszédhangoknak, pl. ''pren'''d''''' [pʁɑ̃] ’vesz’ ~ ''pren'''d'''re'' [pʁɑ̃dʁ] ’venni’, ''peti'''t''''' [pəti] ([[Nem (nyelvészet)|hímnem]]) ~ ''peti'''t'''e'' [pətit] (nőnem) ’kicsi’.<ref name="grevisse_86">Grevisse – Goosse 2007, 86. o.</ref>
=== A lexikai-grammatikai és a mondattani funkció ===
Egyes szerzők az egybe- és különírás szabályozásában látják a helyesírás ezen funkcióját. Elvileg lexikai-grammatikai és jelentésbeli státuszok közötti különbség jelzéséről van szó. Bidu-Vrănceanu 1997 mondattani elvnek nevezi, és román példaként a ''nici o dată'' ’sem egyszer’ (a ''nici o dată, nici de mai multe ori'' ’sem egyszer, sem többször’ szekvenciában) vs. ''nicio dată'' ’egyszer sem’ vs. ''niciodată'' ’soha’ szócsoportokat és összetett szót adja meg.<ref name="bidu_343"/>
Jarceva 1990 megkülönböztet lexikai-mondattani elvet és lexikai-alaktani elvet. Példája az előbbi alkalmazására ''назад и вперёд смотрящий'' (nazad i vperjod szmotrjascsij) ’hátra és előre néző’ vs. ''вперёдсмотрящий'' (vperjodszmotrjascsij) ’előrelátó’, az utóbbira pedig ''с начала года'' (sz nacsala goda) ’az év eleje óta’ vs. ''сначала'' ’először’.<ref name="iarteva"/>
Nádasdy 2006 a morfémaörzés keretében kezeli az egybe- és különírás kérdését, megemlítve, hogy az összetett szó jelentése más vagy több, mint a szókapcsolaté, az utóbbi jelentése pedig az alkotóelemek összessége, pl. ''zöld hullám'' ’zöld színű vízmozgás’ vs. ''zöldhullám'' ’szabad jelzőlámpák sora’.<ref name="nadasdy_668"/>
A mondattani elv bemutatására Dubois 2002 azt a francia esetet hozza fel, amikor az összetett [[ige]]alak előtt álló [[Tárgy (nyelvészet)|tárgy]] jelenlétét az tükrözi majdnem mindig csak írásban, hogy [[Nem (nyelvészet)|nemben]] és [[Szám|számban]] egyezik vele az igealak lekszikai jelentésű [[melléknévi igenév]]i része, pl. ''Les fleurs que j’ai cueilli'''es''''' ’Azok a virágok, amelyeket szedtem’.<ref name="dubois_337"/>
=== Az egyszerűsítés elve ===
Ennek az elvnek az értelmében el kellene hagyni azokat az írásjegyeket, amelyek egyik vagy másik okból hasztalanok. Például a magyar helyesírás szerint kihagyandó az '''''y''''' írásjegy a ⟨ny⟩ grafémából '''''ty''''' és '''''gy''''' előtt, mert úgyis nyilvánvaló a hangérték: ''konty'', ''langyos''. Ugyanazzal az indokkal a két írásjegyes grafémákkal jelzett hosszú mássalhangzókból is kihagyandó az első graféma második írásjegye: ''fröccsen'', ''rossz''.<ref name="nadasdy_668"/>
A BHMSz-ben azért is hagynak el írásjegyet, mert már nem felel meg mássalhangzónak szó belsejében olyan morféma végén, amely ugyanazzal a mássalhangzóval kezdődő morfémával találkozik, pl. ''Rus'' ’orosz’ ([[főnév]]) + ''-ski'' → ''ruski'' ’orosz’ ([[melléknév]]). Ugyanez a helyzet, amikor az első morféma vég-mássalhangzója teljesen hasonul a következő morféma kezdeti mássalhangzójához: ''pet'' ’öt’ + ''deset'' ’tíz’ → ''pedeset'' ’tizenöt’.<ref>Klajn 2005, 31. o.</ref>
Bár helyesírásában a hagyományörzés van túlsúlyban, egy olyan nyelvben is, mint az angol elhagynak olykor hangnak nem megfelelő írásjegyeket, pl. ''judge'' ’bíró’ vs. ''judgment'' ’bírálat’.<ref name="bussmann_845"/>
=== A hagyományörzés elve ===
Ez az elv társadalmi-kulturális tényezőkön alapszik. A kiejtés változik az idők során, de a helyesírás kitart amellett, ahogyan régebben ejtették ki a írásjeleknek megfelelő hangokat, annak az óhajnak alapján, hogy a helyesírás maradjon minél állandóbb.<ref name="nadasdy_668"/> Ezért hiúsultak meg például a francia helyesírás esetében a [[19. század|19.]] és a [[20. század]]ban tett reformkísérletek.<ref name="dubois_337"/>
Olyan nyelvekben van túlsúlyban a többivel szemben a hagyományörzés, amelyek írásbelisége viszonylag nagyon régi,<ref name="nadasdy_668"/><ref name="bidu_343"/><ref name="dobridor"/> nagy különbségeket idézve elő írás és kiejtés között,<ref name="bussmann_845"/> de a túlnyomóan fonéma-graféma megfelelés elvét követő helyesírásokban is előfordul alkalmazása. A magyarban ilyen az ⟨ly⟩ graféma fennmaradása az ugyancsak /j/-nek megfelelő ⟨j⟩ mellett (pl. ''folyó'') és a kiejtésben lerövidült fonémák hosszúaknak megfelelő grafémákkal való írása: ''szálloda'' [száloda], ''fiú'' [fiu].<ref name="nadasdy_668"/>
Orosz példa a /v/ fonéma írása '''''г''''' ('''''g''''')-vel a hímnemű és semlegesnemű melléknevek egyes szám [[birtokos eset]]ű alakjában, amelyben valamikor [g] volt a kiejtése, pl. ''доброго человека'' (dobrovo cseloveka) ’a jó ember (valamije)’.<ref name="iarteva"/>
Egyes nyelvészek etimológiainak nevezik ezt az elvet.<ref name="bidu_343"/><ref name="dobridor"/> A románban eszerint a kiejtésben a létige [je]-vel kezdődő alakjait és az ilyen [[személyes névmás]]okat szó eleji '''''e'''''-vel írják, pl. ''ești'' ’vagy’, ''eu'' ’én’. Ugyancsak az etimológiai elvhez tartozik Bidu-Vrănceanu 1997 szerint a viszonylag nem régen a nyelvbe került idegen szavak írása idegen írásjegyekkel, pl. {{ro}} ''quasar'' ’kvazár’<ref name="bidu_343"/>.
Az utóbbihoz hasonló eseteket Nádasdy 2006 az idegenességhez sorolja, amely a magyar helyesírásban is megvan, pl. ''email'' [ímél].<ref name="nadasdy_668"/>
Egyes szerzők megkülönböztetnek történeti elvet vagy funkciót, és etimológiai elvet vagy funkciót.<ref name="grevisse_86">Grevisse – Goosse 2007, 86. o.</ref><ref name="bussmann_845"/>
Az előbbi teszi azt, hogy a franciában több graféma maradt fenn a latin alapnyelvből egyazon fonéma megfelelőjeként, pl. ⟨qu⟩ és ⟨c⟩ – /k/ (pl. ''quand'' ’mikor’, ''courir'' ’futni’); ⟨s⟩ és ⟨c⟩ – /s/ (pl. ''sévère'' ’szigorú’, ''céder'' ’engedni, feladni’). Egyéb írásmódok az ófranciából maradtak fenn, amelyben például voltak olyan kettőshangzók, mint az '''''ai'''''-nak vagy az '''''au'''''-nak írott, és amelyekből később [e] vagy [ɛ], illetve [o] lett, de az írásmódjuk megmaradt.<ref name="grevisse_86"/>
A mai angol helyesírás nagyjából a kései középangol nyelv időszakának ([[15. század]] vége) hangkészletét tükrözi. Például az [ou̯] kettőshangzót '''''ou'''''-nak írták, de különböző módon fejlődött tovább különböző [[fonetika]]i [[Kontextus (nyelvészet)|kontextusokban]], miközben az '''''ou''''' betűcsoport megmaradt bennük: : ''through'' [θr'''uː'''] ’át, keresztül’; ''thousand'' [ˈθ'''aʊ'''znd] ’ezer’; ''thought'' [θ'''ɔː'''t] ’gondolat’; ''though'' [ð'''əʊ'''] ’bár’ ([[kötőszó]]); ''tough'' [t'''ʌ'''f] ’nehéz, körülményes’; ''cough'' [k'''ɒ'''f] ’köhögés’; ''could'' [k'''ʊ'''d] ’tudott, bírt’.<ref name="bussmann_845"/>
Etimológiai elven vagy funkción azt értik ezek a szerzők, hogy régebben írástudók többlet-írásjegyeket iktattak be egyes szavak addigi fejlődését tükrözó alakjába csak azért, hogy etimológiájukat tükrözzék. Így jelentek meg a franciában nem kiejtett irásjegyek a latinból örökölt szavakban, mint '''''h''''' az ''homme'' ’ember’ szóban, amit addig ''ome''-nak írtak, vagy '''''p''''', a ''corps'' (← ''cors'') ’test’, ''compter'' (← ''conter'') ’számolni’ szavakban. A [[középkor]]ban a latinból átvett egyes szavak írása előbb ingadozó volt, pl. ''philosophia'' > ''filosofie'' vagy ''philosophie'', majd az etimológiai elv szerinti lett általános.<ref>Grevisse – Goosse 2007, 81. o.</ref>
Az angolban hasonló változtatások történtek a 19. században, pl. a ''dette'' ’adósság’ francia [[jövevényszó]] alakja helyett ''debt'' azért, hogy a latin ''debitum''-ra emlékeztessen, vagy a ''receit'' ’recept’ (< ófrancia ''receite'' < latin ''recepta'') helyett ''receipt''.<ref name="bussmann_845"/>
=== A homonima-megkülönböztetés elve ===
Ezen elv értelmében az egyformán hangzó, de különböző jelentésű szavakat (homofón homonimákat) különféleképpen kellene írni, összetévesztésüket elkerülendő<ref name="bussmann_845"/>. Ezt főleg a fentebb történetinek nevezett elvet követő helyesírásokban alkalmazzák. Az illető nyelvekben különböző alapszavakból származó szavak fejlődésük következtében homofón homonimák lettek, és szükségét érezték annak, hogy legalább írásban különböztessék meg őket. Például a franciában van eset hat homofón homonimára, ha nem számítjuk hozzájuk egyes [[Nyelvtani kategória|nyelvtani kategóriákat]] kifejező alakjaikat is. Ezek mind [sɛ̃]-nek hangzanak, de különbözően írják őket alapszavaik írása nyomán: ''ceint'' ’övet viselő’, ''cinq'' ’öt’, ''sain'' ’egészséges’, ''saint'' ’szent’, ''sein'' ’emlő’, ''seing'' ’aláírás’.<ref name="grevisse_86"/>
Így különböztettek meg egyes többjelentésűekké vált egyazon alapszóból származó homonimákat is, pl. {{fr}} ''dessin'' ’rajz’ és ''dessein'' ’terv, cél’, mindkető kiejtése [desɛ̃], vö. {{it}} ''disegno''.<ref name="dubois_337"/>
An angolban hansonló példa latin ''plānus'' > ''plane'' ’sík felület’ és ''plain'' ’nyilvánvaló, egyszerű’, kiejtésük [pleɪn].<ref name="bussmann_845"/>
=== A szimbolikus elv ===
Ezt az elvet említi meg Bidu-Vrănceanu 1997 arra vonatkozóan, hogy a helyesírás kis kezdőbetűs vs. nagy kezdőbetűs írással különbözteti meg a köznévként vagy melléknévként is, és tulajdonnévként is haszált szavakat, vagy a kontextustól függően szokásos értékükkel vagy különleges értékkel használt szavakat, pl. {{ro}} ''poartă'' ’kapu’ vs. ''Poarta (otomană)'' ’a [[Török porta|(török) porta]]’.<ref name="bidu_343"/>
Egyéb nyelvekben, amelyek [[ábécé]]jében szintén vannak kis- és nagybetűk, ilyen példák:
* {{hu}} ''föld'' vs. ''Föld'' (a [[bolygó]]);<ref>ÉrtSz 1959–1962, [https://mek.oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-ertelmezo-szotara/kereses.php?kereses=f%C3%B6ld&csakcimben=on '''föld'''] szócikk.</ref>
* {{fr}} ''français'' ’francia’ (melléknév) és ’francia nyelv’ (főnév) vs. ''Français'' ’francia, [[franciák]]’ (népnév);<ref>Grevisse – Goosse 2007, 77. o.</ref>
* {{en}} ''river'' ’folyó’ vs. ''the River Aire'' ’az Aire folyó’;<ref name="eastwood_74">Eastwood 1994, 74. o.</ref>
* {{cnr}} ''stari'' ’öreg’ vs. ''Stari kontinent'' ’az öreg kontinens’ ([[Európa]]).<ref>Perović 2009, 12. o.</ref>
=== Tiszteletet kifejező nagy kezdőbetű ===
A francia helyesírás nagy kezdőbetűt ír elő köznevek és rájuk vonatkozó névmások esetében tiszteletet kifejezendő, amikor személyek címeként és megszólításban használtak, pl. ''Cher Monsieur,'' ’Tisztelt Uram!’; ''Docteur,'' ’Doktor Úr!’; ''Sa Majesté'' ’Őfelsége’.<ref>Grevisse – Goosse 2007, 98–99. o.</ref>
Más helyesírásokban is van ilyen szabály, pl. {{hu}} ''Mélyen tisztelt Asszonyom és Uram!'' Az AkH példát ad valakinek fontos személyre vonatkozó nagy kezdőbetűs névmás fakultatív használatára is: ''Szeretnék mindig '''V'''eled lenni''.<ref>AkH 2015, [https://helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh12#147 § 147].</ref>
Egyéb nyelvekben:
* {{en}} '''''U'''ncle William'' ’William bácsi’ (nagybácsi);<ref>Eastwood 1994, 74. o.</ref>
* {{hr}} ''Obraćam '''V'''am se radi nekih podataka koje mi samo '''V'''i možete dati'' ’Önhöz fordulok olyan adatok megszerzése érdekében, amelyeket csak Ön tud közölni velem’;<ref>Barić 1997, 204. o.</ref>
* {{ro}} ''Domnule '''D'''irector,'' ’Igazgató Úr!; '''''E'''xcelența '''V'''oastră,'' ’Excellenciás Uram!’;<ref>DOOM 2005, [https://dexonline.ro/articol/3._Scrierea_cu_liter%C4%83_mic%C4%83_sau_mare 3. Scrierea cu literă mică sau mare] (3. Kis- és nagybetűs írás) oldal.</ref>
== Írásjelek ==
Mindegyik helyesírás felsorolja a használandó írásjeleket és megadja használatuk szabályait. Egyes használati módok hasonlóak különböző nyelvekben, mások nem.
Például általában a kérdő mondat végére [[kérdőjel]]et, a felkiáltó mondatéra pedig [[felkiáltójel]]et tesznek, de a [[spanyol nyelv]]ben mondat elejére vagy mondat belsejében a tulajdonképpeni megfelelő rész elé is teszik őket függőleges irányban megfordítva (nyitó kérdőjel és felkiáltójel): ''¿Cuándo llegaste?'' ’Mikor érkeztetek meg?’, ''Y María ¿dónde está?'' ’És María hol van?’, ''¡No me fastidies!'' ’Ne untass!’<ref>Kattán-Ibarra – Pountain 2003, 9. o.</ref>
Egy másik példa a [[szóköz]] használatáé a többi írásjelhez viszonyítva, a gépelt és nyomtatott írásokban. Például a franciában szóközt hagynak a [[kettőspont]], a [[pontosvessző]], a záró [[idézőjel]], a kérdő- és a felkiáltójel előtt, valamint a nyitó idézőjel után,<ref>Grevisse – Goosse 2007, 122. o.</ref> de a magyarban nem.<ref>AkH 2015, [https://helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh12#240 § 240].</ref>
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* [[Adamikné Jászó Anna|A. Jászó Anna]]. Hangtan. A. Jászó Anna (szerk.) [http://fr.scribd.com/doc/125463345/A-magyar-nyelv-konyve#scribd ''A magyar nyelv könyve'']. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. {{ISBN|978-963-8144-19-5}}. 73–162. o. (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
* Bárczi Géza – Országh László (szerk.). ''A magyar nyelv értelmező szótára'' (ÉrtSz). Budapest: Akadémiai kiadó. 1959–1962; az Interneten: [http://mek.oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-ertelmezo-szotara/elolap.php ''A magyar nyelv értelmező szótára'']. [http://mek.oszk.hu/ Magyar Elektronikus Könyvtár]. [http://www.oszk.hu/ Országos Széchényi Könyvtár] (ÉrtSz) (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
* {{hr}} Barić, Eugenija ''et al.'' [https://vk.com/doc12620867_132564457?hash=28831048ac0b54ee0d&dl=74da4480941aa7f751 ''Hrvatska gramatika''] (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. {{ISBN|953-0-40010-1}} (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
* {{ro}} Bidu-Vrănceanu, Angela ''et al.'', [https://www.academia.edu/10986209/87525919-DSL-Dictionar-de-Stiinte-Ale-Limbii ''Dicționar general de științe. Științe ale limbii''] (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. {{ISBN|973-440229-3}} (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
* {{en}} Bussmann, Hadumod (szerk.) [http://www.e-reading.club/bookreader.php/142124/Routledge_Dictionary_of_Language_and_Linguistics.pdf ''Dictionary of Language and Linguistics''] (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. {{ISBN|0-203-98005-0}} (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
* {{ro}} Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. ''Dicționar de termeni lingvistici'' (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: [https://dexonline.ro/ Dexonline] (DTL) (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
* {{fr}} Dubois, Jean ''et al.'' ''Dictionnaire de linguistique'' (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
* {{en}} Eastwood, John. [https://www.uop.edu.jo/download/research/members/Oxford_Guide_to_English_Grammar.pdf ''Oxford Guide to English Grammar''] (Oxford angol grammatikai kézikönyv). Oxford: Oxford University Press. 1994, {{ISBN|0-19-431351-4}} (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
* {{fr}} Grevisse, Maurice – Goosse, André. ''Le bon usage. Grammaire française'' (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. {{ISBN|978-2-8011-1404-9}}
* {{ru}} Jarceva, V. N. (szerk.) [http://tapemark.narod.ru/les/ ''Лингвистический энциклопедический словарь''] (Nyelvészeti enciklopédiai szótár). Moszkva: Szovjetszkaja Enciklopédia. 1990 (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
* Kálmán László – Trón Viktor. [http://www.szepejudit.hu/kalman_tron_bevezetes.pdf ''Bevezetés a nyelvtudományba'']. 2., bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2007, {{ISBN|978-963-7094-65-1}} (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
* {{en}} Kattán-Ibarra, Juan – Pountain, Christopher J. [https://yeclaeys.files.wordpress.com/2010/12/modern-spanish-grammar.pdf ''Modern Spanish Grammar. A practical guide''] (Modern spanyol grammatika. Gyakorlati kézikönyv). 2. kiadás. London / New York: Routledge. 2003. {{ISBN|0-203-42831-5}} (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
* {{sr}} Klajn, Ivan. [http://jelenagolubovic.weebly.com/uploads/2/5/3/7/25373008/ivan_klajn_-_gramatika_srpskog_jezika.pdf ''Gramatika srpskog jezika''] (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. {{ISBN|86-17-13188-8}} (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
* Magyar Tudományos Akadémia. [https://helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh12 ''A magyar helyesírás szabályai. Új magyar helyesírás'']. 12. kiadás. Akadémiai Kiadó. 2015 (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
* [[Nádasdy Ádám]]. 29. fejezet – Nyelv és írás. [[Kiefer Ferenc]] (szerk.) ''Magyar nyelv''. Budapest: Akadémiai Kiadó. {{ISBN|963-05-8324-0}}; az interneten: [http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_536_MagyarNyelv/adatok.html ''A magyar nyelv'']. [http://www.tankonyvtar.hu/hu Digitális Tankönyvtár]. Letölthető PDF. 657–675. o. (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
* {{cnr}} Perović, Milenko A. – Silić, Josip – Vasiljeva, Ljudmila (szerk.) [http://www.gov.me/files/1248442673.pdf ''Pravopis crnogorskoga jezika i rječnik crnogorskoga jezika (pravopisni rječnik)''] (A montenegrói nyelv helyesírása és helyesírási szótára). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2009 (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
* {{ro}} Román Akadémia. ''Dicționarul ortografic, ortoepic și morfologic al limbii române'' (A román nyelv helyesírási, helyes kiejtési és alaktani szótára) (DOOM 2). Bukarest: Univers Enciclopedic. 2005 {{ISBN|978-606-81-6208-9}}; az interneten: [http://dexonline.ro Dexonline] (DEX), a DOOM 2 (2005) aláírású szócikkek (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
* {{fr}} Szende, Thomas – Kassai, Georges. [https://fr.scribd.com/document/372632620/22-Grammaire-Fondamentale-du-Hongrois-pdf ''Grammaire fondamentale du hongrois''] (A magyar nyelv alapvető grammatikája). Párizs: Langues & Mondes – L’Asiathèque. 2007. {{ISBN|978-2-91-525555-3}} (Hozzáférés: 2019, szeptember 30.)
== Kapcsolódó szócikkek ==
{{wikiszótár}}
* [[Írás]]
* [[Francia helyesírás]]
* [[Magyar helyesírás]]
* [[Spanyol helyesírás]]
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Írás}}
{{Portál|Nyelvészet}}
[[Kategória:Helyesírás| ]]
| |||