„Budapest VII. kerülete” változatai közötti eltérés

A [[Fővárosi Önkormányzat|Fővárosi Közgyűlés]] [[2012]]. [[december 12.|december 12]]-én kelt városrészeket rendező határozatában módosította [[Istvánmező]] területét, így azóta a VII. kerület egyetlen városrésze Erzsébetváros.<ref name="pmkh.jogtar.hu" /><ref>A korábbi határozat a Fővárosi Tanács 1990. (IX. 30.) 149/b. számú határozat.</ref>

 

Az Erzsébetváros belső, a Belvároshoz közeli részét a [[2000-es évek]]ben elkezdték „[[zsidó]]negyedként” emlegetni. Ez részben azon alapul, hogy a 19.&nbsp;század óta itt voltak a budapesti ortodox zsidóság vallási életének főbb központjai. Ők azonban a budapesti zsidóknak csak kis töredékét képezték, valójában a 20.&nbsp;század elejére Budapest lakosságának ötödét kitevő zsidók minden kerületben jelen voltak, amit a város minden részén megtalálható zsinagógák és izraelita temetők is bizonyítanak. Emellett ezen a területen (a [[Király utca (Budapest)|Király utca]], Nagyatádi Szabó, mai [[Kertész utca]], a [[Dohány utca]] és a [[Kiskörút|Károly körút]] között) jelölték ki [[1944]]-ben az úgynevezett ''nagy gettót,'' ahol több tízezer zsidót zsúfoltak össze embertelen körülmények között, egyidejűleg kitelepítve onnan a nem zsidó lakosságot. Ekkor tehát valóban kizárólag zsidók éltek a területen. A gettó legnagyobb létszáma 70 ezer fő volt.

 

A 2000-es évek elejétől a kiüresedett bérházakban és azok belső udvarain megjelentek a [[romkocsma|romkocsmának]] nevezett és bizonyos értelemben műfajt teremtő vendéglátóhelyek. Erre az időszakra tehetőek a Hunvald György szocialista polgármester nevéhez kötött ingatlanpanamák is, aminek a legfájóbb pontja nem is az volt, hogy a vádirat szerint több százmilliós veszteséget jelentett a kerületnek az ingatlanok Gál György, Nagy György, Hunvald György-féle kiárusítása, hanem felbecsülhetetlen károkat okozott a kerület építészeti örökségében, az, hogy a köznyelvben csak "bulldózer-befektetőnek" hívott tehetős nagyvállalkozók az olcsón megszerzett műemlék-épületeket lerombolták. A Mardis hongrois de Paris nevű francia kultúrális egyesület elnöke 2008-ban úgy fogalmazott a zsidónegyed kapcsán, hogy "amit sem a nácizmusnak, sem a sztálinizumusnak nem sikerült lerombolnia, az most a szemünk láttára tűnik el". Azok az épületek, amelyek megúszták a pusztítást, tudtak később romkocsmaként működni, ezek többnyire külföldi befektetők -tehát nem az önkormányzat- tulajdonában álló ingatlanbérlemények. A polgármestert 2009-ben őrizetbe vették, és Gergely József szocialista alpolgármester irányította a kerületet 2010-ig. A romkocsma-kultúra virágzott, egyre több szórakozóhely nyílt, Budapest nemzetközileg ismertebb lett ugyan, de a helyi lakosság többsége ebből vajmi keveset profitált. Vattamány Zsolt fideszes polgármester egy, 2013-as önkormányzati rendelete éjfélre korlátozta az üzletek nytvatartását Erzsébetvárosban, kivéve a Király utca - Károly körút - Rákóczi út - Erzsébet körút által határolt területet, ahol semmilyen szabályozás nem vonatkozott a kocsmák éjszakai nyitvatartására. A Malév megszűnésével, a fapados légitársaságoknak köszönhetően számtalan szórakozni vágyó fiatalt és külföldit, leginkább briteket vonz a hely, ahol több száz, hajnalig nyitva tartó szórakozóhely közül válogathatnak. Ugyanakkor 2013-2014-től fokozatosan előtérbe kerültek az olcsó, igénytelen vendéglátási formák, és a mennyiségi, úgynevezett "buliturizmus" vált elsődlegessé a területen, naponta 10 ezer ember fordul meg ott, egyetlen hétvégén akár 100 ezer turista is ellátogathat az úgynevezett "bulinegyedbe", miközben a kerületrész lakossága rohamosan fogy, emberek ezrei kényszerültek eladni az ingatlanjaikat, és elköltözni, rendszeresek a rongálások, az utcai ordítozás, köztisztasági problémák, sok a szemét, és a szórakozóhelyek sem minden esetben tartják be a rájuk vonatkozó szabályokat (hangszigetelés), a közigazgatási hatósági út sem volt képes biztosítani az ott élők többségének nyugalmát, a jegyző nem tudott érdemben fellépni, ahogy a rendőrség sem, legalábbis az ott élők szubjektív megítélése szerint. 2018-ban, az egy évvel korábbi lakossági tiltakozások hatására helyi népszavazást írtak ki, hogy a zsidónegyedben is legyen éjféli záróra, ám a népszavazás érvénytelen lett, egyrészt a valódi lakók száma rendkívül alacsony az érintett területen, túlnyomórészt oda bejelentett rövidtávú-szálláshely szolgáltatók, befektetők szerepeltek a választói névjegyzékben, akik távol maradtak, másrészt a Csikágó negyed és Ligetváros lakói is szavazhattak, egy a kerületrész harmadát érintő súlyos problémáról, ahol több ezer lakó alapvető, pihenéshez való joga sérül, ezzel a sajtó is foglalkozott számtalan alkalommal. Bár a szavazáson részt vettek jelentős többsége így is az éjféli zárórára szavazott (a "bulinegyedben" a választók 75%-a, az egész kerületben 67%-a utasította el a korlátlan nyitvatartást, de nem volt meg az érvényességhez szükséges 50%). A "bulinegyedben" található vendéglátóhelyek száma meghaladja az 500-at, a kulturális tevékenységet szolgáló intézmények szinte teljesen megszűntek, ahogy a helyi lakók igényeit kiszolgáló kisboltok is, szinte csak szeszes italt-kiszolgáló és árusító kereskedelmi egységek maradtak, az egykori romkocsmák ma 500-1000 fős befogadóképességű diszkókként működnek, a terület emberi lakhatásra gyakorlatilag alkalmatlanná vált. A kevésbé profitorientált és csendesebb underground közösségi, kulturális jellegű intézmények kiszorultak. Zömmel a szomszédos [[Budapest VIII. kerülete|VIII. kerületbe]].

 

1896 és 1898 között a Damjanich utca – Aréna út (ma: [[Dózsa György út]]) – Csömöri út (ma: [[Thököly út]]) – [[Rottenbiller utca]] által bezárt területen szabályos úthálózatú, zömmel háromemeletes, körfolyosós bérkaszárnyákból álló városrész épült fel. Ezt megelőzően konyhakertek, káposztaföldek voltak csak ott. Az amerikai tempójúnak tetsző, gyors építés [[Chicago|Chicagóra]] emlékeztette a lakosokat. Ezért már az építkezés során „Csikágónak” kezdte a környéket nevezni a népnyelv. Téves, de nem teljesen alaptalan az a vélekedés, hogy a név a bűnözésre is utal. ''„Mérnökök jelölték ki a káposztaföldek és kusza konyhakertek közt a majdani utcák nyomvonalát. A teremtés lázában épült az új negyed, olyan sebesen nőtt ki a földből, hogy messzi kerületekből is a csodájára jártak. Amint a kívülállók számára is derengeni kezdett az egymást derékszögben metsző utcák könnyedén átlátható világa, az és(z)szerűség és a korszerűség tiszta képlete, a negyed megkapta egyesek szerint gúny-, mások szerint becenevét. Csikágó. Mert a képeslapok Chicagót, a tengerentúli prérimetropoliszt hirdették a modern városiasság netovábbjának. Csikágó, mert egyedül Chicagóban harapódzik ilyen sebességgel a ráció rácsszerkezete, és zabálja fel a környező üres síkságot. A keresztelő idején a bűnről még szó sem esett. Az új pesti negyed mintha versenyt futott volna az ismeretlen amerikai nagybácsival; két év alatt lett a semmiből.”'' - Békés Pál: Csikágó, gangregény

 

 

A [[Ligetváros]] Budapest VII. kerületének (Erzsébetváros) a Városliget vonzáskörzetébe tartozó területe. A Ligetváros elnevezést a kétezres évek eleje óta használják erre a részre. Elsősorban az ingatlanirodáktól és az új lakóparki befektetőktől származik ez az elnevezés. Céljuk az volt, hogy jelezzék ennek a területnek a nagyban különböző adottságait a Külső-Erzsébetváros rosszabb hírű utcáihoz képest. A Ligetvárost az István utca - Dózsa György út - Damjanich utca - Rottenbiller utca négyszög határolja. Legnevezetesebb utcája a patinás Damjanich utca, amely a terület bevásárlóutcája is egyben. Az elnevezés egyre inkább az ott lakók identitásává válik.

 

 

== Népesség ==