„Varga Imre (szobrász)” változatai közötti eltérés

a
zárójel ki
(http://nemzetmuvesze.hu/dijazottak/varga-imre/)
a (zárójel ki)
'''Varga Imre''' ([[Siófok]], [[1923]]. [[november 1.]] – [[Budapest]], [[2019]]. [[december 9.]]) [[A Nemzet Művésze|a nemzet művésze]] címmel kitüntetett, [[Kossuth-díj]]as magyar szobrászművész, hazánk egyik legismertebb köztéri szobrásza.
 
[[Pátzay Pál]] és [[Mikus Sándor]] tanítványaként diplomázott a budapesti [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskolán]] [[1956]]-ban. Első egyéni kiállítását [[1967]]-ben rendezte Budapesten. [[1972]]-ben a [[Tihanyi Múzeum]]ban nyílt gyűjteményes tárlata, ettől kezdve Európa majdnem minden rangos képzőművészeti eseményén részt vett munkáival. [[1973]]-ban [[Kossuth-díj]]at kapott, [[1982]]-ben [[Herder-díj]]jal tüntették ki. Az [[Európai Akadémia]] tagja. [[1983]] óta állandó kiállítása működik [[Óbuda (városrész)|Óbudán]], a Laktanya utcában. A francia kormány [[1989]]-ben a Művészeti és Irodalmi Rend parancsnoki fokozata kitüntetést,{{jegyzet|Commandeur de l'Ordre des Arts et des Lettres}} az [[Oscar Luigi Scalfaro|olasz köztársasági elnök]] [[1996]]-ban az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagi keresztjét adományozta neki. Hazai és külföldi tereken, templomokban, középületekben mintegy 300 alkotását helyezték el. Szobrai állnak [[Belgium]]ban, [[Franciaország]]ban, [[Lengyelország]]ban, [[Németország]]ban, [[Norvégia|Norvégiában]] és [[Izrael]]ben. Felesége: Szabó Ildikó volt, 1944-től 2010-ben bekövetkezett haláláig. Két fiuk (született: [[Varga Tamás (szobrász)|Tamás]] (1953), szobrászművész és Mátyás (1961), díszlettervező-grafikus).
 
<!-- **feldolgozandó** A szobrászat minden ágazatában aktív alkotó (kisplasztikák és érmek); kiállítótermi léptékben tervezett munkák mellett munkásságának legjelentősebb területe a köztéri, monumentális kompozíciók tervezése és kivitelezése (emlékművek, portréemlékművek, portrék, díszítőplasztikák). Pályája egy-egy szakaszában táblaképeket, grafikákat, gobelineket is készített. Már 1967-es, bemutatkozó kiállítása is élénk szakmai figyelmet keltett, majd az 1972-es tihanyi tárlatával robbant be a kortárs művészetbe. Közterületen, természeti és épített környezetben, valamint a közösségi rendeltetésű épületek belső tereiben elhelyezett, dinamikus térszervezésű szobrászati alkotásai legfőként mintázással, bronzöntéssel készülnek, de kiemelkedő szerepű a 60-as évek második felében meghonosodott anyag és technika, a krómacél alkalmazása is. Egy-egy művön gyakran többféle anyagot, megmunkálásmódot is alkalmaz (bronz-krómacél, krómacél-bazalt, bronz-fa). Érzékenyen megmintázott, a klasszicizáló jellegű szemléletet és a gyakran felbukkanó pop-art elemeket szellemesen ötvöző, a hagyományos posztamenset elvető, változatos szoboralkotórészekkel a környezetbe illesztő alkotásait mély érzelmi töltet hatja át. A 60-as évek végétől erőteljessé kibontakozó, a hagyományos emlékműszobrászat szemléletét megváltoztató, a figurativitás határait csak ritkán átlépő szobrászatának legfontosabb jellemzője a deheroizálás, a hősök emberközeli szituációba helyezése, az emberi, hétköznapi vonások hangsúlyozása. Emlékműszobrászatának központi alakjai a történelem, valamint a magyar kultúra, művészet kiemelkedő alakjai (Lenin, II. Rákóczi Ferenc, Károlyi Mihály, Kun Béla, Radnóti Miklós, József Attila, Liszt Ferenc, Bartók Béla stb.), de számos mitológiai (Zeusz, Pallasz Athéné, Orpheusz és Euridiké, Ikarusz) és bibliai téma és figura megjelenítésére is vállalkozik. Munkásságának fontos területe a síremlékszobrászat. Legerőteljesebb kisplasztikáit (Apokalipszis, Erőltetett menet, La Charogne, Babij Jar) expresszivitás, szürreális látomásosság jellemzi. *** Középiskolás diákként, 1937-ben festményekkel és rajzokkal csoportos kiállításon szerepelt Párizsban. A katonai akadémián aeronautikából diplomázott, a [[második világháború]]ban repülőtisztként szolgált. Amerikai hadifogság után, 1945-ben tért vissza Magyarországra. 1949-ben gyári munkásként helyezkedett el Budapesten. Egy véletlen, Pátzay Pál szobrászművésszel való találkozása után vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Főiskolásként Vasmunkás című szobrával az I. Magyar Képzőművészeti kiállításon szerepelt. Első figyelmet keltő műve az 1965-ben bemutatott Prométheusz című krómacél szobor volt, amely később az [[antwerpen]]i Middelheim Szabadtéri Szobormúzeumba került. 1967-ben részt vett a székesfehérvári Könnyűfémműben megrendezett szobrász alkotótelepen.-->