„Szerkesztő:Hollófernyiges/próbalap2” változatai közötti eltérés

Az 53 éves Péter Gábort eldugták a közvélemény elől, a Magyar Ruhaipari Tervezővállalat könyvtárában kapott könyvtárosi állást. Szabadulásáról nem számolt be a magyar sajtó (a nyugati lapok februárban közölték a hírt). Az [[Magyar Szocialista Munkáspárt|MSZMP]] Központi Bizottsága 1962 augusztusában elfogadott egy határozatot, amelyben elsősorban a Rákosi-Farkas-Gerő hármast, másodsorban pedig az ÁVH vezetőségét tette alapvetően felelőssé a koncepciós perek túlkapásaiért. Jogi felelősségrevonásra nem került sor, azonban 1963 januárjában megfosztották állami kitüntetéseitől. 1965 márciusában a Politikai Bizottság jóváhagyásával idő előtt nyugdíjazták.
 
Visszavonultan, elfeledve élt, csak ritkán nyilatkozott. A 60-as években a Párttörténei Intézet kérésére megírta az 1945 előtti időkre vonatkozó visszaemlékezéseit. Az 1970-es évek végén hosszú interjúsorozatot adott [[Galgóczi Erzsébet]]nek, de itt sem jutott túl az illegalitás évein és emlékezései csak jóval a rendszerváltás után, 2002-ben kerültek nyilvánosságra a ''Múltunk'' c. folyóiratban.<ref>[http://nol.hu/archivum/archiv-44787-33136 Péter Gábor titkai] Népszabadság online Archívum</ref> A 80-as években többen megkeresték, de senkinek sem nyilatkozott. 1989-ben a Mindszenty-ügy perújításakor a Legfőbb Ügyészség kötelezte tanúvallomás tételére, majd 1990 szeptemberében a Svédországból hazalátogató régi ismerőse, Libik György (aki 1944-ben bújtatta a nyilasok elől) beszélgetett el vele, amit a ''Népszabadság'' is közölt.
 
Péter Gábor 1993. január 23-án halt meg, hamvait február 11-én helyezték el a [[Farkasréti temető]] urnafalában.<ref>Müller 241. o.</ref> Simon Jolán 2000. szeptember 6-án került férje mellé.