„Edény” változatai közötti eltérés

A legrégibb edények az agyagedények. Az öntött [[bronz]]edény, díszítményei kezdetben durván és domborúan mintásak, a későbbi díszítmények pedig bemélyítve. Ilyen edény hazánkban Törtelen, a másik pedig Tolna megyében. A törteli sokkal nagyobb. Hengerded, alul tojásdad záródású, a nyílásnál pedig két négyszegletes és gombafejhez hasonló tagokkal díszített, füllel ellátott csöbrök ezek, melyeknek alul talpa volt, s a két fül, szállításra. Talpuk letört. Hampel József szkítaföldi leleteknek nevezte el őket. A [[hallstadti kor]] edénye egy darab bronzlemezből domborított (trébelt), vagy pedig több darabból készült, amelyeket összeszegeltek (nitteltek). Ezeknek a díszítménye is domborított. Van köztük egy és két félkörű, rendesen csavart fogantyúval ellátott kisebb-nagyobb, félgömbidomú üst, egyfülű, hasonló formájú csészék, nagy kétfülű fazekak (situlák). Legnevezetesebb ilyen leleteink a hajdúböszörményi, breznóbányai, aszódi és somlyói edények. Sok az olyan, melyik rendesen négykerekű kocsit utánzó talpra van erősítve. Ezek közül Szászvárosszéken került elő egy, amely azonban a bécsi császári és királyi múzeumba jutott. Ide kell sorolnunk a cisztákat is. A kacsafej ennek a kornak különösen kedvelt és jellemző díszítménye. Hazánkból Csicserről a Lehóczky-féle gyűjteményben; a Magyar [[Magyar Nemzeti Múzeum]]ban ismeretlen lelőhelyről. A Lehóczky-félén a kacsának két előrenyúló szarva is van. Az északi bronzlégió (északnyugati Németország, Dánia és a Skandináv-félsziget) temetkezései, az úgynevezett függő edényeket (vase á suspension) adják; csúccsal lefelé fordított kúpformájú, széles, egyenes szélű, kétfülű edények ezek, amelyek körülfutó sávval gazdagon ékes, s melyhez hasonló, csúcsán gombos végű bronzfedő tartozik. .