„Manlius János” változatai közötti eltérés

 

Szorosan együttműködött a szlovén protenstánsok mozgalmával, [[Primož Trubar]]ral. Nyomtatásra előkészítette az első szlovén nyelvű Bibliát, amely szintén Dalmatin műve. Emiatt [[II. Károly osztrák főherceg]], aki [[Belső-Ausztria]] ura volt ekkoriban, kitiltotta az örökös tartományokból. Kénytelen volt távozni a városból, amely 50 forint segélyt nyújtott tekintélyes polgárának elköltözéséhez.

Ezután Magyarországon folytatta tevékenységét. 1582-től haláláig, 1604-ig dolgozott Nyugat-Magyarország különböző részein, a [[Batthyány család|Batthyányiak]], [[Erdődy család|Erdődyek]], [[Nádasdy család|Nádasdyak]] birtokain és megrendelésére a kor szokásainak megfelelően latinosított-magyarosított Manlius János néven, habár magyarul nem beszélt. Ekkor [[Alsólendva|Alsólendván]] lakhatott és érintkezésbe lépett a [[magyarországi szlovének]]kel. Részben neki köszönhetően megismerhették az itteniek Trubar és Dalmatin könyveit is, bár a nyelvjárások miatti eltérések miatt a nyelvet nem tudták meghonosítani, ám utóbb hatással lett saját [[vend nyelv|irodalmi nyelvük]] kialakításában. A helyiek részére nyomtatta ki az ''Agenda Vandalica'' c. szertartáskönyvet. A cím már eleve utal a helyi szlovénségre, mert ezeket latinul és tudományos műveken keresztül vandál származásúnak tartották. A könyv elveszett, de nagyon valószínű, hogy nem szlovén, hanem latin nyelven íródott.

 

 

Halála után özvegye folytatta a munkáját, aki feleségül ment [[Farkas Imre (nyomdász)|Farkas Imre]] nyomdászhoz. 1619-ig Keresztúron, majd 1621-től 1643-ig [[Csepreg]]en dolgoztak. A Manlius- és Farkas-féle nyomdából összesen körülbelül száz munka került ki. Manlius kiadványai közül mintegy hatvan maradt fenn.

==Források==

* [http://mek.niif.hu/01600/01650/html/fejez23.htm A magyar nyomdászat a XVI-XVIII. században]