„Angina pectoris” változatai közötti eltérés

Több oldalról megközelíthető az, hogy milyen típusú vagy hatású [[Gyógyszer|gyógyszert]] kell szedni. Vannak ún. lassan felszívódó [[nitroglicerin]]-, ill nitrátkészítmények (pl. [[Nitromint|Nitromin]], Nitrodur, Sustac, Sorbonit), melyeknek sok a hatóidejük (6-8 óra), mivel a bélhuzamból lassan szívódnak fel. Léteznek azonban Ca-antagonista gyógyszerek is (pl. Corontin forte, Sensit, Corinfar, Nifedipin, Verapamil). Ezek speciálisan gátolják, illletve szabályozzák a [[kalcium]] az erekbe, de főként a szívizomba való belépését, mivel anginás roham esetén túl sok Ca van az erekben. A hatása következtében a szívizomrostok kisebb erővel húzódnak össze, az erek pedig kitágulnak, ezáltal az oxigénhiány csökken, leállítja a rohamot. A 3. gyógyszerfajta a [[Béta-receptor-blokkolók|béta-receptor-blokkoló]] (pl. Trasicor, PropranoloPropranolol, Tobanum). Ezek a béta-antagonista gyógyszerek az [[Idegrendszer|idegrendszeri]] katekolamin hatásokat kivédik, és ezáltal csökken vagy megszűnik a szív oxigénfelhasználása. Az összes gyógyszer, melyet szívgyógyászatban használnak, beleértve tehát ezeket is, csak orvos rendelheti el. Azonban arra is törekedni kell nem utolsó sorban, hogy a fizikai és pszichikai megerőltetéseket minimalizálni kell az anginás betegeknek, illetve a rizikófaktorok (vérzsírszint, vérnyomás, dohányzás, elhízás, stb.) szigorú betartása, hiszen ez elsősorban az antianginás-kezelés.