„Hagyományos afrikai vallások” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a aprók |
||
22. sor:
Az afrikai törzsek többségének tagjai hisznek a világ felett álló, teremtő isten létezésében, akiről – kinyilatkoztatás híján – keveset tudnak, de ismerik őt a természetben megtalálható számtalan alkotásának szemlélése révén.{{refhely|Tonhaizer Tibor: Egyetemes vallástörténet}} A teremtő isten persze nem feltétlenül személyes lény, hanem lehet személytelen erő, állat, tárgy, vagy éppen [[Szellem (vallás)|szellem]]. Ennek nyomán beszélhetünk az afrikai hiedelemvilág tanulmányozásakor [[animizmus]]ról, [[Fetisizmus (vallás)|fetisizmus]]ról, [[totem]]izmusról, [[sámán]]izmusról, hiszen láthatjuk, hogy mindez rokon vonást a kezdeti társadalmak fejlettségi szintjével ''(ld. [[vallástörténet]])''. A világ alkotója azonban sok törzs gondolatvilágában valóban személyes, legfelsőbb isteni lényként van jelen, akit rendszerint ''Öreg''nek, ''Nagy''nak, vagy az ''ég Urának'' neveznek. Ez a mindenható Úr a világ megteremtése után viszont már nem foglalkozik az ott folyó eseményekkel, nem avatkozik teremtményei dolgába. Ebből következően nincs is szükség imádatára, valamint áldozatok bemutatására különleges szertartások keretében. A közösség tagjai csak kimondottan nagy veszély esetén fordulnak hozzá segítségért, s ő vagy meghallgatja elesett teremtményeit, vagy nem, tehát úgy funkcionál mint valamilyen szuverén kényúr. {{refhely|Tonhaizer Tibor: Egyetemes vallástörténet}}
A törzsi vallások tagjaihoz sokkal közelebb állnak az alacsonyabb rangú [[istenség]]ek, illetve a szellemvilág. Ezek az istenek már tipikusan funkcióistenek, külön természetfeletti vigyázója van a folyóknak és forrásoknak, az őserdőknek és hegycsúcsoknak. Miként a görög funkcióisteneknek , nekik is emberi tulajdonságaik vannak, féltékenyek és haragosak, nemritkán embergyilkosok, akiket [[Mágia|mágiá]]val, illetve áldozati szertartásokkal kényszerítenek az emberek támogatására. A szertartásokat általában a közösség felnőtt férfi tagjai irányítják, a cselekmények középpontjában a pedig a varázslók állnak. A varázslók mágikus eljárásokkal, eksztatikus tánccal és varázstárgyak segítségével végzik tevékenységüket, Afrikában őket nevezik [[Boszorkányság|boszorkány]]
A hagyományos vallások hívei hisznek különféle szellemi erőkben, amelyek hatással vannak az emberekre. Közös vonásuk még az [[Őstisztelet|ősök tisztelete]].
A törzsek tagjai hisznek az ún.
akiket erre a tevékenységre a közösség is felhatalmaz, és tekintéllyel ruház fel.
A törzsi [[Kultusz (vallás)|kultusz]] lebonyolítói a törzsi varázslók. Feladatuk a [[Mágia|mágikus]] szertartások, [[Áldozat (vallás)|áldozat]]ok bemutatása, esőcsinálás, varázslás-gyógyítás, avatási, temetési szertartás vezetése, rontás, vagy rontás elhárítása.
A varázslók mellett az ún. titkos (főleg férfi) szövetségek is tartanak szertartásokat, rendszerint ijesztő maszkokban és öltözékekben. Az ő feladatuk a rend fenntartása, a bűnösök felkutatása és megbüntetése, az adósságok behajtása, ami gyakran párosul zsarolással.
A vallási [[rítus]]ok közül kiemelkedik az avatási szertartás (ahol az érettségi próbáknak alávetett és a vallás titkairól kioktatott fiatalok jelképesen meghalnak, hogy felnőttként szülessenek újjá), a gyakran napokig tartó, énekkel, zenével, tánccal összekapcsolt földművelési szertartás és a megrendítő hatású temetési szertartás. A szertartásokon rendszerint maszkot viselnek (vagy arcfestést alkalmaznak), amelyek segítségével a különféle szellemek jelenlétét biztosítják és egyben ily módon védekeznek is velük szemben. {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon}}
| |||