„Mihail Illarionovics Kutuzov” változatai közötti eltérés

| polgári foglalkozása =

}}

'''Mihail Illarionovics Golenyiscsev-Kutuzov''' ([[orosz ábécé|cirill betűkkel]] ''Михаил Илларионович Голенищев-Кутузов'', [[Szentpétervár]], [[1745]]. [[szeptember 16.]] – [[Bolesławiec|Bunzlau]], [[1813]]. [[április 28.]]) a [[napóleoni háborúk]] leghíresebb orosz tábornoka.

 

== A napóleoni háborúk idején ==

A harmadik Napóleon-ellenes koalíciós háború idején [[I. Sándor orosz cár|I. Sándor]] visszahívta, és kinevezte az orosz hadsereg élére. Feladata az osztrák erők támogatása, a Bécs ellen törő franciák megállítása volt, ám mielőtt a két sereg egyesülhetett volna, Napóleon [[Ulm]]nál megverte az osztrákokat. Az [[1805]] novemberében [[Dürrensteini csata|Dürrensteinnél]] győzedelmeskedő Kutuzov visszavonult, de a helyszínre érkező cár a harc mellett döntött. [[December 2.|December 2-án]] [[austerlitzi csata|Austerlitznél]] „a három császár csatájában” az oroszok és osztrákok katasztrofális vereséget szenvedtek.

{{Bővebben|Austerlitzi csata}}

Kutuzov ugyan sikeresen megmentette seregeit a teljes szétveréstől, mégis bűnbakká tették és leváltották. A [[kijev]]i, majd [[litvánia]]i katonai kormányzó posztjára helyezték. Amikor kiderült, hogy Napóleon Oroszország ellen készül, és a felkészülést akadályozza a török háború, [[1811]] márciusában I. Sándor Kutuzovot nevezte ki a moldovai hadsereg főparancsnokává. Itt új stratégiát fejlesztett ki: az erődítmények ostroma helyett a mozgékonyságra helyezte a hangsúlyt, és fogságba ejtette az egész török sereget.

 

Napóleon [[1812]]. [[június 22.|június 22-én]] megindította csapatait Oroszország ellen. Kutuzov ekkor a pétervári, majd moszkvai népfelkelők élén állt. A cár augusztusban nevezte ki a hadsereg főparancsnokává, akkor, amikor a visszavonulásért sokat bírált elődje, [[Barclay de Tolly]] már [[Szmolenszk]]et is feladta. Ezen a taktikán egy ideig Kutuzov sem változtatott. Tudta, hogy a franciákat csak úgy győzheti le, ha minél messzebb kerülnek bázisaiktól és utánpótlási vonalaik megnyúlnak, a francia császár így szinte zavartalanul hatolt előre. Kutuzov a cári udvar határozott nyomására végül csak Moszkva közelében vette fel a harcot. A két hadsereg [[borogyinói csata|Borogyino]] mellett rendkívül véres csatát vívott. Az ütközet döntetlenre végződött, mindkét fél győztesnek hirdette magát.

{{Bővebben|Borogyinói csata}}

Napóleonnak először támadtak kétségei a végső sikerben, Kutuzov pedig bebizonyította: az ellenség kimerítése a megfelelő módszer. A csata után az oroszok újra visszavonultak. Feladták Moszkvát is, de előbb felgyújtották a várost. A haditanácsban Kutuzov így érvelt: ''Moszkva elestével még nem veszett el Oroszország, de a hadsereg elvesztésével igen''. Sikerült megőriznie csapatainak harckészségét, a franciáknak viszont – főleg az utánpótlás hiánya miatt – meg kellett hátrálniuk.

A [[Grande Armée]] [[1812]]. [[október 19.|október 19-én]] hagyta el Moszkvát, mivel Napóleon hiába várta a békeszerződést, és katonai döntést sem tudott elérni. A francia császár délnyugat felé elindult, hogy termékeny és érintetlen területen vonulhasson vissza, de Kutuzov elállta az útját, és a korábban már elpusztított, felperzselt vidékre terelte.

{{Bővebben|Tarutyinói csata}}

A franciák nem találtak elegendő élelmet, mozgásukat pedig az orosz rajtaütések mellett a [[partizán]]ok tevékenysége is nehezítette, így a visszavonulás fejveszett menekülésbe torkollt. Ehhez hozzájárult a korán jött, kemény fagy is. Kutuzov több, kisebb-nagyobb ütközetben mért vereséget a hátráló franciákra, ám döntő összecsapást továbbra sem vállalt. [[Louis Nicolas Davout|Davout]] és [[Michel Ney|Ney]] egyesült hadait is legyőzte [[Szmolenszk]] mellett, ezért megkapta a szmolenszki herceg címet. A franciákat [[Kalisz (település)|Kalisch]]ig (Kalisz) üldözte, és onnan kiáltványt intézett egész Európához ([[1813]]. [[március 25.]]), hogy üzenjenek Napóleonnak irtóháborút. Sikereiért megkapta a [[Szent György-rend (orosz)|Szent György-rend]] első fokozatát.

* [http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=10697 Kutuzov, Mihail Illarionovics] – Múlt-Kor, 2005. szeptember 16.

 

{{Nemzetközi katalógusok}}

{{portál|Oroszország|-|Történelem}}