„I. Napóleon francia császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a navbox poz. |
|||
69. sor:
Első konzulként lényegében katonai diktatúrát hozott létre. Óriási hatalom összpontosult a kezében: ő nevezte ki a minisztereket, a tábornokokat, a köztisztviselőket, a bírákat és az Államtanács tagjait.
1800-ban Napóleon serege élén átkelt az [[Alpok]]on Itáliába, ahonnan az osztrákok csaknem teljesen kiűzték a franciákat, amíg ő Egyiptomban volt. A hadjárat balszerencsésen indult a franciák számára, mivel Bonaparte stratégiai hibákat követett el. Bár a [[André Masséna|Masséna tábornok]] vezette francia erőket az osztrákok [[Genova|Genovában]] ostromzár alá vették, az osztrákok ezzel jelentős erőforrásoktól estek el. Ennek, illetve [[Louis Charles Antoine Desaix|Desaix tábornok]] utolsó pillanatban érkező erősítésének köszönhetően júniusban Bonaparte éppen hogy győzni tudott a [[marengói csata]]téren. A [[lunéville-i béke]]tárgyalásokon a bátyja, Joseph állt a francia delegáció élén. Az osztrákok vonakodtak elismerni Franciaország újonnan szerzett területeit, ezért Bonaparte parancsot adott [[Jean Victor Moreau|Moreau tábornoknak]], hogy mérjen ismételt csapást Ausztriára. A [[hohenlindeni csata|Hohenlindennél]] elszenvedett vereség után az osztrákok végül meghátráltak, 1801 februárjában pedig aláírták a lunéville-i békét. Az angolokkal 1802-ben kötötték meg az [[amiens-i béke|amiens-i békét]].
Rendelkezéseinek java része túlélte a [[19. század]] politikai változásait, ezek biztosították a modern Franciaország alapjait. A [[prefektúra]]rendszer bevezetésével erősen központosította a közigazgatást, jelentősen megerősítette a [[rendőrség]]et. Az adóbeszedés hatékonyságának növelése és a Francia Nemzeti Bank ''(Banque de France)'' megalapítása (1800) révén stabilizálta az ország pénzügyi helyzetét. Az oktatást kiemelt közszolgáltatásként kezelte. A [[VII. Piusz pápa|VII. Piusz]] pápával kötött [[konkordátum]] (1801) az egyház és a forradalom kiegyezését jelentette. Elválasztotta az egyházat az államtól, de vállalta, hogy visszafogja a vallásellenes mozgalmakat és finanszírozza az egyház működését. A pápa viszont elismerte az egyházi javak kisajátítását és a főpapok állami kinevezési jogát.
| |||