„Melléknévi igenév” változatai közötti eltérés

Az [[újlatin nyelvek]] legfeljebb két melléknévi igenév alakot őriztek meg: a latin jelen idejű cselekvő alakból származó jelen idejűt vagy aktívot, valamint a szenvedő múlt idejűt, azonban több újlatin nyelvben, mint például a [[Spanyol nyelv|spanyolban]], az előbbi már nem tartozik szorosan az igeragozási rendszerhez, mivel melléknévként önállósult. Példák: [[Olasz nyelv|olasz]] ''parlante'' ’beszélő’ és ''parlato, -a'' ’a beszélt’ ugyanez a spanyolban ''hablante'' és ''hablado, -a'', stb.

 

* Az angolban a folyamatos melléknévi igenév ''(gerund / present participle)'' képzője az ''-ing''. (Írásban a néma -e törlődik, egyszótagos igéknél többnyire a szótagzáró mássalhangzó is kettőződik.) pl. run 'fut' => ''The running kid'' 'a futó gyerek'. A befejezett alakja a melléknévi igenévnek ''(past participle)'' szabályos igéknél az ''-ed'' hozzáadásával képződik: például ''mentioned'' ’említett’.

* A németben a folyamatos melléknévi igenév képzője a '-d-'. pl.: kommen=jönni > das kommende Kind=a jövő gyerek (a gyerek, aki jön). A befejezett melléknévi igenév képzője általában '-t' a szabályos igéken, de a sok rendhagyó alak miatt ez az ige szótári alakjának része szokott lenni. Ezt használják a perfekt igeidő képzéséhez is. Az alak általában egy igekötőt is felvesz. pl machen=csinálni > gemacht='a megcsinált' hat gemacht=megcsinálta ("megcsináltja van"). Példa a rendhagyóra: gekommen='az eljött'. A beálló alak a folyamatosból képződik 'zu' előtaggal. pl: zu machende='megcsinálandó'