„Kölcsey Ferenc” változatai közötti eltérés

29 367 bájt hozzáadva ,  2 hónappal ezelőtt
a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát 195.199.249.129 (vita) szerkesztéséről Hkoala szerkesztésére
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 195.199.249.129 (vita) szerkesztéséről Hkoala szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
|wikicommons = <!-- Wikidatából -->
}}
 
'''Kölcsey Ferenc''' ([[Sződemeter]], [[1790]]. [[augusztus 8.]] – [[Szatmárcseke]], [[1838]]. [[augusztus 24.]])<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9392-9DCC-T?i=150&cat=185836 Szatmárcsekei református anyakönyv, 1838-ik évben megholtak lajstroma.]</ref> magyar költő, politikus és nyelvújító, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tiszteletbeli tagja, a [[Kisfaludy Társaság]] alapító tagja, a [[Magyarország himnusza|nemzeti himnusz]] költője.
 
==Élete==
===Gyermekkora===
Miután édesapja, a nemesi származású Kölcsey Péter, aki álmosdi birtokán gazdálkodott, 1796. augusztus 9-én elhunyt, édesanyja, Bölöni Ágnes a hatéves fiát [[Debrecen]]be küldte iskolába. Egyik szeme világát gyermekkorában [[fekete himlő]] következtében elveszítette (korábbi teóriák az egykori ábrázolással ellentétben a bal szem látásának elvesztését tartották valószínűnek, de mára inkább az ábrázoltaknak megfelelő jobb szem érintettségét feltételezik.)<ref>[http://epa.oszk.hu/01300/01343/00039/essze.html Albert Gábor: Gondolatok a Magyar Kultúra Napján] c. esszéjében (Hitel, 18. évf. 3. sz., 2005)</ref><ref>{{CitLib |aut=Vajda Mária |tit=Álmosd |ass=szerk. Selmeczi László |edi= |loc= |red=Száz magyar falu könyvesháza Kht. |ann= |ser=Száz magyar falu könyvesháza |sernr= |isbn=963 9287 14 8 |url=http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Almosd/pages/010_almosd_es_a_kolcseyek.htm |cap=Álmosd és a Kölcseyek |pag= |misc=Az eredeti kiadási év nélküli. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség, 2007 (www.sulinet.hu)(htm), Hozzáférés: 2013. október 8.}}</ref><ref>{{CitLib |aut=Hanusz Árpád |aut2=Németh Péter |aut3=Takács Péter, Gottfried Barna, Páll István, Szabó Sarolta |tit=Szatmárcseke |ass=szerk. Németh Péter |edi= |loc=h.n |red=Száz magyar falu könyvesháza Kht. |ann=|ser=Száz magyar falu könyvesháza |sernr= |isbn=963 9287 88 1 |url=http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Szatmarcseke/index.htm |capaut=Németh Péter |capaut2=Takács Péter |cap=A Himnusz költőjének emlékezete |pag=131–142 |misc=Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség, 2007 (www.sulinet.hu)(htm), Hozzáférés: 2013. október 8.}}</ref> A szájhagyomány szerint a betegség kezelése közben – a kor szokásai szerint – a tüzes kemencében kezelt gyermeknek szikra pattant a szemébe, de ezt a legendát nem sikerült utólag kétséget kizáróan igazolni.<ref>{{Cite web |url=http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/5.2/benedek_istvan_kolcsey_pozsonyi.pdf# |title=Benedek István: Kölcsey és a pozsonyi diéta |accessdate=2013-10-07 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20131029185751/http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/5.2/benedek_istvan_kolcsey_pozsonyi.pdf# |archivedate=2013-10-29 }}</ref> 11 éves volt, amikor anyja meghalt, és ettől kezdve a háztartást Panna néni, a család régi hű cselédje vezette, pedig mind neki, mind három kisebb testvérének gondját viselte. Egyébiránt az árva gyermekekre gyámapjukon, [[Gulácsy Antal]] szokolyi birtokos nemesen kívül (akit gyámnak a megyei hatóság nevezett ki) [[Péchy Imre (alnádor)|Péchy Imre]], a kollégium főgondnoka is némi felügyeleti joggal rendelkezett.
 
===Tanulmányai===
14 éven át tanult a [[Debreceni Református Kollégium]]ban, és a [[Biblia|szentírás]] magyarázatán kívül minden tárgyat végigtanult. Különösen nagy kedvvel tanulta a [[Cornelius Nepos]]t; szórakozás gyanánt egy barátjával a debreceni homokba rajzolta az ókori [[Athén]]t, a [[görögök]] nagyjainak csontokból emlékoszlopokat állított és emlékbeszédeket tartott fölöttük. Ez időben ismerkedett meg [[Haller János (főispán)|Haller]] [[Hárnas Istória|Hármas Istoriájával]] is.
 
[[1803]]-ban a költészeti osztályba jutva a latin versírásban ugyan nem jeleskedett, de buzgón olvasta [[Csokonai Vitéz Mihály]], [[Virág Benedek]], [[Kisfaludy Sándor]] munkáit, [[Kazinczy Ferenc]] [[Salomon Gessner|Gessner]]-fordításait, a latin-, és görög nyelvű szerzők műveit [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]], [[Theokritosz (költő)|Theokritosz]] pásztori költeményeit, méghozzá eredetiben. Már ekkoriban a magányt kereste, s minden örömét elvonulva, könyveiben kereste és találta meg. 16 éves korától kezdve enciklopédiai tanulmányokat folytatott, és társaival – akik között volt a később ismertté vált [[Kállay Ferenc]] is – együtt tanult, olvasott és eszmecseréket folytatott.
 
Az idegen nyelvek közül először a [[francia nyelv|franciát]] sajátította el, kedvelte a [[17. század]]i francia mesterket. A [[német nyelv|német]] nyelv iránti érdeklődését főként [[Ewald Christian von Kleist]], [[Gessner]], [[Friedrich von Hagedorn|Hagedorn]], [[Gottfried August Bürger|Bürger]] és [[Friedrich Gottlieb Klopstock|Klopstock]] írásai keltették fel, melyeket először még csak korabeli magyar fordításból ismert; görögül olvasta ugyan [[Cebes]]t és [[Anakreón]]t, de komolyabb előmenetelt e téren nem tett, azonban Kazinczy sürgetésére egyre nagyob gondot kezdett rá fordítani, és miután [[Pindarosz]] műveihez meghozatta a [[Heine]]-féle kiadást, [[filológia]]i látóköre is tágult.
 
16 éves kora óta írogatott verseket is, de első „zsengéit” megsemmisítette. [[1805]]-ben Csokonai temetésén ismerkedett meg Kazinczyval, akinek a [[Kresznericcsel]] való vitájához fontos adatokkal szolgált. [[1808]]. [[május 19.|május 19-én]] kelt első levele Kazinczyhoz. Ennek szíves fogadtatása és a későbbi barátság rendkívül serkentően hatott rá, Kazinczy szellemi útmutatóul szolgált számára, ő pedig a nyelvújító szinte egyedüli védelmezője lett Debrecenben, és az [[Árkádia-per]]ben is mellé állt.
 
A történelmet Magyar Mihálytól, a bölcseletet [[Ercsei Dániel (filozófiai író)|Ercsei Dániel]]től hallgatta. Tanulmányai mellett, Kazinczy buzdítására, kivonatokat írt, és némelyikből [[esszé]] is lett; többek között [[Werbőczy István|Werbőczy]] életét is feldolgozta, ezen kívül írt egy értekezést a poézisról (1808. dec.), ill. jegyzeteket az [[ión iskoláról]]. Rendszeresen látogatta a kollégium könyvtárát, azonban mivel abból az ifjaknak magyar könyveket nem adhattak ki, maga is gyűjtött magyar nyelvű munkákat<!--, ez talán kevésbé releváns, mivel már nemigen ismerjük őket: "különösen Veszprémi és Sinai könyveinek árverése alkalmával"-->.
 
===Felnőttkora===
[[Kép:Franz von Kölcsey Litho.jpg|jobbra|bélyegkép|265px|[[Franz Eybl]]: Kölcsey Ferenc (litográfia)]]
Miután [[1809]]-ben befejezte kollégiumi tanulmányait, [[Pest (történelmi település)|Pest]]re költözött törvénygyakorlatra, de ügyvédi vizsgára nem jelentkezett, mert miután szoros barátságot kötött [[Horvát István (történész)|Horvát Istvánnal]], [[Vitkovics Mihály|Vitkovics Mihállyal]] és főleg [[Szemere Pál (költő)|Szemere Pállal]], egyedül az irodalom érdekelte, ezért lemondott a hivatalbeli és tanári pályáról, melyre Debrecenbe hívták, és [[Álmosd]]ra vonult, ahol kis birtokán gazdálkodva egyedül tanulmányainak élt. Ezek mellett öccseinek gondozása is lefoglalta. [[1815]]-ben testvéreivel megosztozván [[Szatmárcseke|Csekére]] (Szatmár megye) költözött. Itt is a gazdaságnak, tanulmányainak és az irodalomnak élt. Levelezett Kazinczyval, [[Döbrentei Gábor]]ral és kétszer utazott [[Pécel]]re Szemeréhez, ebből egy alkalommal [[1814]]-ben Kazinczyval együtt, valamint [[1815]]-ben is a nyárnak egy részét ott töltötte.
 
{{Szövegdoboz |Irodalomtörténészi vitát váltott ki 2013-ban, hogy Kölcseynek Szemere Pállal kapcsolatos érzelmeit [[Nyáry Krisztián]] irodalmi bulvár könyvében közzétett hipotézise mint beteljesületlen szerelmet értékelte. A hipotézis verselemzéseken és irodalmi levelek analízisén alapul,<ref>''„Nem tudjuk, kibe volt szerelmes, csak azt, hogy nagyon. Nem tudjuk, elmondta-e bárkinek, csak azt, hogy barátai előtt titkolta.”'' (Nyáry Krisztián) lásd: {{citper | szerző = Hercsel Adél | cím = Élet + Stílus: „Kölcsey férfiaknak írt szerelmes leveleket” | periodika = hvg.hu | elér = 2013-12-02 | dátum = 2013-10-11 | url = http://hvg.hu/kultura/20131011_nyary_krisztian_interju/print | aurl = https://web.archive.org/web/20131203043514/http://hvg.hu/kultura/20131011_nyary_krisztian_interju/print# | archd = 2013-12-03 }}, az ebben az interjúban hivatkozott esszé: {{citweb | szerző = Nyáry Krisztián | cím = (a második könyv előszava) | kiadó = Facebook | elér = 2013-12-02 | dátum = 2013-10-11 | url = https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151932090394855&set=a.165101444854.116423.614474854&type=1 | archívurl = http://archive.is/gr2f0 | archívdátum = 2013-11-27 }}</ref> a szakkutatók{{Forráskérő}} azonban nem tartják megalapozottnak, és elvetik, mert figyelmen kívül hagyja az akkori irodalmi divatnak megfelelő, mások által is használt, szentimentális, érzékeny nyelvhasználatot.<ref>{{citper | szerző = Hász-Fehér Katalin | cím = Vannak-e a holtaknak személyiségjogai? | periodika = Irodalmi Jelen.hu | elér = 2014-01-26 | dátum = 2014-01-23 | url = http://irodalmijelen.hu/2014-jan-23-1658/vannak-e-holtaknak-szemelyisegjogai}}</ref>}}
 
Figyelmet keltett a [[Mondolat]]ra való Felelet, melyet Szemere Pállal együtt dolgozott ki 1815-ben. Kölcsey ezzel állást foglalt a nyelvújítás mellett és előmozdította sikereit. Kiválólag az irodalmi kritika és esztétika terén működött; Kazinczyval a régi Magyarország ellen küzdött; sorba vette a legnevezetesebb költőket, Csokonait, [[Kis János (lelkész)|Kis János]]t és [[Berzsenyi Dániel]]t. Véleményét akkor hallatlan szigorúsággal mondta ki, ezért fel is zúdította maga ellen a közvéleményt és az írókat. Ekkor személyes baráti viszonyra lépett [[Kisfaludy Károly|Kisfaludy Károllyal]] és az [[Aurora-kör]]rel is; különösen [[Bártfay László]]val, [[Helmeczy Mihály|Helmeczy Mihállyal]], [[Toldy Ferenc]]cel, [[Bajza József (költő)|Bajza Józseffel]], [[Vörösmarty Mihály|Vörösmarty Mihállyal]] s [[Zádor György]]gyel (aki ''Fenyéri Gyula'' álnéven cikkeket írt különféle lapokba) alakított ki haláláig tartó őszinte baráti kapcsolatot.
 
[[1823]]. [[január 22.|január 22-én]] tisztázta le ''[[Magyarország himnusza|Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból]]'' című nagy költeményét, amely [[Erkel Ferenc]] zenéjével [[Magyarország]] [[nemzeti himnusz]]a lett. (E napot [[1989]] óta [[a magyar kultúra napja]]ként ünnepeljük. A mű eredeti kéziratát Kölcsey saját kezű aláírásával az [[Országos Széchényi Könyvtár]] őrzi.)
 
[[Pest (történelmi település)|Pest]]en tartózkodása alatt Szemere Pállal [[1826]]-ban megindította az [[Élet és Literatura]] c. folyóiratot. [[1827]] januárjában hazamenetele után csak pár évig maradt csekei magányában, ahol elhunyt öccse családjának ügyei is foglalkoztatták. Az [[1829]]-es tisztújításkor főispánja, báró [[Vay Miklós (politikus)|Vay Miklós]] őt Szatmármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé tette. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] igazgatósága Pozsonyban [[1830]]. [[november 17.|november 17-én]] a nyelvtudományi osztályban vidéki rendes tagjának nevezte ki.
 
Nagy Károly tiszti főügyésszel hathatós ébresztője és támasza lett megyéjében a szabadelvű mozgalmaknak, egyszersmind kidolgozója a rendszeres munkálatok feletti véleményeknek, melyek a megye által a kiváltságok védői dacára [[1832]]-ben elfogadva, a következő [[országgyűlés]]re utasításul szolgáltak és oly hírre emelkedtek, hogy azokat más megye is sajátjává tette. [[1832]]-ben megyei főjegyzővé, azon év [[november 6.|november 6-án]] pedig országgyűlési követté választották. [[Pozsony]]ban [[1832]]. [[december 19.|december 19-én]] foglalta el helyét és a négy kerületi jegyzők egyikévé választatott; számos felirat (latinul) és üzenet (magyarul) az ő tollából került ki. Mint szónok, a magyar nyelv ügyében tartott beszéddel tűnt ki először és nemsokára jeles beszédeivel országos hírűvé vált. A parlamenti szónoklatot ő emelte irodalmi s művészi színvonalra; tőle tanulták ezt el az 1830-as és [[1840-es évek]] szónokai: [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]], [[Kossuth Lajos]], [[Eötvös József (író)|Eötvös József]] és [[Szemere Bertalan]].
 
Mint politikus, a reformok híve volt; küzdött [[Erdély]] és a [[Partium|részek]] visszacsatolásáért, az [[alkotmány]]nak a nép felszabadításával korszerű átalakításáért és a [[magyar nyelv]] jogaiért. Követi pályája [[1834]]-ben véget ért, amikor megyéjében a maradiak kerültek felszínre. Búcsúbeszédével [[Pozsony]]ban [[1835]]. [[február 9.|február 9-én]] annyira meghatotta a rendeket, hogy az országgyűlés e beszéd után az napra felfüggesztette az ülést, és Kossuth erről a napról gyászkeretben küldte szét [[Országgyűlési Tudósítások|Országgyűlési Tudósításait]]. Hazatérte után ismét sikerült neki többséget biztosítani megyéjében a szabadelvű eszméknek. Az akadémiában emlékbeszédeivel, költői dolgozataival, kritikáival újra magára ragadta a közfigyelmet, és ezután kizárólag az irodalomnak élt. [[1836]]. [[november 12.|november 12-én]] a [[Kisfaludy Társaság]] alapítótagja lett. Utolsó nagy műve, [[Wesselényi Miklós (politikus, 1796–1850)|Wesselényi Miklós]] védelme, melyet barátja hűtlenségi perében készített. Rendkívüli tisztességére és megbecsültségére utalva, Wesselényi így emlékezett meg róla: „Nem közénk való volt”. E nagyszabású, valóban klasszikus politikai vádirat kimerítette erejét, bélgyulladásba esett.
 
===Halála===
Halála hirtelen következett be. Egy hivatalos útja alkalmával szekéren utazva viharos zápor érte, meghűlt és egyheti betegeskedés után – a szatmárcsekei református anyakönyv vonatkozó bejegyzésének tanúsága szerint – [[1838]]. augusztus 23-án [[Szatmárcseke|Szatmárcsekén]] meghalt. Ezzel ellentétben Kölcsey Antónia naplójában 1838. augusztus 24-e délelőtt 10 órát említ a halálozás időpontjaként.<ref>[http://mek.oszk.hu/04900/04914/html/mhkolcsey0001.html Kölcsey Antónia naplója] 1838. augusztus 30-ai bejegyzés.</ref>
 
== Magánélete ==
Sosem házasodott meg, élete végéig agglegény maradt. Emiatt, és férfiaknak írt, rendkívül intim hangvételű levelei miatt többen állítják, hogy valószínűleg [[homoszexualitás|homoszexuális]] volt. Magánéletéről a legtöbb antológia nem vagy csak alig értekezik. Egyesek állítják, hogy soha nem volt szerelmes, esetleg [[Szemere Pál (költő)|Szemere Pál]] távoli rokonába és menyasszonyába, Szemere Krisztinába volt szerelmes, mások megemlítik, hogy gyengéd szálak fűzték Szemere Pál költőtársához. [[Nyáry Krisztián]] irodalomtörténész szerint valóban homoszexuális lehetett, azonban az erről való értekezés a magyar társadalom és az irodalomtörténet számára nagyon nehéz, hiszen a nemzet himnuszának szerzőjéről van szó.<ref>{{citper | szerző = Hercsel Adél | cím = "Kölcsey férfiaknak írt szerelmes leveleket" | periodika = hvg.hu | elér = 2019-12-26 | dátum = 2013-10-11 | url = https://hvg.hu/kultura/20131011_nyary_krisztian_interju}}</ref><ref>{{citper | szerző = | cím = Meleg volt Kölcsey Ferenc? | periodika = Könyves Blog | elér = 2019-12-26 | dátum = 2013-10-11 | url = https://konyves.blog.hu/2013/10/11/meleg_volt_kolcsey_ferenc}}</ref>
 
==Emlékezete==
* Életéről és haláláról unokahúga, [[Kölcsey Antónia]] is beszámolt naplójában.
* A [[Magyar Tudományos Akadémia]] ünnepi ülésén [[Eötvös József (író)|Eötvös József]] tartott fölötte 1839-ben emlékbeszédet. ([http://mek.oszk.hu/06600/06618/06618.htm#2 Lásd itt.])
* A csekei temetőben rokonai és tisztelői emléket állítottak sírja felett, melyet [[1856]]. [[május 18.|május 18-án]] ünnepélyesen lepleztek le.
* Mellszobrát [[1860]]-ban [[Szatmárnémeti|Szatmárban]] avatták fel; olajfestésű életnagyságú arcképe [[Nagykároly]]ban, [[Szatmár megye]] székházában látható.
* [[Zilahy Károly]]: Magyar Koszorusok Albuma. Pest, 1863.
* Mellszobrát [[Ferenczy István (szobrász)|Ferenczy István]] készítette <!--1846-ban-->fehér carrarai márványból, 22 láb magas gránit oszlopon áll Szatmár főterén (1864. szeptember 25-én leplezték le).
* Kölcsey-egyesület alakult [[Arad (Románia)|Arad]]on [[1881]]-ben és [[Nagykároly]]ban [[1898]]-ban.
* [[1890]]. [[augusztus 8.|augusztus 8-án]], Kölcsey születésének századik évfordulóján [[Szatmárnémeti]]ben [[Gyulai Pál (irodalomtörténész)|Gyulai Pál]] a [[Magyar Tudományos Akadémia]] képviseletében mondott emlékbeszédet.
* Ülő bronzszobra másfélszeres életnagyságú, 2 méter 20 centiméter magas, 1897-ben avatták fel [[Nagykároly]]ban [[Kallós Ede (szobrász)|Kallós Ede]] alkotását.
* Acélmetszetű arcképét Einsle festménye után a bécsi Ender rajzolta, a metszetet Schwerdegeburth készítette (Rajzolatok 1836. 87. sz., [[Aurora (folyóirat, 1822–1837)|Aurora]] 1836. szerk. [[Bajza József (költő)|Bajza József]]).
* Lásd még: [[Kölcsey Ferenc emlékezete Erdélyben]]
 
<gallery class="center">
</gallery>
 
==Munkái==
==Kapcsolódó szócikkek==
# Felelet a Mondolatra néhai Bohógyi Gedeon urnak. Pest, 1815 (Szemere Pállal együtt. Somogyi Gedeonnak erre válasza az Értekezés a magyar verselés módjáról cz. munkájában. Veszprém, 1819. sz. munkájában jelent meg. [http://real-eod.mtak.hu/3255/ Felelet a Mondolatra]. Kiadta Balassa József. Bpest, 1898. Somogyi Gedeon válaszával. Heinrich Gusztáv, Régi Magyar Könyvtár XI.)
# Kölcsey Ferencz munkái. Kiadta Szemere Pál I. kötet. Versek. Pest, 1832 (Több nem jelent meg.)
# Kölcsey Ferencz minden munkái. Szerkesztik b. Eötvös József, Szalay László és Szemere Pál. U. ott, 1840-48. Hat kötet. (I. 1840. Versek. II. 1840. Elbeszélések. Vegyes beszédek. III. 1842. Philosophiai, nyelvészeti és vegyes dolgozatok. V. 1844. Vegyes dolgozatok. VI. 1848. Országgyűlési és megyei beszédek)
# Kölcsei Kölcsey Ferencz naplója 1832-1833. Bpest, 1848. Dobrossinál (A m. n. múzeum példányára írt jegyzet szerint: készült 1847-48-ban egy földalatti titkos nyomdában censura nélkül. Ism. Figyelő 1874. 6., 7. sz. Vajda Viktor).
# Kölcsei Kölcsey Ferencz minden munkái. Második bővített kiadás Toldy Ferencz által. Pest, 1859-61. Nyolcz kötet. (I. 1859. Kölcsey Ferencz élete. Versek, arczkép. II. 1859. Elbeszélések. Műfordítások. Vegyes beszédek. III., IV. 1860. Nyelv, irodalom, széptan. V. 1860. Philosophia és historia. VI. 1861. Törvényszéki és politikai beszédek. Országgyűlési üzenetek. VII. 1861. Országgyűlési napló 1832-33. VIII. 1861. B. Wesselényi Miklós védelme. Levelek: Kállay Ferenczhez 9, Szemere Pálhoz 5, Döbrentey Gáborhoz 10, Helmeczy Mihályhoz 2, Toldy Ferenczhez 9, Bajzához 6, Bártfay Lászlóhoz 73, Kisfaludy Károlyhoz 1; Önpanaszok, kilencz töredék)
# Országgyűlési és megyei beszédek. Ugyanott, 1861
# K. versei. Toldy Ferencz által. Ugyanott, 1863. arczk. (M. Remekírók. Gyémántkiadás 8. 5. kiadás, 1889)
# K. válogatott munkái. U. ott, 1872. (Kis Nemzeti Muzeum 19. Versek. Az elbeszélések közül. Vegyes beszédek. Országgyülési beszédek Philosophia és historia)
# K. országgyűlési naplója és Wesselényi védelme. Új kiadás. Bpest, 1874. (A. M. Nemzet Családi Könyvtára 123-126. U. ott, 1886)
# K. válogatott prózai munkái. U. ott, 1874 (Elbeszélések. Beszédek. Vegyes. M. Nemzet Cs. K. LII. U. ott, 1887)
# K. elbeszélései. U. ott, 1875 (Olcsó Könyvtár 3.)
# K. szónoki művei. U. ott, 1875 (Olcsó K. 17)
# K. hymnusa magyarul és németül. U. ott, 1877 (Vörösmarty M. Szózatával);
# Körner Zrinyijéről birálat. Bpest, 1879 (Körner Tivadar, Zrinyi, Szomorujáték, ford. Szemere Pál. Olcsó Könyvtár 64. Függelékül)
# K. versei. 5. kiadás. U. ott, 1880 (Olcsó K. 95.)
# K. Országgyülési naplója. U. ott, 1883 (Olcsó K. 166.)
# Kölcsei Kölcsey Ferencz minden munkái. Harmadik bővített kiadás. Bpest, 1886-1887. Tiz kötet. arczk. (I. K. élete Toldy Ferencztől. Versei. Műfordítások. II. Elbeszélések. Vegyes beszédek. III., IV. Nyelv. Irodalom. Széptan. V. Philosophia és historia, VI. Törvényszéki és politikai beszédek, Országgyülési izenetek és megyei iratok. VIII. Országgyülési napló 1832-1833. VIII. 1887. B. Wesselényi Miklós védelme. IX., X. Levelek: Kazinczy Ferenczhez 48, Budeskutyné Draveczky Juliához 1, Szemere Pálhoz 110, Kállay Ferenczhez 10, Döbrentei Gáborhoz 13, Helmeczy Mihályhoz 73, Kisfaludy Károlyhoz 1, Toldy Ferenczhez 9, Bajzához 6, Szemere Pálnéhoz 4, báró Wesselényi Miklóshoz 19, Mándy Péterhez 2, Szalay Lászlóhoz 1, Szathmáry Király Lászlóhoz 1, Kossuth Lajoshoz 1, Ormos Lászlóhoz 2, Önpanaszok. Pótlékok: Szerződés K. és Hartleben között, Emléksorok, Az erdélyi ifjuság levele a magyarhoni országgyülési ifjusághoz. Utóirat. Ism. Budapesti Szemle LI, LVII.)
# Parainesis Kölcsey Kálmánhoz. Győr, 1888 (Egyetemes Könyvtár 6. Nagy-Kanizsa, 1896., Parainesis és egyéb szónoki művek. Budapest, 1896)
# Beszédek. Győr, 1892 (Egyetemes K. 42.)
# K. versei U. ott, 1892. (Egyetemes K. 48., 49.)
 
Költeményei, kritikái, elbeszélései, történeti s esztétikai cikkei és beszédei a következő folyóiratban, évkönyvekben és hírlapokban jelentek meg:
* [[Erdélyi Múzeum (folyóirat, 1814–1818)|Erdélyi Múzeum]] (I. 1814. A kedvesnek sírja, Szent Demeter aug. 13. 1811. költemény;
*IV. 1814. Kivánság, Álmosd, jún. 18. 1812. költ.;
*V. 1816. A phantasiához, Sző-Demeter, aug. 11. 1811. költ.);
*Magyar Dámák Kalendáriuma (1815. Róza, ballada, Jennyhez, költ., Kazinczy első sonettjére sonett);
*Tudományos Gyűjtemény (1817. II. Kis János versei, III. Csokonai munkáinak kritikai megitéltetések 1815, VII. Berzsenyi Dániel versei, erre Berzsenyi észrevételei u. ott, 1825. IX., 1828. I. Az állati magnetismus nyomai a régiségben);
*Szépliteraturai Ajándék (1821. költemények);
*Zsebkönyv (1822-re A váró leány, ehhez zenemelléklet b. Podmaniczky Lajostól);
*Aurora (1822-1826. költ.): Aspasia (1824. költ.);
*Élet és Literatura (1826. Előbeszéd, Iskola és világ, Nemzeti hagyományok, Cselkövi névvel, Körner Zrinyijéről, Szemere sonettjeiről, Az Iliaszi pör, Kritika és antikritika, 1827. Költés és képző-művészség, A komikumról. Szónoklat, Töredékek, 1829. Jegyzetek a kritikáról és poesisről, Csokonai két dala átdolgozva. «Huba» ossiáni költeményről);
*Felsőmagyarországi Minerva (1826. 9. Homer Iliászának első éneke);
*Urania (1828. költemények);
*Koszorú (1828. költemények);
*Kritikai Lapok (I. 1831. Jegyzetek a Kazinczy által fordított pindarusi ódára, könyvkivonatok, II. 1833. Kritika);
*M. tud. társaság Évkönyve (I. 1831-32. Emlékbeszéd Kazinczy Ferencz felett, III. 1. rész 1834-36. Emlékbeszéd Berzsenyi Dániel felett);
*Estike (Kolozsvár, 1833. III. költ.) Muzárion (1833. Magyar); Athenaeum (1837. I. Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, A gyilkos anya, alperesi védelem, Férj ölő, törvényszéki beszéd, II. Czelesztina, szónoklat, 1838. Vázlatok a két magyar haza egyesülése s Magyarországnak a részekhez való joga felett;
*1838. ápr. 12. Kölcseynek honoráriumul tíz aranyat azaz 47 forintot fizetett Toldy F., a szerkesztő);
*Társalkodó (1837);
*Parthenon (III. 1837. A pataki ifjak társaságának! Pozsony, szept. 7. 1834.); *Emlény (1837. A vadászlak, elb., 1838. A kárpáti kincstár elb. Németül: Iris, Ofen, 1840);
*Budapesti Árvizkönyv (II. 1839. Az ifjú, b. Palocsay Tivadar után költ.).
 
===Levelei===
* [[Kazinczy Ferenc]]hez, Debrecen 1808. máj. 19., jún. 25., aug. 9., 31., nov. 12., dec. 7., 1809. jan. 31., márc. 29., ápr. 19., máj. 9., jún. 3., 23., aug. 23., dec. 8., 1810. márc. 9., máj. 6., 1811. ápr. 23. (Kazinczy Ferencz Levelezése V-VIII.), K. és Kazinczy levelezése 1823. febr., ápr. (Élet és Literatura I. 1826.); Kállay Ferenczhez, Álmosd, 1813. november 14. (Ország-Világ 1885. 6. szám), K. és Döbrentey Gábor leveleik 1813-17. Kölcseyé, Álmods, 1813. szeptember 15., október 30., nov. 15., 1814. jan. 21., febr. 18., márcz. 22., 1815. március 6., máj. 3., Cseke, 1816. ápr. 2., máj. 11. (Élet és Literatura II. 1827);
* [[Szemere Pál (költő)|Szemere Pálhoz]], Cseke, 1816. április 2. (Koszorú Pálhoz, Cseke, 1816. április 2. (Koszorú, 1864), 1825. máj. 18. (Vasárnapi Újság 1871. 50. sz.), 1833. márc. 20., ápr. 22. (Bud. Szemle XLIV. 1885);
* [[Kende Zsigmond (alispán)|Kende Zsigmond]]hoz, Pest, 1826. jún. 15., Pozsony, 1833. jún. 12. (Figyelő 1874. 10., 12. sz.);
*Báró [[Wesselényi Miklós (politikus, 1796–1850)|Wesselényi Miklós]]hoz, Nagy-Károly, 1831. dec. 3., Cseke, 1832. szept. 26. Pozsony, 1833. máj. 12., jún. 7., júl. 12., 18., Nagy-Károly, Pest, 1833. okt. 27., 1834. márc. 12. Pozsony, jún. 26., 31., 1835. január 19., Cseke, 1836. okt. 1., 1838. jún. 24., júl. 6., 11. (Történeti Lapok I. 1874., 1., 2., 6., 12., 23., 36-38., II. 1875. 45. III. 1876. 28-30. szám), Cseke, 1836. szeptember 20., 1837. április 25. Nagy-Károly, nov. 30. (Igazmondó 1876. 30., 31. szám);
* [[Péchy László]]hoz, Cseke, 1835. márc. 16. (Irodalomtört. Közlemények. 1897. és P. Napló 26. sz.), Borsodmegyéhez 1836. (Vasárnapi Újság 1884. 52. sz.);
*Ormos Lászlóhoz, Cseke, 1837. jan. 24., dec. 29. (Figyelő III., IV. és Ország-Világ 1897. 14. sz. hasonmással);
*Vörös Antalhoz, Cseke, 1838. márc. 25. ([[Vasárnapi Ujság (hetilap, 1854–1921)|Vasárnapi Ujság]] 1890. 32. sz.)
 
===Kiadatlan versei===
*Szatmári virágok és Károlyi György grófhoz 1829. ápr. 24. (Figyelő XXII. 1887. közli Eble Gábor)
*K. Hymnusa [[örmény nyelv|örményül]] Gábrus Zachariástól (Armenia 1887. 170. 1.), [[héber nyelv|héber]]ül Bacher Simontól (Hebräische Dichtungen, Wien, 1894. II.)
 
===Levelei kéziratban===
Horvát Istvánhoz, Álmosd, 1813. aug. 13., Kerekes Ferenczhez, N-Károly, 1836. aug. 27., Kossuth Lajoshoz, Cseke, 1837. ápr. 25. mellékelve Szatmármegye fölirata a katonai erővel elfogott ifjak ügyében, N-Károly, 1837. márc. 6., Walter Lászlóhoz, Cseke, 1838. július 25. (a [[Magyar Nemzeti Múzeum]]ban.)
 
Szerkesztette és kiadta [[Szemere Pál (költő)|Szemere Pállal]] az [[Élet és Literatura]] c. folyóiratot 1826-27-ben a két k. (I-X. rész) és ennek folytatását a [[Muzarion]]t 1829-ben (Élet és Literatura III. és IV. k., XI-XXIX. rész) és új folyamát 1883-ban [[Pest (történelmi település)|Pest]]en névtelenül.
 
== Kritikai kiadásai ==
* Kölcsey Ferenc, Szépprózai művek, kiad. SZILÁGYI Márton, Budapest, Universitas Kiadó, 1998 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
* Kölcsey Ferenc, Országgyűlési napló, kiad. VÖLGYESI Orsolya, Budapest, Universitas Kiadó, 2000 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
* Kölcsey Ferenc, Versek és versfordítások, kiad. SZABÓ G. Zoltán, Budapest, Universitas Kiadó, 2001 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
* Kölcsey Ferenc, Országgyűlési naponkénti jegyzések, kiad. PAJKOSSY Gábor, Budapest, Universitas Kiadó, 2002 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
* Kölcsey Ferenc, Irodalmi kritikák és esztétikai írások, I, 1808–1823, kiad. GYAPAY László, Budapest, Universitas Kiadó, 2003 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
* Kölcsey Ferenc, Levelezés, I, 1808–1818, kiad. SZABÓ G. Zoltán, Budapest, Universitas Kiadó, 2005 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
* Kölcsey Ferenc, Levelezés, II, 1820–1831, kiad. SZABÓ G. Zoltán, Budapest, Universitas Kiadó, 2007 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
* Kölcsey Ferenc, Erkölcsi beszédek és írások, kiad. ONDER Csaba, Budapest, Universitas Kiadó, 2008 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
* Kölcsey Ferenc, Országgyűlési dokumentumok, kiad. VÖLGYESI Orsolya, Budapest, Universitas Kiadó, 2011 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
 
==Családja==
{{ősök top|width=100%}}
{{ősök-kompakt5
|style=font-size: 90%; line-height: 110%;
|border=1
|boxstyle=padding-top: 0; padding-bottom: 0;
|boxstyle_1=background-color: #fcc;
|boxstyle_2=background-color: #fb9;
|boxstyle_3=background-color: #ffc;
|boxstyle_4=background-color: #bfc;
|boxstyle_5=background-color: #9fe;
|1='''Kölcsey Ferenc'''
|2=Kölcsey Péter
|3=Bölöny Ágnes
|4=Kölcsey Dénes
|5=Varjú Sára
|6=Bölöny Imre
|8=Kölcsey Boldizsár
|9=Almássy Margit
|16=Kölcsey Péter
|17=Orossy Anna
}}
{{ősök bottom}}
 
== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Kölcsey Ferenc emlékezete Erdélyben]]
* [[A magyar kultúra napja]]