|
Újabb kutatások során a [[vas]] [[izotóp]]jainak eloszlása alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Föld viszonylag „gyorsan”, 5 millió év alatt alakult ki (korábban úgy gondolták, hogy ehhez több tízmillió év kellett).<ref>[https://www.sciencedaily.com/releases/2020/02/200220130509.htm sciencedaily.com: Earth formed much faster than previously thought, new study shows, 2020-02-20] </ref>
a föld lapos
== Felépítése ==
Kezdetben, kb. 4,6 milliárd éve a Föld izzó, olvadt állapotban volt, a gravitáció hatására ekkor alakult ki a '''gömbhöz hasonló formája'''. Ebben az állapotban különböző rétegek alakultak ki, amelyek – a [[planetáris differenciálódás]] során – sűrűségüknek megfelelően '''gömbhéjak'''ba (geoszférákba) rendeződtek. E folyamat során alakult ki a földbelső jelenlegi tudásunk szerinti szerkezete: legkívül van a [[földkéreg]], ezen belül található a [[földköpeny]], és legbelül a külső és belső magból álló [[földmag]]. Később, amikor a kéreg megszilárdult és megindultak a [[vulkanizmus|vulkanikus folyamatok]], a kéreg lemezekre töredezett (vagy sosem állt össze egységes szilárd kéreggé), majd kialakult egy újabb, gázokból álló gömbhéj, a '''légkör''' is, valamint a felszínen egy – bolygóméreteket tekintve vékony – részleges '''vízborítás''' is kialakult. Tudományos feltételezések szerint a Földön található víz a korai időszakban becsapódó [[Kisbolygó|aszteroidákból]] származik.
A Föld belső felépítéséről közvetlen bizonyítékokkal nem rendelkezünk, hiszen az eddigi legmélyebbre hatolt mélyfúrás, az [[oroszország]]i [[Kola-félsziget]]en fúrt [[Szupermély fúrás a Kola-félszigeten|szupermély fúrás]] is csak {{szám|12261}} méterre hatolt le a felszín alá,<ref>{{cite web|url=http://www.icdp-online.org/contenido/icdp/front_content.php?idcat=695|title=Kola Superdeep Borehole (KSDB) - IGCP 408: „Rocks and Minerals at Great Depths and on the Surface“|author=|publisher=International Continental Scientific Drilling Program|language=angol|accessdate=2010-01-22|archiveurl=https://www.webcitation.org/5nDzc5qPC?url=http://www.icdp-online.org/contenido/icdp/front_content.php?idcat=695|archivedate=2010-02-01}}</ref> de még ez is bőven a kéregben maradt. A belső szerkezet megfigyelésére közvetett módszert, a [[földrengés]]ek megfigyelését használják a szakemberek. A Föld – vagy bármilyen bolygó – belsejében levő anyag fizikai tulajdonságainak változása a földrengéshullámok terjedési sebességének változását okozza, és ezen változások mérésével állapítható meg, hogy hány helyen változnak meg az anyag tulajdonságai, hány fizikailag elkülönülő belső rész mutatható ki.
=== A Föld alakja ===
[[Kép:Map-heart-054.jpg|jobbra|bélyegkép|300px|''Oronce Fine, Mappemonde en forme de cœur montrant la Terre australe Recens et integra orbis descriptio'', Paris, 1536]]
{{fő|A Föld alakja}}
A Föld alakját alapvetően két [[fizika]]i hatás határozza meg: az általános [[Gravitáció|tömegvonzás]], amellyel minden egyes tömegrészecske hat az összes többire, továbbá a Föld tengely körüli [[forgómozgás|forgása]]. A Földhöz rögzített forgó koordináta-rendszerben a tömegvonzás és a forgó koordináta-rendszerből adódó [[centrifugális erő]] kölcsönhatására létrejövő, elméletileg [[Szferoid|forgási ellipszoid]] alakú folyadékszerű testhez a tényleges Föld-alak nagyon közel áll: e [[hidrosztatikus egyensúly]]i alaktól csak helyenként tér el. A magashegységek és a mélytengeri árkok területén a fizikai földfelszín nem követi az elméleti felületet, mert itt más hatások is közrejátszanak a felszín alakításában. Az elméleti földalak, a [[geoid]], azaz nehézségi gyorsulásnak a közepes tengerszinttel egybeeső potenciálfelülete ezeken a területen a kőzetfelszínt nem követi.
Gyakorlati okokból éppen ezért általában egyszerűsített modellt használunk a Föld alakjaként. A [[geodézia|geodéziában]] lapult forgási ellipszoiddal helyettesítjük a geoidot, de néha a még egyszerűbb gömbi közelítés is megfelelhet. Gömbi közelítésnél a ''közepes földsugár''ral (R) számolunk. Ez esetben is a modellnek ugyanolyan a forgása és akkora a tömege, mint a valódi Földnek. Ha ''a'' a Föld egyenlítői és ''b'' a sarkokon mért sugara, akkor ''f'' = (''a''-''b'')/''a'' adja meg az ellipszoid lapultságát. Ekkor a gömbi és az ellipszoidi térfogatok egyenlőségének felírásával ''R''³ = ''a''²''b'' egyenletre jutunk, amiből ''R'' meghatározható. A bonyolultabb modellek paramétereit a földközeli műholdak pályájának mérései alapján számítják.
A Föld alakjának (a geoidnak) egyik elfogadott globális közelítése a ''WGS84 ([[World Geodetic System]])'' elnevezésű [[geodéziai dátum]], mely nem más, mint egy tömegközépponti elhelyezésű forgási ellipszoid, ahol a fél-nagytengely hossza {{szám|6378137}} méter, fél-kistengely hossza {{szám|6356752.314|m}}. Az eltérés alig 0,33% a két tengely között, ezért lehet a gömb is jó közelítés. Amennyiben nem a globálisan jó illeszkedés a cél, hanem valamely kontinenst vagy még kisebb területet térképezünk, akkor más, helyileg jobban illeszkedő dátumot használunk. [[Magyarország]]on például az [[IUGG67]] ellipszoidból képzett [[HD72]] dátum jobban írja le a felületet, ezért a magyar polgári térképezés többnyire ezt az alapfelületet használja.
=== Belső szerkezete ===
A Föld belső része öves felépítésű, az övek elhelyezkedése, kiterjedése, sőt esetenként mozgása is jól ismert ma már. Az övek összetételét illetően azonban még feltételezésekre, elméletekre kell hagyatkozni, mivel a legfelső 30–70 km-t leszámítva ez teljesen ismeretlen. A Föld öveinek kémiai összetételét vizsgáló elméleteknek magyarázatot kell adni az ismert jelenségekre, a Föld átlagsűrűségére, és meg kell felelnie a [[kozmológia]]i ismereteinknek is.
A Föld szerkezetére vonatkozó legismertebb elmélet az úgynevezett Goldschmidt-féle ''vasmagos'' modell. Ez kémiailag inhomogén öveket tételez fel, amelyben egyszerű ülepedés hatására a mélyebb rétegek a nagyobb fajsúlyú anyagokat tartalmazzák. Magyarázatot ad a felszíni [[kőzet]]ek sűrűsége és a Föld átlagsűrűsége közötti eltérésre, valamint a mágneses mezőre.
A Föld öves szerkezetének létrejöttét az [[Egyed László (geofizikus)|Egyed László]]-féle vasmag nélküli modell kémiailag homogénként írja le, amelyben kizárólag a nyomás és a hőmérséklet változásai hozzák létre a [[szeizmológia]]ilag mérhető övezethatárokat. A Föld átlagsűrűségét a magban található ''elfajult'' anyag növeli meg, a mágnesességet ugyanennek az elfajult anyagnak a mozgása hozza létre. A modell szerint a kéreg alatti konvekciós áramlatok olyan keveredést okoznak, ami meggátolja a fémes (nehéz) elemek leülepedését. Ez az elmélet vetette fel először a táguló Föld elképzelését.
==== Földkéreg ====
{{Bővebben|Földkéreg}}
[[Fájl:Jordens inre.svg|bélyegkép|balra|A Föld belső szerkezete a magtól a felső köpenyig]]
A '''földkéreg''' Földünk legkülső kőzetburka. Halmazállapota szilárd, [[magmás kőzetek|magmás]], [[metamorf kőzetek|metamorf]] vagy [[üledékes kőzetek|üledékes]] [[kőzet]]ekből épül fel. Vastagsága átlagosan 30–40 km, bár rendkívül tág határok között változik: az óceánok alatt 6–7 km, a szárazföldek területén pedig 35 km, ám néhol eléri a 70 km-t is. Ezek alapján a kérget szokás óceáni és kontinentális kéregre osztani, amely felosztás nemcsak a földrajzi elhelyezkedés, hanem a kémiai összetétel okán is megalapozott. Az óceáni kéreg anyaga vékonyabb és szinte kizárólag [[bazalt]]ból áll, átlagsűrűsége 3 g/cm³. A szárazföldi kéreg egy 15–20 km mélységben húzódó vonal mentén további két részre osztható: a felső, alumíniumban, szilíciumban és alkáli fémekben gazdag (tehát jobbára alumoszilikátokból és kvarcból álló) gránitos, valamint az alsó, több vasat és magnéziumot tartalmazó (tehát főleg ezek szilikátjaiból álló) bazaltos kéregre.
A kéreg hőmérséklete a mélységgel változik, a felszínen a Nap melegítő hatására a hőmérséklet változó, ám néhány tucat méter után állandó lesz és onnan kilométerenként nagyjából 30 °C-kal növekszik a hőmérséklet, egészen a köpeny határáig, ahol kb. 400 °C-ot ér el. A kérget hordozó köpenyben végbemenő anyagáramlások, a [[konvekció]] miatt a kéreg nagyobb táblákra, ún. [[litoszféra-lemez]]ekre töredezett, amelyek folyamatosan vándorolnak, mozognak.
A vékony réteg [[térfogat]]a a Föld össztérfogatának mindössze 1%-át teszi ki.
A kéreg felszíne folyamatos megújuláson megy keresztül a vulkáni és eróziós folyamatok, illetve a [[szubdukció]] miatt, ezért a felszíni kőzetek átlagéletkora mindössze 2 milliárd év, míg a legrégebbi kéregmaradvány, a [[Nyugat-Ausztrália|nyugat-ausztráliai]] [[Narryer Gneisz Formáció]] 3,9 milliárd éves.
==== Földköpeny ====
{{Bővebben|Földköpeny}}
A '''földköpeny''' a földmagot beburkoló vastag, mintegy 2900 km széles rendkívül magas [[viszkozitás]]ú, helyenként szilárd réteg. Alsó határa a külső földmaggal, felső határa pedig a földkéreggel kapcsolja össze. A kéreg és a köpeny határát az ún. Mohorovičić diszkontinuitás (vagy egyszerűsítve: Moho) jelöli ki, egy határ, amely alatt a [[földrengés]]hullámok sebessége ugrásszerűen megnövekszik. A földköpeny és a földmag határán (a köpeny legalsó rétegeként) egy vékony, úgy 200 kilométeres réteg is található, az ún. „D-réteg”. Az alsó köpeny és a földmag határát is egy jól elkülöníthető határréteg jelöli ki, ezt nevezik Gutenberg-Wiechert felületnek.
Szeizmológiai mérések alapján a köpeny több jól elkülönülő részre osztható. A '''felső köpeny''' a kéreg alatti 7-35 kilométeres mélységtől 410 kilométerig terjed. A felső köpeny legfelső rétege szilárd, az alsó része képlékeny. Előbbit és a kérget együtt [[litoszféra|litoszférának]] nevezzük, utóbbit pedig [[asztenoszféra|asztenoszférának]]. A litoszféra alja kb. 100–150 km, az asztenoszféráé kb. 410 km. A képlékenységet a viszkozitással fejezzük ki. A földköpeny anyagának képlékenysége a mindennapi érzekelésünk szerint rendkívül viszonylagos, inkább mondanánk szilárdnak, a viszkozitási érték 10<sup>21</sup> és 10<sup>24</sup> [[Pascal (mértékegység)|Pascal]]·[[másodperc]] (Pa·s), a mélységtől függően. (Összehasonlításul például a [[víz]] viszkozitása 10<sup>−3</sup> Pa·s, míg a [[Aszfalt#Bitumen|bitumen]]é 10<sup>7</sup> Pa·s. A felső köpeny alatt az '''átmeneti réteg''', vagy [[mezoszféra]] található, amely 660 km mélységig tart. Ez a réteg nagyon bonyolult geológiailag (az áthaladó rengéshullámok sebessége térségenként változó) és markánsan elválasztja a felső köpenyt az '''alsó köpenytől'''. Az alsó köpeny pedig a 660-2900 kilométer közötti mélységet tölti ki. Ez utóbbiról viszonylag kevés ismeretünk van, azt viszont tudjuk, hogy szeizmológiailag lényegében homogén gömbhéj.
A Föld tömegének 68%-a a földköpenyben található, miközben a térfogat 84%-át képviseli. Anyagát feltételezések szerint [[vas]]ban és [[magnézium]]ban gazdag [[szilikát]]ok alkotják.
A köpeny övessége rugalmassági tulajdonságok változásaival, illetve a növekvő nyomás és hőmérséklet hatására az ásványok szerkezetében beinduló fázisátalakulásokkal magyarázható. A köpeny hőmérséklete és a benne uralkodó nyomás a mélységgel változik: a kéreg határánál 500 és 900 °C közötti, míg a maggal határos alsó részeken hozzávetőleg {{szám|4000}} [[°C]] feletti hőmérséklet uralkodik. [[Paradoxon|Paradox]] módon bár a legtöbb kőzet olvadáspontja legfeljebb {{szám|1200}} °C, és a köpeny nagy részében ennél melegebb van, a köpeny fizikai tulajdonságait tekintve gyakorlatilag szilárdnak tekinthető. A köpeny alsó részében a nyomás közel 136 G[[Pascal (mértékegység)|Pa]]. A felszínen tapasztalható [[Tűzhányó|vulkáni]] működés vagy [[lemeztektonika]] a köpenyben működő mechanizmusok hatására működő folyamat.
==== Földmag ====
{{Bővebben|Földmag}}
A Föld legbelső szerkezeti egysége, a legbelső gömbhéj a '''földmag'''. Ahogy a magot körülvevő köpeny, így ez is két viszonylag önálló részre osztható: a külső magra és a belső magra. Szeizmikus vizsgálatok szerint a belső mag nagyjából {{szám|1220}} km földsugárig, a külső mag pedig további közel {{szám|2300}} kilométerig terjed. A külső mag folyadékszerűen viselkedik, a belső mag szilárd, mindkettő fő alkotóelemei nehézfémek, elsősorban [[vas]] és kisebb mennyiségben [[nikkel]]. A szilárd belső mag létezését [[1936]]-ban fedezte fel [[Inge Lehmann]]. A belső magban a legújabb kutatások szerint a vasnál nehezebb elemek is jelen vannak, a külső magban viszont a vasnál könnyebb elemek találhatók. A mag két részét tehát a kémiai összetétel és a halmazállapot (vagy az annak megfelelő viselkedés) különbözteti meg egymástól. A földmag határát az ún. ''Gutenberg-Wiechert-felület'' jelenti, egy szeizmológiai szempontból markáns határvonal, amelynél a [[földrengés]]hullámok sebessége jelentősen lecsökken. A külső és belső mag határát egy újabb felület, a ''Lehmann-felület'' jelöli ki, amelynél a földrengéshullámok sebessége ismét megnövekszik.
A mag összetétele minden valószínűség szerint a Föld kialakulása kori olvadt állapotban végbement [[planetáris differenciálódás]], vagy más néven ''„vas katasztrófa”'' során alakult ki. Ennek során a nehezebb anyagok lesüllyedtek a bolygó középpontja felé, a könnyebb anyagok pedig felemelkedtek a felszín felé. Mivel a kéreg átlagos {{szám|2600}}–{{szám|3000}} kg/m³-es sűrűsége kisebb, mint a globális átlagos {{szám|5500}} kg/m³ sűrűségérték, a mag anyagának jóval sűrűbbnek kell lennie. Ebből feltételezhető, hogy a magban olyan anyagok fordulnak elő, mint az [[ozmium]] és [[irídium]] 23 g/cm³, [[platina]] 21,5 g/cm³, [[arany]] 19 g/cm³, [[higany]] 13,6 g/cm³ stb. A keletkezéstörténethez kapcsolódó elméletek szerint a földmag egy bizonyos [[Kondritok|kondrit]]os [[meteorit]]típussal van rokonságban. Ezek a kondritok főként vasból és nikkelből állnak, és a Föld kialakulásakor a feltételezések szerint szerepet játszó bolygócsírák egy részének anyaga lehetett, amely az ütközések hőjétől való megolvadás közben került be bolygónk anyagai közé, és differenciálódott a belső részekben.
A külső mag folyékony anyagát a belső [[hő]] áramlásra kényszeríti, ami kiegészül még a [[Coriolis-erő]]vel, ami erősíti az áramlást. Ez az áramlás bolygóméretű [[dinamó]]ként működik és óriási [[mágneses mező]]t gerjeszt. A szilárd belső mag nem vesz részt az erő gerjesztésében, vagy fenntartásában, viszont a stabilizálásában fő szerepet játszik. Szintén új keletű tudományos eredménynek számít annak megfigyelése, hogy a belső mag kissé gyorsabban forog, mint a bolygó külsőbb részei. 2005-ben modellezték tudósok, hogy a belső mag évi 0,3-0,5 fokkal gyorsabban forog, mint a felszín.
{| class="wikitable" style="margin: 4px; margin-right: 0px; width: 100%;"
|+ A Föld belső héjszerkezete<ref>{{cite journal
| last = Jordan | first = T. H.
| title=Structural Geology of the Earth's Interior
| journal=Proceedings National Academy of Science
| year=1979 | volume=76
| issue=9 | pages=4192–4200
| url=http://www.pubmedcentral.nih.gov/articlerender.fcgi?artid=411539
| accessdate=2007-03-24 | doi=10.1073/pnas.76.9.4192
| pmid=16592703
| pmc = 411539}}</ref>
|-
!rowspan="8" style="font-size: smaller; text-align: center; padding: 0px;"|[[Fájl:Earth-crust-cutaway-hungary.svg|300px|center]]<br />A Föld metszeti ábrája (a bal oldali kiemelés nem méretarányos!)
!Mélység<ref>{{cite web
| last = Robertson | first = Eugene C.
| date = 2001-07-26
| url = http://pubs.usgs.gov/gip/interior/
| title = The Interior of the Earth
| publisher = USGS | accessdate = 2007-03-24
}}</ref> (km)
!style="vertical-align: bottom;"|Réteg-összetevők
!Sűrűség (g/cm³)</span>
|-
|style="text-align: center;"|0–60
|Litoszféra<ref group="note">helyileg változik 5 és 200 km között</ref>
|style="text-align: center;"| —
|- style="background: #FEFEFE;"
|style="text-align: center;"|0–35
| – Kéreg<ref group="note">helyileg változik 5 és 70 km között</ref>
|style="text-align: center;"| 2,2–2,9
|- style="background: #FEFEFE;"
|style="text-align: center;"|35–60
| – Felső köpeny
|style="text-align: center;"| 3,4–4,4
|-
|style="text-align: center;"|35–2890
|Köpeny
|style="text-align: center;"| 3,4–5,6
|- style="background: #FEFEFE;"
|style="text-align: center;"|100–700
| – Asztenoszféra
|style="text-align: center;"| —
|-
|style="text-align: center;"|2890–5100
|Külső mag
|style="text-align: center;"| 9,9–12,2
|-
|style="text-align: center;"|5100–6378
|Belső mag
|style="text-align: center;"| 12,8–13,1
|}
=== Tektonikus lemezek ===
{{Bővebben|Lemeztektonika}}
{| class="wikitable" align="right" style="margin-left: 1em"
|+ [[A tektonikus lemezek listája|A Föld fő tektonikus lemezei]]<ref>{{cite web|url = http://www.ees1.lanl.gov/Wohletz/SFT-Tectonics.htm|author = Brown, W. K.; Wohletz, K. H.|year = 2005|title = SFT and the Earth's Tectonic Plates|publisher = Los Alamos National Laboratory|accessdate = 2007-03-02|archiveurl = https://web.archive.org/web/20130217002443/http://www.ees1.lanl.gov/Wohletz/SFT-Tectonics.htm|archivedate = 2013-02-17}}</ref>
|-
|colspan="2" style="font-size: smaller; text-align: center;"|[[Fájl:Tectonic plates (empty).svg|250px]]
|-
!A lemez neve
!Terület<br /><span style="font-size: smaller;">10<sup>6</sup> km²</span>
|-
| [[Afrika]]i-lemez||style="text-align: center;"| 78,0
|-
| [[Antarktisz]]i lemez ||style="text-align: center;"| 60,9
|-
| [[Ausztrália (kontinens)|Ausztráliai]] lemez ||style="text-align: center;"| 47,2
|-
| [[Eurázsia]]i lemez ||style="text-align: center;"| 67,8
|-
| [[Észak-Amerika|Észak-amerika]]i lemez ||style="text-align: center;"| 75,9
|-
| [[Dél-Amerika|Dél-amerika]]i lemez ||style="text-align: center;"| 43,6
|-
| [[Csendes-óceán]]i lemez ||style="text-align: center;"| 103,3
|}
A földkérget is tartalmazó litoszféra a mérések szerint nem egy szilárd, homogén struktúra, hanem több, kisebb-nagyobb lemezre tagozódott, mozgó rendszer. A tektonikus lemezek egymáshoz képest is, és a Föld viszonyítási rendszereihez (tengely, [[egyenlítő]]) is mozognak. A mozgás hajtóerejét, a földköpeny anyagáramai adják. Maguk a lemezek kötődnek a köpeny konvekciós zónáihoz, a hőmérséklet-különbségek miatti áramlások, és a kéreglemezek felosztása igazodnak egymáshoz. [[A Föld fejlődéstörténete]] során a [[kontinens]]ek elvándoroltak kialakulásuk helyéről, az óceáni kéreg pedig folyamatosan megújul és fenntartja a [[szén-dioxid]] körforgását. A lemezek mozgása során háromféle tektonikus határvonal jöhet létre:
* [[Szubdukció|konvergens]] vagy destruktív szegély (vagy aktív szegély), amikor a két lemez egymás felé sodródik, és amellyel szubdukciós zóna (mikor az ütközéskor létrejövő alakváltozás hatására mindkét lemez alábukik), vagy kontinensütközés jön létre(amikor is az egyik lemez pereme felgyűrődik). A mélytengeri árkokat általában szubdukciós zónákkal azonosítják, míg a magashegységek (pl. [[Himalája]]) az ütközések termékei;
* [[Divergens szegély|divergens]] vagy konstruktív szegély, amelynél a két lemez egymástól távolodik. Ilyenkor vulkanikus kúpok sora, hegységek jönnek létre a lemezeket szétfeszítő, feltörő lávából, ilyen például a Közép-atlanti hátság és az afrikai [[Nagy-hasadékvölgy]];
* [[Konzervatív szegély|súrlódó]] vagy konzervatív szegély, amelyeknél a lemezszegélyek egymással párhuzamosan, de ellentétes irányban mozognak. Az egymásba ékelődő szegély-egyenetlenségek hatására folyamatosan feszültségek halmozódnak, szakaszos, hirtelen gyors mozgásokat okozva. Ilyen a [[kalifornia]]i [[Szent András-törésvonal]].
A kőzetlemezek határvonalát gyakori [[földrengés]], és [[vulkanikus tevékenység]] jellemzi, valamint a fenti felszíni jelenségek figyelhetők meg.
=== A földfelszín ===
[[Fájl:Hemisphere land.png|bélyegkép|A szárazföldi félgömb]]
[[Fájl:Hemisphere water.png|bélyegkép|Az óceáni félgömb]]
A Föld felszíne rendkívül változatos domborzati formákat hordoz. A felszín közel 71%-át víz borítja, a további 29%-ot szárazföldnek nevezzük. A kéreg víz alatti teteje hasonlóan tagolt, mint a szárazföldek felszíne: hegyek, hegyláncok, árkok, síkságok váltogatják egymást mindkettőnél. Bolygónk felszíne a vulkáni tevékenység, a lemeztektonika és az erózió miatt folyamatosan átalakul, igaz ebben a folyamatban több ezer, vagy akár több millió év alatt mutatkoznak meg a változások.
A földfelszínt az óceánok és kontinensek dominanciája szerint is két félgömbre lehet osztani, az óceáni félgömbre és a szárazföldi félgömbre.
==== Óceánok ====
{{Bővebben|Óceán}}
A Föld egyik legfontosabb jellemvonása a felszínén folyékony formában jelen levő nagy mennyiségű [[víz]], ami miatt bolygónkat – elsősorban az [[Űrtörténelem|űrkorszak]] idejében készült űrfelvételek alapján – ''„Kék Bolygóként”'' is szokás emlegetni. Ezen vizeket összefoglalóan [[hidroszféra|hidroszférának]] nevezzük, amelyek összességében a földfelszín nagyobb részét – összesen 70,8%-át – borítják. A felszíni vizek többféle formában vannak jelen, kisebb-nagyobb méretű folyóvizek (erek, patakok, folyók, folyamok) és különböző méretű állóvizek (tavak, tengerek, óceánok) formájában. Ezek a vizek két fő csoportra oszthatók: sós vizek és édesvizek. Ezek közül az előbbiek vannak túlsúlyban, a hidroszféra 97,5%-a sósvíz, míg a maradék 2,5% édesvíz, amelynek viszont 68,7%-a<ref>{{cite web|url=http://webworld.unesco.org/water/ihp/db/shiklomanov/summary/html/summary.html|title=Water storage on the Earth and hydrological cycle|author=Igor A. Shiklomanov|publisher=UNESCO|accessdate=2010-01-20|archiveurl=https://web.archive.org/web/20090219224312/http://webworld.unesco.org/water/ihp/db/shiklomanov/summary/html/summary.html|archivedate=2009-02-19}}</ref> jég formájában található meg a sarki jégsapkákban.
Az egész hidroszféra legmeghatározóbb felszíni formái az [[óceán]]ok. A három, meghatározó méretű világóceán:
* [[Csendes-óceán]]
* [[Atlanti-óceán]]
* [[Indiai-óceán]]
Egyes földrajzi osztályozások a [[Jeges-tenger]]t is óceánnak tartják (Északi-óceán), valamint az Antarktiszt körülvevő vizeket, a 60. déli szélességtől délre fekvő, egybefüggő tengert (az Atlanti-, Csendes- és Indiai-óceán déli területeit, Déli-óceán néven) úgyszintén.
Az óceánok 1,37×10<sup>9</sup> km³, azaz 1,37 milliárd km³ térfogatot,<ref>{{cite web|url=http://hypertextbook.com/facts/2001/SyedQadri.shtml|title=Volume of Earth's Oceans|author=Glenn Elert|publisher=|accessdate=2010-01-20}}</ref> a Föld össztérfogatának – kb. 1083 milliárd km³ – mindössze 800-ad részét teszik ki. Ha az óceánok tömegét hasonlítjuk a bolygó össztömegéhez, még kisebb értéket, mindössze 4400-ad földtömegnyit – hozzávetőleg a bolygó tömegének 0,25‰-ét – kapunk (tekintve, hogy a bolygó anyagának átlagsűrűsége – 5,5 g/cm³ – sokkal magasabb, mint az egységnyi sűrűségű vízé). Ez a bolygóméretekben elenyésző mennyiségű anyag mégis 2,7 km mély vízréteget vonna a bolygó felszínére, ha az sima felületű gömb lenne. A földfelszín egyenetlensége miatt a világtengerek mélysége rendkívül széles határok között változik. Az óceánok legmélyebb pontja a Csendes-óceánon, a [[Mariana-árok]]ban fekszik, {{szám|11022}} méteren, átlagos mélysége {{szám|3711}} méter.<ref>{{cite web|url=http://www.oceansatlas.com/unatlas/about/physicalandchemicalproperties/background/seemore1.html|title=DISTRIBUTION OF LAND AND WATER ON THE PLANET|author=|publisher=HDNO|accessdate=2010-01-20|archiveurl=https://web.archive.org/web/20120216030249/http://www.oceansatlas.com/unatlas/about/physicalandchemicalproperties/background/seemore1.html|archivedate=2012-02-16}}</ref>
A tengervíz átlagos sótartalma 35‰.<ref>{{cite web|url=http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:nmIaSlQV1bQJ:tanarajanlo.hu/letoltes.php?tetelek%26t_135.doc+%C3%B3ce%C3%A1n+v%C3%ADzmennyis%C3%A9g&cd=2&hl=hu&ct=clnk|title=10. tétel|author=|publisher=|accessdate=2010-01-20}}{{Halott link|url=http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache%3AnmIaSlQV1bQJ%3Atanarajanlo.hu%2Fletoltes.php%3Ftetelek%26t_135.doc+%C3%B3ce%C3%A1n+v%C3%ADzmennyis%C3%A9g&cd=2&hl=hu&ct=clnk |date=2018-11 }}</ref> Az óceánok jelentős hatást gyakorolnak a Föld klímájára: hatalmas hőtárolóként és a tengeri áramlatok révén hő szállító közegként működnek. A tengervíz hőtároló és hőelosztó tulajdonságainak vannak állandó és véletlenszerű hatásai. Előbbire példa a [[Golf-áramlat]], amely a trópusok melegét szállítja az Atlanti-óceánon a magasabb északi szélességekre, így pl. [[Európa]] nyugati részére, utóbbira pedig az [[El Niño]] és [[La Niña]] jelenség, amely időszakosan alakul ki és időszakosan okoz szélsőséges időjárási jelenségeket.
Az óceánok az [[élet]] bölcsői és hatalmas tárházai. Biológiai kutatások szerint a földi élet a tengervizekben alakult ki, és csak később hódította meg a szárazföldet. A ma létező fajokból több százezer a tengerek lakója.
==== Kontinensek ====
{{Bővebben|Kontinens}}
A földfelszín 29,2%-a szárazföld, amely [[kontinens]]ekből és szigetekből tevődik össze. A kéreg kontinentális része vastagabb az óceánfenéki kéregnél és rendkívül tagolt. A felszín legmagasabb pontja a [[Csomolungma|Mount Everest]], {{szám|8848}} [[méter]]es magasságával, míg a legalacsonyabb pont - 418 méteren fekszik a [[Jordánia]] és [[Izrael]] között fekvő [[Holt-tenger]]nél. A szárazföldek átlagos szintje 840 m a [[Tengerszint feletti magasság|tengerszint]]<ref>{{cite web|url=http://escholarship.org/uc/item/46c8q2rj?query=840;hitNum=1#hit-num-1|title=The oceans, their physics, chemistry, and general biology|author=Sverdrup –Johnson, Fleming|publisher=University of California|language=angol|accessdate=2010-01-21}}</ref> felett. A földfelszín többféle anyagból épül fel, főként kőzetekből és a talajból. A kőzetek elsősorban vulkanikus eredetűek (gránit és andezit), olyan kisebb sűrűségű anyagból épülnek fel, amelyet korábbi korok vulkánjai hoztak felszínre kéreg alól, ezzel folyamatosan megújítva a földfelszínt. Kisebb mennyiségben nagyobb sűrűségű kőzet, bazalt is található a felszínt felépítő kőzetek között. Egy másik fő kőzettípus az [[Üledékes kőzetek|üledékes kőzet]], valamilyen egykori tengerfenéken rétegesen lerakódott és kővé tömörödött anyag, amely a földfelszín 75%-át beborítja, ám mennyiségét tekintve mindössze 5%-ot tesz ki a kéreg felső 10 kilométer vastag rétegében.<ref>{{cite web|url=http://geology.csupomona.edu/drjessey/class/Gsc101/Weathering.html|title=WEATHERING AND SEDIMENTARY ROCKS|author=|publisher=|language=angol|accessdate=2010-01-21|archiveurl=https://www.webcitation.org/5QVXQaCAy?url=http://geology.csupomona.edu/drjessey/class/Gsc101/Weathering.html|archivedate=2007-07-21}}</ref> A harmadik meghatározó kőzettípus a [[metamorf kőzetek]] családja. Ezen kőzettípus korábban már létezett más kőzetekből jön létre valamilyen magas hőfokon és/vagy magas nyomáson végbemenő geológiai folyamat során. A földfelszín többi részén finom szemcsézetűbb anyag található. A talaj az alapkőzet [[fizika]]i, majd [[kémia]]i málásával jött létre, majd egy biológiai folyamat során szerves anyagokkal telítődve nyerte el jelenlegi formáját. Az emberi élet szempontjából a talaj a legjelentősebb a felszínt felépítő anyagokból, hisz ez alkalmas egyedül [[mezőgazdaság]]i művelére, élelmiszertermelésre.
[[Fájl:Map of the world-hu.png|bélyegkép|300px|balra]]
A földrajztudomány a földfelszínt nagyobb egységekre bontja, ezek a kontinensek:
* [[Európa]]
* [[Ázsia]]
* [[Afrika]]
* [[Amerika (szuperkontinens)|Amerika]]
* [[Ausztrália és Óceánia]]
* [[Antarktisz]]
Az egyes földrészeken azonban ettől eltérő beosztásokat is tanítanak a földrajzórákon. Létezik 4–5–6–7 kontinenses felosztás is. Ezekben Európát és Ázsiát külön, vagy [[Eurázsia]]ként összevontan, sőt Afrikával [[Afroeurázsia]]ként is összevonva, valamint Amerikát Észak- és Dél-Amerikaként külön és összevontan tekintik egy-egy kontinensnek Antarktisz és Ausztrália mellett.
* 4 kontinenses felosztás: Amerika – Afro-Eurázsia – Ausztrália (és Óceánia) – Antarktisz
* 5 kontinenses felosztás: Amerika – Afrika – Eurázsia – Ausztrália (és Óceánia) – Antarktisz
* 6 kontinenses felosztás: Amerika – Afrika – Európa – Ázsia – Ausztrália (és Óceánia) – Antarktisz
* 6 kontinenses felosztás (másik változat): Észak-Amerika – Dél-Amerika – Afrika – Eurázsia – Ausztrália (és Óceánia) – Antarktisz
* 7 kontinenses felosztás: Észak-Amerika – Dél-Amerika – Afrika – Európa – Ázsia – Ausztrália (és Óceánia) – Antarktisz
* 7 kontinenses felosztás (másik változat): Amerika - Afrika - Ázsia - Európa - Ausztrália - Óceánia - Antarktisz
* 8 kontinenses felosztás: Észak-Amerika, Dél-Amerika - Afrika - Ázsia - Európa - Ausztrália - Óceánia - Antarktisz
* 8 kontinenses felosztás (másik változat): Amerika - Afrika - Ázsia - Európa - Ausztrália - Óceánia - Antarktisz - Közép - és Dél-Atlanti-óceáni térség
* 9 kontinenses felosztás: Észak-Amerika - Dél-Amerika - Afrika - Ázsia - Európa - Ausztrália - Óceánia - Antarktisz - Közép - és Dél-Atlanti-óceáni térség
A kontinensek geológiai időmértékkel mérve nem állandó képződmények. A tektonikai lemezeket érintő kutatások kiderítették, hogy a ma ismert kontinensek egykor egyetlen szuperkontinenst alkották, a [[Pangea|Pangeát]]. Ez a szuperkontinens darabolódott fel, először [[Laurázsia|Laurázsiát]] és [[Gondwana (őskontinens)|Gondwanát]] létrehozva, majd a két nagy egység továbbdarabolódásával jöhettek létre a mai kontinensek. A jövőben ez a folyamat tovább folytatódik, így például Afrika és Európa (Eurázsia) eggyé válhat – eltüntetve a [[Földközi-tenger]]t –, de Afrika keleti része leválhat a fekete kontinensről és a [[Nagy-hasadékvölgy]] helyén tenger fog hullámzani.
{{-}}
=== A légkör ===
{{Bővebben|Légkör}}
[[Fájl:Top of Atmosphere.jpg|thumb|left|250px|A légkör az űrből nézve: egy fénylő kék fénysáv bolygónk körül]]
A '''Föld légköre''' a bolygó felszínét körülölelő gázburok, amelyet a gravitáció tart a helyén. A gázburok össztömege 5,1480×10<sup>18</sup> kg, ebből adódóan a tengerszinten mért légnyomás 101,3 [[Pascal (mértékegység)|kPa]] (= 1 atmoszféra (atm) = 760 torricelli (torr) = 736,6 higanymilliméter (Hgmm)), amely a tengerszint feletti magasság növekedésével – a légkör ritkultával – csökken. Emiatt a folyamatos ritkulás miatt a légkör és a [[világűr]] között nincs éles határ. Az űr határát, az ún. [[Kármán-vonal]] jelenti, egy 100 kilométer magas képzeletbeli vonal, azonban itt még olyan sűrű a légkör, hogy az ott közlekedő űreszközök maximum 1-2 napig képesek stabilan pályán maradni, utána a légellenállás annyira lelassítja őket, hogy visszazuhannak a földfelszínre.
A légkör nem mozdulatlan légtömeg, a napfény hője, valamint a [[Coriolis-erő]] hatására állandó cirkulációban van. A hétköznapi megfigyelés szintjén ez különböző [[szél|szelek]], szélrendszerek formájában jelenik meg.
A légkört alkotó [[gáz]]okat gyűjtőnéven [[levegő]]nek nevezzük. A levegő 78,08% [[nitrogén]]ből, 20,95% [[oxigén]]ből, 0,93% [[argon]]ból, 0,038% [[szén-dioxid]]ból, továbbá vízpárából és nyomokban [[hidrogén]]ből, [[hélium]]ból és más [[nemesgázok]]ból tevődik össze. A gázokon és a vízpárán kívül más anyagok is találhatóak a légkörben, amelyek egy része természetes, más része mesterséges, az ember tevékenységei által a levegőbe juttatott szennyezőanyag. A természetes légköri anyagok a [[por]], a [[virágpor|pollen]]ek, vulkáni por és hamu és a meteoroidok. A mesterséges anyagok a gyárak és a közlekedés által a légkörbe bocsátott por, [[klór]], [[fluor]], [[higany]], [[kén]] stb.
Az atmoszférát sávokra osztjuk a levegő fizikai tulajdonságai alapján:
* [[Troposzféra]]: a földfelszíntől az egyenlítőnél 17, a sarkok felett azonban csak 7 kilométer magasságig húzódó légréteg, amelyet a földfelszín kisugárzott hője melegít fel és amelyben a magassággal csökken hőmérséklet. Ez a réteg teszi ki a teljes légkör tömegének 80%-át, itt folyik a [[légi közlekedés|légiközlekedés]]. A réteg felső határát az ún. [[tropopauza]] jelenti.
* [[Sztratoszféra]]: a tropopauza és a közelítőleg 50-55 kilométer magasságban húzódó [[sztratopauza]] közötti réteg. A tropopauza feletti légtérben a levegő teljesen száraz, sem vízpára, sem jégkristályok nincsenek már és a hőmérséklet a magasság növekedésével enyhén emelkedik. A légköri nyomás a felszíni nyomás ezredrészéig csökken ebben a rétegben.
* [[Mezoszféra]]: a sztratopauza és 80-85 kilométer magasság közötti, a [[mezopauza|mezopauzáig]] terjedő réteg. A sztratorszféra feletti rétegben a magasság/hőmérséklet összefüggés ismét megfordul, itt a hőmérséklet újra csökken a magasság növekedésével. A réteg tetején mérhető a legalacsonyabb hőmérséklet a bolygón, a mezopauzában átlagosan -100 °C van. A Földdel találkozó kozmikus porszemcsék ebben a rétegben elégve okozzák a hullócsillag jelenséget.A troposzféra és a sztratoszféra és a mezoszféra együtt alkotja a [[homoszféra|homoszférát]].
* [[Termoszféra]]: a mezoszféra feletti, a naptevékenység alakulásától függően 350-800 kilométer magassági terjedő légréteg, amelyben újra megfordul a hőmérséklet és a magasság közötti összefüggés: a magassággal a hőmérséklet növekszik egészen a termopauzáig, amelytől felfelé viszont már állandó marad. A hőmérséklet ebben a magasságban elérheti az {{szám|1500}} °C-ot (bár a gázmolekulák itt már olyan ritkán helyezkednek el egymáshoz képest, hogy a hétköznapi értelemben vett hőmérséklet itt nem értelmezhető. Az űrhajózásban ez a leginkább használt zóna, itt húzódik az ún. alacsony Föld körüli pálya, itt kering a [[Nemzetközi Űrállomás]], vagy az űrrepülőgépek, a [[műhold]]ak nagy része.
* [[Exoszféra]]: a termoszféra feletti, főként hidrogénből és héliumból álló, a [[napszél]] által alakított legfelső légköri réteg. Az ebben a rétegben levő gáz már nem hasonlít a köznapi értelemben vett levegőre, vagy más gázra, a molekulák több kilométert is sodródhatnak, mire egy másikkal ütköznének. Ezek a részecskék erősen ki vannak téve a napszél hatásának, illetve a mágneses tér erővonalainak terelő hatásainak. Ebben a rétegben már szinte kizárólag csak hidrogén és hélium található. Az exoszféra és a termoszféra együtt alkotja a [[heteroszféra|heteroszférát]].
Az öt fő réteg mellett egyéb tulajdonságok alapján más rétegeket is megkülönböztetünk. Ilyen például az [[ózon]]réteg, amely a sztratoszféra 15–35 km-es sávjában található, ahol az ózonkoncentráció sokkal magasabb, mint a légkör többi részében. A réteg modern kori ritkulása, az ún. [[ózonréteg|ózonlyuk]] a felszínre jutó káros sugárzás növekedésével, az élőlényekre ható káros hatásokkal jár. Másik ilyen réteg az [[ionoszféra]], egy 50 és 1000 kilométer között elhelyezkedő, a nap sugárzása által ionizált gázokból álló képződmény, amely a magnetoszféra belső határát is kijelöli egyben.
=== Mágneses mező ===
{{Bővebben|Földi mágneses mező}}
[[Fájl:Magnetosphere rendition.jpg|thumb|left|250px|A Föld mágneses mezejének grafikus ábrázolása]]
A Föld mágneses mezeje egy [[mágneses dipólus]], hasonló, mint egy rúdmágnes által generált [[mágneses mező]]. A rendszer két pólusa közelítőleg megegyezik a földrajzi [[Északi-sark|északi]] és [[Déli-sark|déli pólussal]] (érdekesség, hogy a mágneses mező déli pólusa az [[Északi mágneses pólus]]sal és a mező északi pólusa a [[Déli mágneses pólus]]sal egyezik meg), a két mágneses sarkot összekötő képzeletbeli tengely 11,3°-kal tér el bolygónk forgástengelyétől. A mágneses sarkok nem stabilak, átlagosan 15 kilométert vándorolnak arrébb a földfelszínhez viszonyítva minden évben (a két mágneses pólus egymástól független irányokba vándorol és nem pontosan a földgömb átellenes pontjain helyezkednek el). A mező instabilitásának másik jele a nagyjából {{szám|200000}}<ref>{{cite web|url=http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=3193|title=Miért következik be mágneses pólusváltás?|author=|language=magyar|publisher=geographic.hu|accessdate=2010-06-16}}</ref> évente bekövetkező pólusváltás. Hawaii vulkánjainak megfigyeléséből származó, a kőzetekben megőrződött mágnesesség mérésein alapuló feltételezések szerint időről időre megváltozik a mágneses mező polaritása, a legutóbbi ilyen esemény {{szám|780000}} évvel ezelőtt következett be. A mágneses mező eredete feltételezhetően a bolygómagban létrejött dinamóhatás, amelyben a mag olvadékának áramlása hatására létrejövő áramlatok elektromos áramot és mágneses mezőt indukálnak.
A földmagban indukálódott mágneses mező rendkívül kiterjedt, a felszíntől több tízezer kilométerre elnyúló mágneses buborékot, az ún. [[magnetoszféra|magnetoszférát]] hozza létre bolygónk körül. A magnetoszféra alakja nem gömbszimmetrikus, hanem [[üstökös]]re hasonlít, mivel a [[napszél]] nyomása eltorzítja (a Föld nappali oldalán összenyomja, a felszínhez közelebbre tolja a magnetoszféra határát, míg az éjszakai oldalon csóvaként elnyújtja).
A magnetoszféra védőburkot von a Föld köré, a sugárzások nagy részének kiszűrésével lehetővé tette az élet kialakulását és védelmezi azt a kezdetek óta. A magnetoszféra jelenlétére két kísérleti bizonyíték létezik. Az egyik a [[sarki fény]], a világűrben a napszéllel áramló részecskék, légköri gázok ionizálása közben felszabaduló fotonok okozta fényjelenség, a mező erővonalai mentén. A másik az [[iránytű]], egy eszköz, amelyben a tű a mágneses észak-déli irány felé áll be.
== Helye és mozgása a Naprendszerben ==
| 