„Északnyugati-Kárpátok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1 link egyértelműsítés + 1 link korr. |
a önmagára mutató linkek törlése AWB |
||
41. sor:
}}
Az '''Északnyugati-Kárpátok''', (helyenként Nyugati-Kárpátok{{jegyzet*|A nyugat-európai szakirodalom általában Nyugati-Kárpátoknak nevezi ezt a hegyvonulatot. [[Románia]] földrajzában viszont [[Nyugati-Kárpátok]]nak az [[Erdélyi-medence|Erdélyi-medencét]] nyugatról határoló hegységvonulatot nevezik, ami magyarul nagyrészt az [[Erdélyi-középhegység]]nek felel meg.}}) a [[Kárpátok]] legszélesebb (
==Elnevezés, elhatárolás==
A mai magyar földrajzi irodalom a Kárpátokat négy fő részre osztja, ezek az
==Földrajzi, geológiai leírása==
64. sor:
A [[Nagy-Fátra]] szerkezetében az aljzattakaró gránit, gneisz és csillámpala; ezek csak a hegység északi részén bukkannak felszínre. A hegység anyagát főleg mezozoikumi üledékes kőzetek, mészkövek és dolomitok adják, amelyek takaróredőkben fedik az idősebb kőzeteket. Az erdős talapzatból enyhe lejtőkkel emelkednek ki az alhavasi rétekkel, sziklagyepekkel fedett tetők (a legmagasabb pont 1592 méter). A sugarasan lefutó bővizű patakok a hegység peremét felszabdalták. A Vág felé tartó Lubochnyai-völgy mintegy kettészeli a hegység északi részét, és feltárja a mélyben található kristályos kőzeteket.{{refhely|Eurföldr}}
Az [[Alacsony-Tátra]] 80 kilométer hosszú, 1500–1800 méter magas gerince a középső kristályos vonulat legjelentősebb hegysége, főleg metamorf kőzetekből épül fel; üledékes fedőrétegek a hegység északi oldalán jelennek meg, a Deményfalvi- és Szentiváni-völgy között.{{refhely|Eurföldr}}
A gyephavas jellegű magashegység főgerincén három 2000 méternél magasabb csúcs emelkedik (Gyömbér, 2045 méter és a Chopok, 2023 méter). A gerinc a [[Csertovicei-hágó]] környékén lealacsonyodik, majd újból emelkedni kezd, de keleten, a Király-hegy környékén már nem éri el a 2000 métert. Aszimmetrikus hegység, észak felé meredeken szakadnak le a lejtői, amit kárfülkék tovább hangsúlyoznak. Glaciális eredetű tava a [[Verbói-tó]]. A gránitos lejtőkön eredő patakok az északi mészkőtakaróhoz érkezve víznyelőkben tűnnek el. Itt alakult ki az Északnyugati-Kárpátok egyik legjelentősebb karsztvidéke, hatalmas barlangrendszerrel (Deményfalvi-jégbarlang).{{refhely|Eurföldr}}
75. sor:
A következő szakaszt, a Sztrázsó-hegységet mezozoikumi homokkő, mészkő, márga, dolomit üledékek építik fel a Vág mentén [[Zsolna]] és Trencsén között. A hegység alapját képező kristályos kőzetek csak délkeleten bukkannak a felszínre. Legmagasabb pontja 1213 méter magas, középső triász kori mészkőből épült.{{refhely|Eurföldr}}
A vonulat következő darabja a [[Kis-Fátra]] (1709 méter) gyephavasi jellegű tája, a Vág szeli ketté.{{refhely|Eurföldr}}
Az Északnyugati-Kárpátok legmagasabb része, a Tátra-csoport, a [[Liptói-havasok]]kal kezdődik. A [[Magas-Tátra]] gyűrt, takarós szerkezetű magashegység. A karbon időszaki gránitos kőzetekből álló hegység éles, jég alakította gerince észak felé nyitott patkó-alakot mutat.{{refhely|Eurföldr}}
83. sor:
===Szirtöv===
A Belső-Kárpátok külső peremén alakult ki a csaknem 900 kilométer hosszú, de mindössze 2–20 kilométer széles szirtöv. Anyagát a jura időszakban megnyílt [[Penninikum|Pennini-óceánban]] lerakódott meszes, tűzköves üledékanyag. Az üledékek a kréta korszak végén gyűrődtek meg, váltak takaróvá. Ezek a harmadidőszaki hegységképződési folyamatok során belegyúródtak a fiatalabb flis képződményekbe. Később, a lepusztulási folyamatok során a keményebb anyagú tömbök kipreparálódtak, és a jelenkorra mintegy 4000 meredek falú sziklás bérc jelent meg a kárpáti homokkő vonulataiban.{{refhely|Eurföldr}}
A szirtöv első csoportjai a [[Fehér-Kárpátok]] középső és északi részén helyezkednek el (Lednici szirt, Oroszlánkő). Az élükre állított rétegek keményebb anyaguk miatt magasra kiemelkednek. Számos ilyen szirtre építettek várat a középkorban.{{refhely|Eurföldr}}
94. sor:
A Kárpátok külső vonulatai az Északnyugati-Kárpátokban lényegében csak [[flis]] képződményekből tevédnek össze. Ezen a területen igen változatos a domborzat, alacsony dombságok (mint a [[Wieliczka]]i-dombság), erdős középhegységek ([[Nyugati-Beszkidek]]), mellett glaciális eredetű csúcsok ([[Babia Góra]]) is találhatók.{{refhely|Eurföldr}}
A flis takarórendszerek a [[kréta (időszak)|kréta]] és a [[paleocén]] folyamán a peremi óceánok ([[Paratethys]]) mélytengeri árkaiban felhalmozódott üledék felgyűrődésével keletkeztek az [[alpi orogén ciklus]] újalpi hegységképző fázisaiban.{{refhely|Eurföldr}}
A Kárpátok flis öve a kis Mikulovi-hegységgel kezdődik Ausztria és Csehország határán. Ettől észak-északkeletre, a Morva-medence közepén szigetszerűen ismét felszínre bukik a flisvonulat a Morva-Kárpátokban, amelynek dombságai, alacsony középhegységei három részmedencére osztják a Morva-medencét.{{refhely|Eurföldr}}
103. sor:
===Vulkáni övezet===
Az Északnyugati-Kárpátok belső oldalán két vulkáni vonulat található, amelyek 19–12 millió évvel ezelőtt keletkeztek.{{refhely|Eurföldr}}
Az északabbra fekvő külső vulkáni vonulat egy hatalmas [[rétegvulkán]] maradványa. A kitörés centruma a [[miocén]] kor bádeni emeletében a mai Selmeci-hegység területén volt, majd a körülbelül 20 kilométer átmérőjű [[kaldera|kalderás]] szerkezet lepusztult és a későbbi kitörések e hegység körül építették fel a vonulathoz tartozó többi hegyet. Főleg [[andezit]]lávából és piroklasztikumból áll, belsejében dioritos és granodioritos intrúziók, savanyú és bázikus vulkáni kőzetek is előfordulnak. A tűzhányó kitörésének fő szakaszában keletkezett oszlopos andezit lávakőzetek jól láthatóak a hegység legmagasabb pontján, a Szitnyán (1009 méter).{{refhely|Eurföldr}}
A későbbi kitöréseket riolitos vulkánosság és hidrotermális tevékenység követte. Ekkor keletkeztek a Körmöci-, Selmeci- és Újbányai-hegység arany- és ezüsttartalmú ércei. [[Pliocén]] kori bazaltkitörések emléke a [[selmecbánya]]i Kálvária-hegy, amely tulajdonképpen egy vulkáni kürtőkitöltés. Az eddigi utolsó tűzhányó kitörésre mintegy 50 000 évvel ezelőtt került sor, ekkor keletkezett egy kis bazalttufa kúp a hegység nyugati peremén. Az innen indult lávafolyás a [[Garam]] teraszain ömlött szét [[Újbánya|Újbányával]] szemben. A külső vulkáni vonulat legmagasabb és legépebben megmaradt kitörési központja a Polyána (1458 méter) a Zólyomi-medence peremén.{{refhely|Eurföldr}}
A belső vulkáni vonulat tagjai a magyarországi [[Északi-középhegység]]et alkotják, ami az Északnyugati-Kárpátok legbelső vonulata, fő tagjai a [[Visegrádi-hegység]], a [[Börzsöny (hegység)|Börzsöny]], a [[Cserhát]], a [[Mátra]], valamint a vonulat utolsó és legfiatalabb tagja, az [[Eperjes–Tokaji-hegység]]. A vulkáni szerkezetekben megjelent hidrotermális eredetű érceket (arany, réz, cink, ón, ólom) nagyrészt már kitermelték ([[Nagybörzsöny]], [[Gyöngyösoroszi]], [[Telkibánya]]), vagy gazdasági jelentőségük napjainkban mára lecsökkent ([[Recsk]]). Nagyobb a fontossága az egyéb ásványi anyagoknak ([[kaolinit]], [[bentonit]], [[perlit (kőzet)|perlit]] és mások), amelyeket főleg az Eperjes–Tokaji-hegységben bányásszák.{{refhely|Eurföldr}}
373. sor:
{{DEFAULTSORT:Eszaknyugati Karpatok}}
[[Kategória:Északnyugati-Kárpátok| ]]
| |||