„I. Napóleon francia császár” változatai közötti eltérés

Hazatérése után [[Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord|Talleyrand]] közvetítésével [[Emmanuel Joseph Sieyès|Sieyès]] direktor tárgyalásokat kezdett Bonapartéval a kormányzat megdöntéséről. Az [[brumaire 18–19-i államcsíny|államcsíny]] szervezői között volt Napóleon bátyjaöccse, [[Lucien Bonaparte|Lucien]], - az Ötszázak Tanácsának október 23-án (brumaire 1-jén) megválasztott elnöke [[Roger Ducos]] direktor, - [[Joseph Fouché]] rendőrminiszter és Talleyrand. 1799. november 9-én (brumaire 18-án) a törvényhozó testületek ülését áthelyezték [[Saint-Cloud]]-ba, Párizstól nyugatra, és Bonapartét bízták meg a fővárost védelmező seregek parancsnokságával, miután az összeesküvők rémhíreket terjesztettek el a jakobinusok szervezkedéséről. Másnapra a képviselők rájöttek hogy államcsínnyel állnak szemben, és követelni kezdték hogy Bonapartét fosszák meg a hatalmától, aki válaszul a katonáival feloszlatta az Ötszázak illetve a Vének Tanácsát. Néhány képviselőt visszatereltek a kastélyba, ahol utasításra határozatot fogadtak el egy ideiglenes, háromtagú konzulátus felállításáról. Ennek tagjai Sieyès, Roger Ducos és Bonaparte lettek.