„Komitasz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a linkek (checkwiki [064]) és szakaszcímek (WP:BÜ) javítása, felesleges szóközök törlése AWB |
||
35. sor:
}}
'''Komitasz''', születési nevén Soghomon Soghomonian, örmény nyelven: Կոմիտաս; ([[Törökország]], [[Kütahya (település)|Kütahya]], [[1869]]. [[október 8.]] – [[Párizs]], [[1935]]. [[október 22.]]) örmény pap, zenész, zeneszerző, hangszerelő, énekes és kórusmester, aki az örmény nemzeti zeneiskola alapítójának tekinthető és elismerten az etnomusikológia egyik úttörője.
Fiatal korában Komitasz árvaként [[Vagarsapat|Ecsmiadzin]]be, az örmény vallási központba vitték, ahol a gevorgusi szemináriumban kapott oktatást. 1895-ben vardapetként (cölibátus papként) történő ordinációját követően a berlini Frederick William Egyetemen tanult zenét. Ezt követően "nyugati képzését egy nemzeti hagyomány kiépítésére használta fel." Összegyűjtött és átírt több mint 3000 örmény népzene darabot, amelyeknek azonban több mint a fele később elveszett, mára csak mintegy 1200 marad fenn. Az örmény népdalok mellett érdeklődést mutatott más kultúrák iránt is, és 1904-ben kiadta az első, a kurd népdal gyűjteményét. Kórusa számos európai városban mutatta be az örmény zenét, többek között Claude Debussy dicséretével.
Komitasz 1910-ben [[Konstantinápoly]]ban telepedett le az Ecsmiadzin ultrakonzervatív papjai általi rossz bánásmód elkerülése végett, és hogy az örmény népzenét bemutassa a szélesebb közönség számára is. Az örmény közösségek széles körben elfogadták őt,'Arshag Chobanian pedig az "örmény zene megmentőjének" nevezte őt.
Komitaszt az örmény népirtás idején az oszmán kormány - több száz örmény értelmiségivel együtt - 1915 áprilisában letartóztatta és lágerbe szállította. Hamarosan szabadon engedték, mivel a bizonytalan körülmények alatt súlyosan megbetegedett. A [[Konstantinápoly]]ban levő ellenséges környezet és a hozzá eljutó tömeges [[Örmény népirtás|örmény mészárlások]]ról szóló hírek tovább rontották törékeny mentális állapotát. Először 1919-ig egy török katonai működtetésű kórházba helyezték, majd a párizsi pszichiátriai kórházaiba helyezték, ahol élete utolsó éveit szenvedéssel töltötte. Komitát széles körben a népirtás mártírjaként tekintik, és a művészetben az [[
==Életpályája==
50. sor:
===[[Vagarsapat|Ecsmiadzin]] (1881–1895)===
1881. őszén élete radikális fordulatot vett, szeptemberben Kevork Vartabed Tertsagyan, a helyi örmény püspök a jó énekes hanggal bíró tizenkét éves fiút Ecsmiadzinba vitte, hogy beiratkozhasson a rangos Gevorgian Seminariumba. 1881. október 1-jén Komitaszt bemutatták IV. Katolikus Gevorgnak, aki csalódott volt a fiú örmény ismereteinek hiánya miatt, de annyira lenyűgözte éneklő tehetsége, hogy gyakran kérte, hogy énekeljen a látogatók számára. Egy szerencsétlen gyermekkor után Komitasz „érzelmi és szellemi stabilitást” talált a szemináriumban.
Komitasz 1881 és 1910 között főként Ecsmiadzinban élt, bár jelentős időt töltött Európában. A szemináriumban töltött első éve alatt megtanulta az örmény zenei jelölési (khaz) rendszert, melyet a [[19. század]] elején Hampartsoum Limondjian és tanítványai fejlesztettek ki. Fokozatosan felfedezte a zene iránti nagy szenvedélyét, és elkezdett dalokat írni az Etchmiadzin melletti örmény falusiak énekelteiben, akik szeretettel "Notaji Vardapet"-nek hívták, vagyis "jegyzetelő papnak".
Komitasz az 1890-es évek elején előbb zenét írt Khachatur Abovian, Hovhannes Hovhannisyan, Avetik Isahakyan (fiatalabb osztálytársa) és mások versére. 1891-ben az Ararat magazin (a Szentszék hivatalos lapja) közzétette a „nemzeti himnuszt” (Ազգային Օրհներգ, dalszöveg A. Tashjian dalszövegeit) a többszólamú kórusok számára. 1893-ban fejezte be a szemináriumot, zenei tanár lett, és kinevezték az Etchmiadzin székesegyház kórusmesterévé.
Legkorábbi jelentős befolyást Kristapor Kara-Murza gyakorolt rá, aki 1892-ben csak egy évet tanított a szemináriumon. Kara-Murza összeállított és szervezett európai zenés előadásokat iskolások számára az örmény lakott területeken oktatási célokra. És bár Komitasz kritizálta, hogy művei nem hitelesen örmények, Kara-Murza volt az a személy, aki megmutatta Komitasznak a polifonikus kórusszerkezetet, amely köré zenei eredményeit építette.
1894-ben Szoghomont hieromonkká (կուսակրոն աբեղա) szentelték fel. 1895 februárjában vardapetté (cölibátus pap) rendelték, és később Komitasz Vardapet néven ismerték el. Ugyanebben az évben elkészült az első átiratos népzenei gyűjteménye, az „Agn dalai” (Շար Ակնա ժողովրդական երգերի), amely 25 darab szerelmes dalt, esküvői dallamot, altatót és táncot tartalmazott. Ezt az ecsmiadzini papság reakcióképes és ultrakonzervatív frakciója elutasította, aki zaklatta és szarkasztikusan "szereleménekes papnak" nevezte.
72. sor:
===Deportálás és utolsó évek (1915–1935)===
1915. április 24-én, az örmény népirtás hivatalos megkezdésének napján, letartóztatták, másnap 180 más örmény nevelővel együtt vonatra helyezték, és mintegy 300 mérföld távolságban küldték Çankırı városába, Anatólia északkeleti részén. Jó barátja, török nacionalista költő, Mehmet Emin Yurdakul, az író Halide Edip és az amerikai nagykövet, Henry Morgenthau közreműködött a kormányban, és Talat Pasha külön megrendelésével Komitaszt visszavitték a fővárosba, nyolc másik deportált örménnyel együtt.
1916 őszén betegsége miatt Konstantinápolyba, a Hôpital de la paix kórházba vitték, majd 1919-ben Párizsba költöztek, ahol 1935-ben a Villejuif pszichiátriai klinikán halt meg. Hamvait később [[Jereván]]ba szállították, és eltemették az ő nevét viselő Panteonban.
| |||