Miután [[I. Napóleon francia császár|Napoleon Bonaparte]] francia első konzul ''I. Napóleon'' néven császárrá kiáltotta ki és megkoronázta saját magát [[1804]]-ben megalapítva a Francia Császárságot, félő volt, hogy Napóleon megszünteti a rivális és már csak formálisan létező [[Német-római Birodalom|Német-római Császárságot]], és ezzel a [[Habsburg-ház|Habsburgok]] elvesztették volna az [[1452]] óta viselt [[Nyugati császárok listája|császári címüket]], amivel Európa első számú uralkodóiból visszacsúsztak volna a francia császár és orosz cár mögé. Ezt megakadályozandó az [[1620]]-tól a [[Cseh Királyság]]ot (''Königreich Böhmen'') is magában foglaló [[Osztrák örökös tartományok]]ból (''Habsburgische Erblande''), valamint Lengyelországnak a Habsburg-uralom alá került területeiből, a [[Galíciai és Ladomériai Királyság]]ból (''Königreich Galizien und Lodomerien'') megalapították az új államot, lényegében a császári címhez rendeltek hozzá területeket. Az osztrák császári cím már örökletes volt a [[Választófejedelem|választófejedelmek]] (''Kurfürst'') által megválasztott német-római császárral szemben. Államjogilag az osztrák felfogás szerint a Magyar Királyság csak az 1848-1849-es szabadságharc leverését követően, a [[neoabszolutizmusBach-korszak |neoabszolutizmus]] idején, a [[kiegyezés]]t megelőzően tartozott az Osztrák Császársághoz, de a magyar közjogi gondolkodás ezt vitatja. 1867-ben a kiegyezéssel az Osztrák Császárság alakult át [[Osztrák-Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar Monarchiává]]. A kiegyezést követően az osztrák birodalomfél neve mesterséges alkotás lett: ''a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok'',<ref>{{hiv-web|url= https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Petrik-magyar-konyveszet-17121920-2/19111920ii-2FB2A/szerzodes-a-magyar-szent-korona-orszagai-es-a-birodalmi-tanacsban-kepviselt-kiralysagok-es-orszagok-kozott-a-kolcsonos-vegrehajtasi-jogsegely-szabalyo-33554/|cím= Szerződés a magyar szent korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között a kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályozása tárgyában, 1914|elérés=2019-3-19|családnév=|keresztnév=|munka= Arcanum|nyelv=magyar }}</ref> amelyet nem hivatalosan megint csak Osztrák Császárságnak kezdtek címezni a központi Ausztria nevének kiterjesztéseként.<ref>{{hiv-web|url= https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/OMMonarchia-az-osztrak-magyar-monarchia-irasban-es-kepben-1/az-osztrak-magyar-monarchia-8749/hegy-es-vizrajzi-leiras-sonklar-karoly-vezerornagytol-20/a-monarchia-alkoto-reszei-es-terulete-29/|cím= A monarchia alkotó részei és területe|elérés=2019-3-19|családnév=|keresztnév=|munka= Arcanum|nyelv=magyar }}</ref> Az új császári cím és császárság megalapítását csak két évvel élte túl a német-római császári cím és a Német-római Császárság, amely [[1806]]-ban valóban megszűnt, és ezzel a Habsburgok számára már csak az új császári cím maradt egészen [[1918]]-ig.
