„Appony” változatai közötti eltérés

Apponyi Péter halála után fiai, Miklós és Tamás ismét konfliktusba kerültek a [[Nyitrai Egyházmegye|nyitrai káptalannal]], amellyel azonban végül [[1406]]-ban sikerült egyezségre lépni és így ki lett jelölve a közös birtokhatár. Érdekes sajátság, hogy ebben az időben [[Szulóc]] Dubnica néven szerepel. A közös határ Appony irányából a szőlőhegy felé mutatott. Itt a határt a Farkaskő (Vlčia skala) jelölte ki, majd a határ az erdőn keresztül vezetett a [[Tribecs]]be, egészen Szentforrásig (Svätý prameň). Ez után a felek megegyeztek, hogy a feljebb található erdőket közösen használják. A [[15. század]]ban az erdők kihasználásával kapcsolatban megjelentek az első problémák, mivel minden tulajdonos őrizte területeit. [[1424]]-ben Kozmas [[Nyitra (település)|nyitra]]i kanonok a nádornál panaszt tett a kisapponyi urakra, akik az előző télen a [[szulóc]]i és kisapponyi határ közti területen kivágták az erdőt és szántófölddé tették a területet. Az [[1430-as évek]]ben a szomszédok közötti konfliktusok egy időre alábbhagytak, mivel megjelentek a [[Nyitra (folyó)|Nyitra]] felső folyásánál a [[husziták]]. A husziták [[nagytapolcsány]]i hadiszállásukról sokáig rettegésben tartották a környéket. [[1458]]-ban [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] trónra lépésével a huszita veszély megszűnt. Nem sokkal ezután ismét jelentkezik a birtokviszály az Apponyiak és a [[Nyitrai Egyházmegye|nyitrai káptalan]] között. [[1467]]-ben a viszályba [[I. Mátyás magyar király|Mátyás]] is beavatkozott. Új határmegjelölést írt elő a két fél számára. A határkövek felállításánál részt vett Miklós [[Zobori apátság|zobori apát]], a nyitraludányi András apát, Forgách Péter, Ludányi Péter, Elefánthy András, Nyitraszerdahelyi László és Imre, továbbá a kisapponyi birtokosok. Még ez a rendelkezés sem tudta megállítani a későbbi vitákat. Az [[1480-as évek]]ben nagyon durva határsértések történtek elsősorban az Apponyiak részéről. Erre válaszként a [[Nyitrai Egyházmegye|nyitrai káptalan]] [[szulóc]]i, [[Felsőelefánt|elefánti]] és [[szalakusz]]i jobbágyait a nagyapponyi határban kaszáltatja. [[1483]]-ban a [[Nyitrai Egyházmegye|nyitrai káptalan]] ismét kéri a határkijelölést. Erre az Apponyiak ismét határsértő akciókba kezdtek. [[1483]]. [[július 15.|július 15-én]] ismételten határkijelölő bizottság gyűlt össze a [[Garamszentbenedeki apátság]] embereiből és a nádor által delegáltakból. Ezt a bizottságot azonban Apponyi György és Gáspár szétkergették. [[1483]]. [[július 27.|július 27-én]] az Apponyiak a plébániatemplomnál megtámadták a [[Nyitrai Egyházmegye|káptalan]] [[szulóc]]i jobbágyait, név szerint Romlík Jánost és Istvánt, valamint Jakusovics Tamást. A súlyos testi sértéstől csak úgy menekültek meg, hogy Csuklász István kisapponyi nemes a kúriájában elrejtette őket. Az Apponyiak ezután az akciójuk után királyi bíróság elé kellett, hogy álljanak, ahol 60 aranyra büntették meg őket. A büntetést még [[1487]]-ben sem fizették ki. Ez a tárgyalás azonban hozzásegített, hogy megjavuljon a viszony az Apponyiak és a [[Nyitrai Egyházmegye|káptalan]] között. [[1495]]-ben már Apponyi György 50 arany kölcsönt kér lánya, Katalin esküvőjére Lipovnoki Gáspár [[nyitra]]inyitrai kanonoktól.