„Francia-középhegység” változatai közötti eltérés

A Francia-középhegység Franciaország közepén található. Északról a [[Párizsi-medence]], nyugatról a [[Aquitania|Garonne-medencéje]], keletről pedig a Rhône-Saône-árok határolja. Területe körülbelül megegyezik [[Magyarország]]éval, 90 000 {{szám|90000|km2}}.<ref name="Marosi-Sárfalvi 159. o">Marosi-Sárfalvi 159. o.</ref>

Ez a terület volt az [[Óidő|óidei]] [[Variszkuszi-hegységrendszer|variszkuszi-hegységképződés]] középpontja, magterülete.<ref name="Probáld 37. o">Probáld 37. o.</ref> Dél-[[Anglia]] hegyeivel, a [[Közép-európai-rögvidék]]kel és az [[Urál (hegység)|Urál]]lal együtt a karbonban hozzáforrtak a [[Balti-ősföld]]höz, megnövelve így a születő Európa területét és összekapcsolva azt Észak-[[Amerika]], [[Afrika]] és [[Ázsia]] őseivel (így alakult ki a [[Pangea]]). A [[Középidő|közép]]- és az [[újidő]]ben a rögökre tagolódott hegység egyes darabjai lepusztultak, lesüllyedtek, máskor tenger öntötte el őket, ismét kiemelkedtek. A [[harmadidőszak]] végén erősen széttöredezett, egyenetlen, 800-100800–100 m magas hullámos felszínű tönkké alakult. Délkeleti része emelkedett ki legjobban, itt az 1700 m-ig emelkedő kristályos alapzat kelet felé meredeken szakad le a Rhône-Saône ekkor beszökkenő árka felé. Az árok képződéséhez kapcsolódóan vulkánosság formálta át a hegységet.<ref> name="Probáld 37. o.<"/ref> A harmadidőszak végén és a negyedidőszak elején működő vulkánok jelentős méretű vulkáni kúpokat (puy-kat) építettek.

A hegység óidőből származó kőzetei a [[gránit]] és a [[kristályos pala]], középidőből a [[mészkő]], az újidőből pedig a [[bazalt]] lávakőzetei és tufái maradtak fenn.<ref> name="Marosi-Sárfalvi 159. o.<"/ref>

A '''Causses''' középidei, [[triász]] és [[jura]] korú mészkőből épül fel. A [[Lot (folyó)|Lot]] és a [[Tarn]] ebbe a mészkőbe meredek, szinte függőleges falú szurdokokat mélyített. A fennsíkokon karsztformák, a kőzetek belsejében barlangrendszerek találhatóak. Harmadidőszaki tengeröböl feltöltődésével alakult ki északon a Loire és az [[Allier]] völgye, melyek talapzatát a folyók széles teraszokkal szabdalták fel.

'''Auvergne'''-t az újidő harmad- és [[negyedidőszak]]ában zajló vulkáni működés hozta létre. A vulkáni képződmények egy 90 &nbsp;km hosszú, néhány kilométer keskeny, észak-dél irányú vonal mentén helyezkednek el. <ref>Probáld 38. o.</ref> Hamukúpok, lávafelhalmozódások, vulkáni törmeléktölcsérek találhatóak meg itt, melyek elhelyezkedésük alapján két részre oszthatók. Északon a ''Puy-csoport'' vulkáni kráterek kúpjaiból és felboltozódott lávából áll (pl. ''Puy de Dôme'' 1463 m) legmagasabb közülük a ''Puy de Sancy'' (1886 m) és a ''Cantal'' (1855 m). A Loire felső folyásánál található a ''Velay-csoport''. Az itteni vulkánok lávaömlései a folyó medencéjébe is eljutottak. a puha vulkáni kőzetek közül kipreparálódtak a keményebb anyagból álló lávatűk és vulkáni blokkok, melyek rendkívül látványos tájat alkotnak.<ref> name="Marosi-Sárfalvi 159. o.<"/ref>

A hegység igazi éghajlatválasztó: tőle nyugatra az [[Óceáni éghajlat|óceáni]], keletre a [[nedves kontinentális]], míg délre a [[mediterrán éghajlat]] a jellemző. A hegységre a környezeténél alacsonyabb hőmérsékeltek (júliusi középhőmérsékelt 17-19 &nbsp;°C, januári -2-+2&nbsp;°C) jellemzők. Magasabb részein a 90-et is meghaladja a fagyos napok száma, itt sokáig megmarad a hó. Az évi csapadékmennyiség általában 1000-1500 1000–1500&nbsp;mm között van, de az óceánhoz közelebbi nyugati lejtőkön meghaladhatja a 2000 &nbsp;mm-t is, míg keleten 1000 &nbsp;mm alá csökkenhet. A Cevennek déli lejtőin a csapadék ritkább, de hevesebb, így a talaj pusztulása nagyobb mértékű. Gyakoriak a csak időszakosan vízzel borított medrek és a szárazvölgyek.<ref> name="Marosi-Sárfalvi 159. o.<"/ref>

A Francia-középhegység fontos vízválasztó. Keleti peremének vizei az [[Alpok]]ban eredő Rhône-on és Saône-on keresztül a [[Földközi-tenger]]be jutnak. A Loire és az Allier észak felé halad, majd nyugatra fordulva ömlik az [[Atlanti-óceán]]ba. Ugyanide jut el a Lot és a Tarn vize, melyek a [[Garonne]] mellékfolyói, valamint a vele közös tölcsértorkolatot alkotó [[Dordogne (folyó)|Dordogne]] is. A folyókat általában egyenletes vízjárás és nagy vízbőség jellemzi, ez alól csak a déli, mediterrán hatás alatt álló vizek a kivételek. <ref>Marosi-Sárfalvi 157-158. o.</ref> Causses mészkőfennsíkján gazdag felszín alatti vízhálózat, Auverge vulkáni krátereiben pedig számos krátertó (pl. ''Pavin-tó'') alakult ki.