„Okinavai csata” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kis jav.
31. sor:
}}
 
Az '''okinavai csata''' a [[Rjúkjú-szigetek]] egyikén, [[Okinava (sziget)|Okinaván]] zajlott le a [[második világháború]] végén, a legnagyobb partraszálló hadművelet volt a csendes-óceáni hadszíntéren.<ref>{{cite web|url=http://www.militaryhistoryonline.com/wwii/okinawa/default.aspx |title=The United States Navy assembled an unprecedented armada in April 1945 |publisher=Militaryhistoryonline.com |date= |accessdate=2012-05-06}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.historynet.com/magazines/world_war_2/3035101.html |title=The American invasion of Okinawa was the largest amphibious invasion of all time |publisher=Historynet.com |date= |accessdate=2012-05-06}}</ref> Az amerikai vezetésű támadó hadművelet neve ''Operation Iceberg („Jéghegy hadművelet”)'',<ref>{{cite web|url= http://www.ibiblio.org/hyperwar/USMC/USMC-M-Okinawa/USMC-M-Okinawa-2.html|title=Planning Iceberg, Chp 2 of Okinawa: Victory in the Pacific by Major Chas. S. Nichols, Jr., USMC and Henry I. Shaw, Jr.|publisher=Historical Section, Division of Public Information, U.S. Marine Corps|accessdate=May 7, 2010| archiveurl= https://web.archive.org/web/20100413073151/http://www.ibiblio.org/hyperwar/USMC/USMC-M-Okinawa/USMC-M-Okinawa-2.html| archivedate= April 13, 2010 | deadurl= no}}</ref> mely hétnapos tüzérségi előkészítést követően 82 napig, 1945. április 1-jétől június végéig tartott. A hosszú ideje zajló „Békaugrás”„békaugrás” hadjárat végével a szövetséges csapatok a Japán Birodalom eredeti déli területeihez értek és Okinavát mint támaszpontot kívánták felhasználni a japán főszigetek támadására és bevételére. Végül a Japán ellenfőszigetek indítandóelleni offenzíva tervezését, a [[Downfall hadművelet|''Downfall'' hadműveletethadművelet]] tervezését, nem kellett befejezzék, az atombombák ledobásával elérték a japán kapitulációt.
 
A ''„Jéghegy”'' hadműveletben az [[Az Amerikai Egyesült Államok Hadserege|Amerikai Hadsereg]] 10. hadseregének, mely eredetileg Tajvan bevételére lett létrehozva Hawaiin, négy hadosztálya került bevetésre: a 7., a 27., a 77. és a 96. és további két hadosztály, az 1. és a 6. a Tengerészgyalogságtól. Megszálló műveleteiket partmenti, tengeri és légi támogatások segítették. A hadműveletben több hajó és katona vett részt mint a [[normandiai partraszállás]]ban: a szigetet 1400 hajó, közülük 325 hadihajó vette körül, fedélzetükön 183 ezer emberrel.<ref>http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=10124</ref> A 130 ezer fős japán helyőrség parancsnoka Usidzsima Micuru tábornok volt, aki látván a nagyarányú csapatösszevonásokat a sziget körül, elvetette a partraszállás megakadályozását, inkább csapatainak nagy részét a sziget déli részén, megerősített állásokban vonta össze és szárazföldi összecsapásokra kényszerítette ellenfeleit.
37. sor:
A hadvezetés, Hirohito császár felvetésére egy tengeri hadműveletre is vállalkozott, hogy enyhítse Usidzsima terheltségeit. Egy tíz hadihajóból, köztük a Jamato csatahajóval, álló különítményt indítottak. A [[Ten-gó hadművelet]] elképzelése az volt, hogy Okinava partjaira futtatják az addig már megsérült hajókat és az utolsó lövedékig, vagy a megsemmisülésig, folytatják az ütközetet. A flottakülönítményt még [[Kjúsú]]tól délre elfogta az amerikai hordozóflotta légiereje és többhullámú légi támadásban elsüllyesztette a hajók kétharmadát, a megmaradt négy romboló pedig feladta az értelmetlen előrenyomulást és a túlélők felvétele után visszavonult honi kikötőibe.
 
Az okinavai csatát az utókor amerikai részről mint „acéltájfun” (typhoon of steel) és japán részről mint „acéleső” (tecu no ame) vagy „acélvihar” (tecu no bófú) emlegeti.<ref name="VeteransRH/R">{{cite web|url=http://www.americanveteranscenter.org/magazine/wwiichronicles/wwii-chronicles-issue-xxxix/okinawa-the-typhoon-of-steel/ |title=Okinawa: The Typhoon of Steel |publisher=American Veterans Center |date=1945-04-01 |accessdate=2013-10-12}}</ref><ref name=anniversaryRH>[http://www.stripes.com/news/at-60th-anniversary-battle-of-okinawa-survivors-recall-typhoon-of-steel-1.31175 At 60th anniversary, Battle of Okinawa survivors recall 'Typhoon of Steel' - News - Stripes], Allen, David; Stars and Stripes; April 1, 2005.</ref><ref name=BattleRH>{{cite web|author=John Pike |url=http://www.globalsecurity.org/military/facility/okinawa-battle.htm |title=Battle of Okinawa |publisher=Globalsecurity.org |date= |accessdate=2013-10-12}}</ref> Ezek a becenevek jól jellemzik a harcok vadságát, a japán [[kamikaze]]támadások intenzitása, továbbá a szövetséges hajók és járművek létszáma minden korábbit felülmúlt. A veszteségek nagyságát tekintve, mely az [[első világháború]] árokharcait idézi, a legmagasabb arányú volt a második világháború csendes-óceáni hadszínterén történtek között. Az okinavai kormányzat hivatalos számadatait forrásnak tekintve,<ref>"The Cornerstone of Peace - number of names inscribed". Okinawa Prefecture. 2011. február 4-i állapotában</ref> Japán {{szám|77166}} katonát vesztett, akik mindegyike elesett vagy öngyilkosságot követett el, a szövetségesek vesztesége pedig {{szám|14009}} halottat tett ki (becslések szerint összesen több mint {{szám|65000}} fős veszteség a sebesültekkel együtt). A japánok oldalán negyvenezer okinavai kényszersorozott fiatal is részt vett a küzdelmekben. Ezzel egyidejűleg {{szám|149193}} fő helyi lakos esett áldozatul a vérontásnak: japán katonák ölték meg vagy kényszerítették öngyilkosságra őket. A polgári áldozatok száma a lakosságnak több mint egyharmada volt. Összességében {{szám|240000}} emberéletet követelt a közel három hónapos öldöklés. Az egy évvel korábbi [[saipani csata]] végén felmerült már az a szövetségesi kérdés, vajon a végpusztulás vár-e a japán lakosságra, ha megkezdik Japán megszállását, mely súlyos kérdés ebben a csatában végérvényesen nyilvánvalóvá vált a szövetséges hadászati tervezők számára: a főszigetek bevétele során jelentős áldozatarányokkal kell számolni. Mindkét hadseregparancsnok, [[Simon Bolivar Buckner]] altábornagy és [[Usidzsima Micuru]] tábornok életét vesztette a harcokban.
 
Amerika a hadművelet elején elnökváltásra kényszerült, hiszen [[Franklin D. Roosevelt]] 1945. április 12-én elhunyt a georgiai [[Little White House]] elnöki rezidencián. Utóda, [[Harry S. Truman]] vezette az országot a háború vége felé, követve előde külpolitikai nyomdokait. A csata idején ért véget Európában a háború, az öreg kontinensen állomásozó sorozott alakulatok és a hivatásos állomány egy részéből, szárazföldi és repülőcsapatokból egyaránt, átcsoportosításokat kezdeményeztek, akik az okinavai és egy esetleges Japán elleni invázióban kerültek volna bevetésre. Truman szerint az amerikai fiatal katonák ezreinek védelme érdekében<ref>„The world will note that the first atomic bomb was dropped on Hiroshima, a military base. (...) We have used it in order to shorten the agony of war, in order to save the lives of thousands and thousands of young Americans. We shall continue to use it until we completely destroy Japan's power to make war. Only a Japanese surrender will stop us.” [http://en.wikiquote.org/wiki/Harry_S._Truman#Report_on_the_Potsdam_Conference_.281945.29 Truman 1945. augusztus 9-i rádiójelentése az amerikai népnek a potsdami konferenciáról].</ref> az [[atombomba]] bevetése szükségszerű, a japán nagyvárosok támadása az egyetlen hatékony megoldás – a [[potsdami konferencia|potsdami konferencián]] leszögezettek szerint – [[Japán kapituláció|Japán feltétel nélküli kapitulációjára]], amely az okinavai harcok vége után kevesebb mint két hónappal meg is történt.