„Giovanni Verga” változatai közötti eltérés

Giovanni Battista Catalano Verga és Caterina Di Mauro első fia, Verga. Nagy családban született a szicíliai [[Catania]] városban. Tinédzser korában kezdett el írni. Egyik híres regénye, amelyet fiatal korában írt, az ''Amore e Patria'' (Szerelem és a haza) címet viselő történelmi regény. Jogot tanult a Cataniai Egyetemen, mikor apjától kapott pénzét arra használta fel, hogy 1861-ben és 1862-ben publikálja az ''I Carbonari della Montagná''t (''Mountain Carbonari'') című írásait. Ezt követően 1863-ban publikálta ''Sulle lagúnák'' (''a lagúnábanlagune'') című alkotását is.

[[Fájl:Ritratto_penna_e_acq._verga.jpg|balra|bélyegkép|271x271px| Verga-portréja, készítette: Antonino Gandolfo]]

Időközben Verga a Catania Nemzetőrségnél szolgált (1860-18641860–1864), majd többször [[Firenze|Firenzébe]] utazott, aminek következtében 1869-ben le is telepedett a városban.

1872-ben [[Milánó|Milánóba]] költözött, ahol kifejlesztett egy új irodalmi megközelítést, amelyben a párbeszéd fontos szerepet játszott egy-egy karakter megalkotásánál. Ebben az időszakban írta legfontosabb műveit, mint például A ''Vita dei campi'' (Országos élet, 1880) novellás kötetétnovelláskötetét, amelyben többek között a következő novellák jelentek meg, mint például a ''Fantasticheria'' (Álmodik nyitott szemmel), ''La Lupa'' (Farkas), ''Pentolaccia'' (Játék) és ''Rosso Malpelo''. Ezek a novellák pontosabban olyan történeteket foglaltak magukba, amelyek a szicíliai vidéki életet mutatták be. Egy hasonlóan fontos műve a ''Cavalleria Rusticana'', amelyet későbbiekben színpadra is adaptált. Ezt követően számos operai librettó inspirálódott ebből a művéből, mint például [[Pietro Mascagni|Mascagni]]nak a ''[[Parasztbecsület]]''e vagy ''Gastaldon Pasqua''ja. A ''MaláriaMalaria'' című alkotásanovellája egyike volt az első olyan irodalmi alkotásoknak, amelyeket a ''maláriát'' ábrázolták.

Ezután öt regényen dolgozott, amelyek közül csupán kettőt fejezett be, az ''aI Malavoglia család''ott és a ''Mastro don GesualdóGesualdo''t (1889), az utóbbi karrierjének utolsó nagy írása volt. Azonban mindkét regényt remekműnek tekintik.

Ateista volt.<ref>Simona Cigliana, Roberto Fedi, ''Giovanni Verga'', Istituto Poligrafico e Zecca dello Stato, 2002, p. 287.</ref>