„A hétfő szombaton kezdődik” változatai közötti eltérés

apró
(apró)
 
== A regény címének eredete ==
Borisz SztrugackijSztrugackijt munkahelyén, a pulkovói obszervatóriumban az 1960-as évek elején jó ismerőse, Natasa Szvencickaja megtréfálta. Azt állította, hogy megjelent [[Ernest Hemingway]] legújabb könyve, ''A hétfő szombatszombaton kezdődik'', és a Leningrádi Könyvesházban kerül bemutatásra. Borisz természetesen azonnal több példányt is meg akart vásárolni a (nem létező) kötetből. A Natasa által létrehozott mondatot Sztrugackijék megkedvelték a mély [[Aforizma|aforizmusa]] miatt, és a néhány évvel később megszületett regényüknek ezt a címet választották.
 
== Történet ==
A második részre körülbelül hat hónappal az első rész után kerül sor. Szása már az észak-oroszországi Szolovencben működő szupertitkos BOVATKI (Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete)<ref>Az intézet neve az eredeti, orosz változatban NIICSAVO = semmi.</ref> munkatársa.
 
Ebben a különös intézetben nagy tudású, tapasztalt szakemberek, [[boszorkány]]ok és varázslók dolgoznak, de szőrszálhasogató [[Bürokrácia|bürokraták]] is megtalálhatók. A néha egymással is vetélkedő munkatársak hasznos vagy teljesen haszontalan dolgokkal kísérletezzenekkísérleteznek. A mágiát kutatják a [[Szovjetunió|szovjet]] [[szocializmus]] körülményei között, ahol a [[tervgazdálkodás]] miatt időnként hiányoznak a legfontosabb alapanyagok, és a szervezés sem tökéletes. Gyakran előfordulnak a kutatások közben balesetek, amiket természetesen el kell titkolniuk. A munkatársak a fafejű bürokrata főnök által biztosított rendkívül szűk keretek között próbálnak kreatívak lenni, hogy néha egyáltalán valamit valóban kutatni tudjanak.
 
{{Idézet2|Olyan emberek jöttek ide, akik jobban érezték magukat együtt, mint külön-külön, akik ki nem állhatták a vasárnapokat, mert vasárnap unatkoztak. Mágusok, nagy kezdőbetűs Emberek, s a jelszavuk ez volt: „A hétfő szombaton kezdődik.”|Részlet a regényből}}
 
[[Szilveszter (ünnep)|Szilveszterkor]] Szása, aki a kutatóintézet számítógépes központjának vezetője, továbbra is szolgálatban marad az intézetben. Kulcsokat fogad el minden osztályvezetőtől. Színes és borzongató karakterek egész sora jelenik meg: Fjodor Szimeonivics Kivrin és Cristobal Josévics Junta a figyelemreméltó mágusok, a kioktató és korlátolt Mogyeszt Matvejevics Kamjomedov igazgatóhelyettes, az [[Opportunizmus|opportunisták]]: Merlin és Amvroszij Ambroise-ovicsAmbroiseovics Vibegallo. Az intézet igazgatója, Janus Poluektovics Nyevsztrujev is felkeresi a rendszergazdát (méghozzá egyszerre két [[Megtestesülés|inkarnációként]]: H-Janus és T-Janus alakjában).
 
{{Idézet2|Igen, ők ismertek valamilyen varázsigéket, a vizet borrá tudták változtatni, s bárki közülük könnyűszerrel jóllakatott volna ezer embert öt kenyérrel. De nem ezért voltak mágusok. Ez csak a máz, külsőség. Azért voltak mágusok, mert nagyon sokat tudtak, olyan sokat, hogy a mennyiség náluk végül minőségbe csapott át, és ők más viszonyba kerültek a világgal, mint a közönséges emberek. Olyan intézetben dolgoztak, amely elsősorban az emberi boldogsággal és az emberi élet értelmével foglalkozott, de még közülük sem tudta senki pontosan, mi a boldogság, mi az élet értelme.|A fenti idézet folytatása}}
 
Ezután Privalov sétát tesz az intézet körül, kezdve az alagsorban található Vivariumtól, amely veszélyes varázslatos és [[ mitológia]]i lényekkel teli, a Lineáris Boldogság, az Élet Értelme, az Abszolút Tudás, a Jóslás és Jövendölés, a Védelmi Mágia, az Örök Fiatalság és az Egyetemes Átváltozások osztályain át.
 
A kitérő Vityka Kornyejev laboratóriumában ér véget, ahol kiderül, hogy Szása barátja egyáltalán nem hagyta abba a munkáját. Eredetileg [[dublőr]]t (másolatot) készített magáról, hogy az folytassa a megkezdett kísérletet, de a replikáns gyenge munkaerőnek bizonyult, ezért a mágus inkább elküldte maga helyett mulatozni egy baráti társaságba. Privalov megpróbálja Kornyejevet hazaküldeni, de nem tud megbirkózni a gyakorlott, lelkes varázslóval, aki a kutatásainak él. Miután otthagyta Kornyejev laboratóriumát, azt tapasztalja, hogy az egész intézet tele van alkalmazottakkal, akik ahelyett, hogy otthon ünnepelnék az új évet, inkább visszatértek a kutatóhelyükre, hogy folytassák a munkájukat.