„Agilis szoftverfejlesztés” változatai közötti eltérés

A ''pehelysúlyú'' szoftverfejlesztési módszerek egy csoportja kezdett kifejlődni az 1990-es évek közepén válaszul a ''nehézsúlyú'' [[Vízesés modellVízesésmodell|vízesés]]-orintáltorientált módszerekre, amely kritikákat nevezik nehezen szabályozhatónak, nagyszámúnak és [[Micromanagement|mikromenedzseltnek]]; habár egyes hívei ezen pehelysúlyú módszereknek azt állították, hogy csak visszatértek a korai szoftverfejlesztési gyakorlathoz.<ref name="craig2003">[[Gerald M. Weinberg]], as quoted in {{cite journal |last=Larman | first=Craig |first2 =Victor R. |last2=Basili |date=June 2003 |title=Iterative and Incremental Development: A Brief History |journal=Computer |volume=36 |issue=6 |pages=47–56 |doi=10.1109/MC.2003.1204375 |issn=0018-9162 |quote=We were doing incremental development as early as 1957, in Los Angeles, under the direction of Bernie Dimsdale at [[Service Bureau Corporation|IBM's Service Bureau Corporation]]. He was a colleague of [[John von Neumann]], so perhaps he learned it there, or assumed it as totally natural. I do remember Herb Jacobs (primarily, though we all participated) developing a large simulation for Motorola, where the technique used was, as far as I can tell&nbsp;... All of us, as far as I can remember, thought waterfalling of a huge project was rather stupid, or at least ignorant of the realities. I think what the waterfall description did for us was make us realize that we were doing something else, something unnamed except for 'software development.'}}</ref> Ezek a pehelysúlyú módszerek a következők voltak: 1994-ből a [[Unified Process]] és a [[dinamikus rendszerfejlesztési módszer]] (angol rövidítéssel DSDM); 1995-ből a [[Scrum]]; 1996-ból a [[Crystal Clear (software development)|crystal clear]] és az [[extrém programozás]] (angol rövidítéssel XP) és 1997-ből a [[adaptív szoftverfejlesztés]] és [[feature-driven fejlesztés]]. Habár ezek az Agilis Kiáltvány 2001-es közzététele előttről származnak, mostanra együttesen hivatkoznak rájuk, mint agilis módszerekre;<ref name=rajeshkumar>{{Cite book | last=Larman | first=Craig | year=2004 | title=Agile and Iterative Development: A Manager's Guide | publisher=Addison-Wesley | isbn=978-0-13-111155-4 | page=27 | postscript=<!--None--> }}</ref> és gyakran rövidítik egyszerűen ''Agilis''nek, nagy kezdő ''A''-val, bár ez fokozatosan válik elavulttá.<ref>{{cite web |url=https://www.rallydev.com/community/engineering/agile-capital-"a"-vs-agile-lowercase-"a" |title=Agile With a Capital "A" Vs. agile With a Lowercase "a" |year=2010 |publisher=Rally |accessdate=31 March 2015}}</ref>

=== Iterációs kontra vízesés modellvízesésmodell ===

Az agilis és a vízeséses módszertanok közötti egyik fő különbség az, hogy hogyan tekintenek a minőség és a tesztelés kérdéskörére. A vízeséses modellvízesésmodell mindig külön-külön tesztelési és építési (build) szakaszt definiál; ezzel szemben az agilis szoftverfejlesztés során a tesztelés rendszerint a tényleges fejlesztési (programozási) munkával egyidejűleg, vagy legalábbis ugyanazon iterációban zajlik.

Miután a felhasználók pontos képet kapnak a továbbfejlesztett szoftver működéséről, jobb döntéseket tudnak hozni a szoftver jövőjéről. Azzal, hogy minden iterációban visszatekintő (retrospektív) és tervezési megbeszéléseket tartunk —a— a [[scrum]] módszertan szerint például általában kéthetente—kéthetente —, segítjük a fejlesztőket abban, hogy a terveket a lehető legcélszerűbb, leghasznosabb módon valósíthassák meg.

Ez az iteratív gyakorlat a vízesésesvízesésmodell modell projekt-alapúprojektalapú szemléletmódjával szemben a '''terméket''' helyezi előtérbe. A szoftverre, mintegy élő szervezetként tekint, amely a környezet változásaira maga is változásokkal reagál. A szoftver teljes életútján, különösen pedig versenyhelyzetekben jelentkeznek változási igények; az iteratív szoftverfejlesztés ezen változások megvalósításának a kulcsa.