Ide sorolható a nők munkavállalásának felülről való ösztönzése, a politikai életben, a közigazgatásban vagy a felsőoktatásban a nők számának a megnövekedése. Miközben a kelet-európai rezsimek a feminizmust ideológiájuk részévé tették, lényeges különbségeket találhatunk: a szocialista országokban a nők tömeges munkába állítása részben azok akarataakaratuk ellenére történt, részben propagandaelem volt. (Gondoljunk a [[sztálinizmus]]ban a traktoroslányok imázsára és az ezzel gyökeresen szembehelyezkedő [[Ratkó-korszak]] abortusztilalmára[[abortusz]]tilalmára, amit 1956 júniusában oldották fel, majd 1973-ban szigorítottak. A gyermektelenségi adót pedig az [[1956-os forradalom]] után törölték el.) A nők hivatalos csoportjai (mint a Magyar Nők Országos Tanácsa) csak a pártállam kirakatszervezetei voltak. Az államfeminizmus ez esetben nem az egyes feminista csoportok önszerveződő politikai aktivizmusára épült, hanem a baloldali politikai elit felülről teremtette meg és irányította azokat. Magyarországon 1945-1956 között az állami [[Magyar Nők Demokratikus Szövetsége]], a [[Magyarország 1957–1989 között|Kádár-korszak alatt]] 1957-től 1989-ig pedig a Magyar Nők Országos Tanácsa (a korabeli köznyelvben: a "Nőtanács") volt hivatott a nők érdekeit kizárólag képviselni. Valódi érdekképviselet gyakorlatilag nem volt. A nőkre erős kettős terhelés hárult: Dolgozhattak a férfiakhoz képest jóval kevesebb bérért, viszontemellett az otthoni fizetetlen háztartási reproduktív munka túlnyomó hányada rájuk hárult. A (2008-ig a [[nyugdíj]]minimummal arányosan emelkedő) [[Gyermekgondozási segély|GYES]] 1967-es és a [[Gyermekgondozási díj|GYED]] 1985-ös bevezetése csak fokozta a rájuk háruló gyerekekről és idősekről gondoskodás [[nemi szerep|elvárásait]]. Az [[1973-as olajválság]]ot követően nyugati hitelekből fenntartott (mű)jóléti [[Gulyáskommunizmus|fejlődésnek]] köszönhetően elterjedő háztartási gépek valamennyire oldották ezt a terhelést. A gyerekek után három évig folyósított GYES és GYED a munkából történő tartós kiszorulás miatt számos kismamát átmeneti depresszióba sodort. (Erről a jelenségről többek között [[Tóth Eszter Zsófia]] [[szociológia|szociológus]] jóvoltából született a közelmúltban több kutatómunka is.) Az elején még konzervatív közmorál, majd bő késéssel a hetvenes évekre begyűrűző [[hippi]]korszak [[szexuális forradalom|szexuális forradalmának]] „enyhített”"enyhített" szocialista változatának hatására, a nyolcvanas évekre a nőkre nehezedő modern [[szexizmus]] elnyomása és - különösen a szegény - nők kiszolgáltatott helyzete alig változott: Erkölcsi kaloda, szexuális tárgyként kezelés, szexualizálás, a [[családon belüli erőszak]] büntetlensége, a női test tabusítása, a létező szegénység mellett a hivatalos hallgatás a létező [[prostitúció]]ról stb.
