„Attila hun király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 80.99.251.189 (vita) szerkesztéséről Pagony szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
87. sor:
[[453]] tavaszán Attila székhelyén halt meg - a hagyomány szerint nászéjszakáján orrvérzése lett és belefulladt kábulatában. Más feltételezések szerint a rengeteg alkoholtól kialakuló [[májzsugor]] ellensúlyozására létrejövő, ún. ''[[nyelőcső visszérbetegség]]''től kapott belső [[vérzés]] miatt vérzett el. Egy harmadik legenda úgy véli, hogy germán felesége, Ildikó (Krimhilda) ölte meg, [[fül]]ébe cseppentett méreggel. Temetéséről Priscus nyomán Iordanes ír. Az ázsiai jellegű, a későbbi türk nagyfejedelmek temetéséhez hasonló temetési szertartás szerint ott, ahol a [[Tisza]] kétfelé ágazott, a folyó egyik ágát elzárták, hogy a víz mind a másik ágba folyjon. A hagyomány szerint hármas, arany, ezüst és vas koporsóba ''(ferculum)'' temették el, valójában azonban valószínűleg hármas szemfedőt ''(coperculum)'' téve a halott arcára, egyetlen koporsóban temették el.
 
Már a [[19. század]]i magyar történetírás sem adott hitelt az Attila temetéséről szóló legendának, a 20. századi történészek pedig azt is felismerték, hogy a hármas koporsó és a szolgák legyilkolása [[Iordanes]] osztrogót történetíró VI. századi munkájából származik. IordanesLordanes nem koporsóról, hanem arany, ezüst és vas szemfedőről írt. [[Mócsy András]] régész úgy vélte, hogy a ferculum (koporsó) és a coperculum (szemfedő) jelentéseit cserélte fel az utókor.<ref>Archaeológiai Értesítő 114-115 (1987-1988), p. 256.</ref> A folyóba történő temetés [[I. Alarik nyugati gót király|Alarik]] vizigót király temetésének leírásánál jelenik meg. [[Németh György (történész)|Németh György]] történész a hun temetkezési szokások alapján cáfolja a temetését övező mondát, ugyanis a hunok nem használtak fémből készült koporsókat, csak fakoporsókat. A temetési szertartásban segédkező szolgák legyilkolása több középkori munkában is megjelent, egyfajta vándormotívumként. {{refhely|100 tévhit}}
 
A tényleges temetésre hagyományos hun halotti szertartás után, valahol a Duna–Tisza közén (feltételezvén a Szeged környéki központot) kerülhetett sor. A nagykirályi méltóságot Arikantól született legidősebb fia, [[Ellák]] örökölte.{{refhely|Bóna enciklopédia}}