„Oleszkói vár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
1382-ben Lemgyelország és Litvánia között megkötötték a [[Krevai unió|krevai uniót]], melynek eredményeként 1386-ban [[II. Ulászló lengyel király|Jogaila]] litván nagyfejedelem felségül vette [[Hedvig lengyel királynő|Hedvig]] lengyel királynőt és létrejött a két ország perszonáluniója, Jogaila II. Ulászló néven elfoglalta a lengyel trónt. A ruszin földek feletti ellenőrzést testvére, [[Švitrigaila litván nagyfejedelem|Švitrigaila]] gyakorolta alkirályként. Ebben az időszakban az oleszkói vár a Švitrigailát támogató és lengyellenes ruszin bojárok kezén volt.
1431-ben, amikor Jogaila (II: Ulászkló) blokád alá vette [[Luck|Luckot]], I[[I. Belzi Kázmér]] fejedelem megpróbált bevonulni Oleszkóba, de a vár védői a helyi bijárok és parasztok támogatásával ellenálltak neki. 1431 szeptemberében Jogaila és testvére, Švitrigaila békét kötött. Ennek értelmében az oleszkói vár kivételével lengyel fennhatóság elé került a glíciai várak többsége. A ruszin bojárok királyi bocsánatban részesültek és októberben megkapták a királytól földtulajdonaikat elismerő okiratot. Október végén azonban Švitrigaila oleszkói várban állomásozó katonái a békekötést megsértve felégették egy lengyel bíró birtokát. Végül II. Ulászló lengyel király hosszú ostrom után 1432-ben elfoglalta az oleszkói várat, ezzel elesett a ruszin bijárok befolyása alatt lévő utolsó galíciai erődítmény is. A lengyel király a várat ekkor a szolgálatában álló nemesnek, [[Siennói János|Siennói Jánosnak]] (Jan z Sienna) adományozta. A kastályt ezután újjáépítették. A délkeleti részén felépítettek egy új kétszintes lakóépületet és egy kápolnát. Ekkor építettek a vár területén egy 42 m mélységű kutat. A környező településeken erős katolizáció indult el.
== A vár napjainkban ==
| |||