„A század ragadozó tárgyai” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
apró
40. sor:
Zsilin egy napfényes tengerparti üdülőhelyre érkezik valahol [[Európa|Európában]], hogy rejtélyes halálesetek miatt vizsgálódjon. Véletlen egybeesés az, hogy Zsilin harcolt már itt néhány évvel ezelőtt egy olyan nemzetközi [[dandár]] tagjaként, amely megfékezett egy [[Fasizmus|fasiszta]] felkelést. Inkognitóban, [[író]]nak kiadva magát kezd hozzá a nyomozáshoz. Első látásra vonzó és virágzó [[Kapitalizmus|kapitalista]] világot talál. A lakosok 80 %-a a [[turizmus]]ból él, naponta csak négyórás a munkaidő, mégis magas az életszínvonal, a többség csak a könnyen megfizethető szórakoztatásra törekszik: alkoholra, [[Pszichoaktív szer|drogokra]], egyéb testi-lelki élvezetekre (pl.: Jóhangulat szalonba jár). Fejlett a szolgáltatási ágazat, szembeötlő a szellemi igények nyomorúságával szemben, a [[kultúra]] és a [[tudomány]] a végnapjait éli. A dekadens jóléti kor terméke a hullámpszichotechnikán alapuló elektronikus álomgenerátor (drozska), mely kellemes álmokat (látomásokat) teremt a nagy tömegek számára. Az „intell” titkos társaság tagjai – egyetemi oktatók és hallgatók – utálják a hétköznapi emberek tudatlan és értelmetlen életmódját. [[Terrorcselekmény]]eket követnek el a „mocsár” felrázása érdekében, de hiába. Zsilin véletlenül eljut a „mecénások” titkos társaságának egyik rendezvényére. A szervezet tagjai lopott festményeket és más művészeti tárgyakat vásárolnak és rituálisan elpusztítanak.
 
Rimaier azt javasolja Zsilinnek, hogy látogassa meg a „halászokat”. Az úgynevezett a „halászok” rendkívül veszélyes eseményeket szerveznek a régi metró föld alatti alagútjaiban, ahol egy örültőrült robot kószál. Vagy előle lehet menekülőre fogni, vagy „tizenketten egy ellen”-t játszhatnak a résztvevők. Zsilin megérti, hogy Rimaier csak meg akart szabadulni tőle, és a [[metró]] alagútját túlélve szóba elegyedik a szervezőkkel, az egyik „halász” akaratlanul is nyomra vezeti Ivant. Fokozatosan kiderül, hogy a szleg állhat a vizsgált halálesetek mögött. Zsilin eljut Bubához, a szleg terjesztőjéhez. A titkos ügynök azt hitte, hogy a szleg egyfajta gengszterek által terjesztett [[Pszichoaktív szerszerek|kábítószer]]. Ám meglepve tapasztalja, hogy ez egy egyszerű, általános rádióalkatrész. Egy működő készülékbe kell beszerelni a szleget,<ref>Statikus erőterű kettős térfogató vákuumos [[elektroncső]], darabja: 50 cent.</ref> bekapcsolás után egy kád meleg vízbe Devon nevű rovarirtó szert kell szórni (egy tablettát bekapni), majd a vízbe kell bemártózni a mesterséges valóság létrehozásához. Az emberek egyre jobban ragaszkodnak a szleghez, egyre több időt töltenek eszméletlenül a kádban, és idegi kimerültség miatt valamint az [[Agyi érkatasztrófa|agy vérzésétől]] halnak meg. Zsilin kipróbálja a szleget, és hihetetlen kellemes érzéseket tapasztal. Rádöbben, hogy ez a [[Mély agyi stimuláció#Impulzusgenerátor|neurostimulátor]] a legcsodálatosabb élményeket idézi elő, az illető személy minden tudattalan vágya teljesül, és nem hagy kellemetlen érzéseket. De ez az [[Illúzió|illuzórikus]] élet annyira szép és vonzó, hogy utána a valóság unalmasnak, szürkének és elviselhetetlennek tűnik. Elmerülve ezekbe a szuper élményekbe, az ember elveszíti a kapcsolatát a valósággal, és egyre többet használja a szleget, amíg az idegkimerültség meg nem öli. Zsilin számára nagyon sok erőfeszítést igényel, hogy ne ugyanezt az utat kövesse.
 
{{Idézet2|A világ nem rossz, csak unalmas.|Zsilin gondolata a neurostimulátor használata után (részlet a regényből).}}