„A század ragadozó tárgyai” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
apró |
|||
40. sor:
Zsilin egy napfényes tengerparti üdülőhelyre érkezik valahol [[Európa|Európában]], hogy rejtélyes halálesetek miatt vizsgálódjon. Véletlen egybeesés az, hogy Zsilin harcolt már itt néhány évvel ezelőtt egy olyan nemzetközi [[dandár]] tagjaként, amely megfékezett egy [[Fasizmus|fasiszta]] felkelést. Inkognitóban, [[író]]nak kiadva magát kezd hozzá a nyomozáshoz. Első látásra vonzó és virágzó [[Kapitalizmus|kapitalista]] világot talál. A lakosok 80 %-a a [[turizmus]]ból él, naponta csak négyórás a munkaidő, mégis magas az életszínvonal, a többség csak a könnyen megfizethető szórakoztatásra törekszik: alkoholra, [[Pszichoaktív szer|drogokra]], egyéb testi-lelki élvezetekre (pl.: Jóhangulat szalonba jár). Fejlett a szolgáltatási ágazat, szembeötlő a szellemi igények nyomorúságával szemben, a [[kultúra]] és a [[tudomány]] a végnapjait éli. A dekadens jóléti kor terméke a hullámpszichotechnikán alapuló elektronikus álomgenerátor (drozska), mely kellemes álmokat (látomásokat) teremt a nagy tömegek számára. Az „intell” titkos társaság tagjai – egyetemi oktatók és hallgatók – utálják a hétköznapi emberek tudatlan és értelmetlen életmódját. [[Terrorcselekmény]]eket követnek el a „mocsár” felrázása érdekében, de hiába. Zsilin véletlenül eljut a „mecénások” titkos társaságának egyik rendezvényére. A szervezet tagjai lopott festményeket és más művészeti tárgyakat vásárolnak és rituálisan elpusztítanak.
Rimaier azt javasolja Zsilinnek, hogy látogassa meg a „halászokat”. Az úgynevezett a „halászok” rendkívül veszélyes eseményeket szerveznek a régi metró föld alatti alagútjaiban, ahol egy
{{Idézet2|A világ nem rossz, csak unalmas.|Zsilin gondolata a neurostimulátor használata után (részlet a regényből).}}
|