„Eretnekség” változatai közötti eltérés

Manapság kevésbé használják a kifejezést a másként gondolkodókra, de még mindig előfordulnak egyes (''főleg a nagy történelmi'') egyházakban az eretnekség vádjai.

 

Az [[Őskeresztények|őskereszténység]] meglehetősen összetett volt, sokféleképp és változatosan fejezte ki magát. Az egymással "torzsalkodó" gyülekezetek egyike sem tekinthető azonban eretnekségnek, mert a kezdeti időkben még nem volt olyan egységes hitszabály vagy szervezet, amelyhez viszonyítva eltérőknek minősíthetnénk őket,{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon → eretnekség}} de a kereszténység első formái valójában közelebb álltak azokhoz, amiket később eretnekségnek kiáltottak ki.{{refhely|Mircea Eliadeː Vallási eszmék és hiedelmek tört. II.|315. o.}}

 

Az első eretneknek nyilvánított mozgalmak az ún. [[páli fordulat]] (2. század) következtében jelentek meg, tiltakozásul a kereszténység zsidó gyökereivel való szakítás ellen (→ [[ebioniták]]) és a kompromisszumkötésre hajló törekvésével (→ [[Markión|markioniták]]). Egyes mozgalmak, csoportok a "keresztényi"-nek hívható határán vagy azon kívül álltak ([[gnoszticizmus|gnosztikusok]]).

 

Az [[Arius]] által képviselt, a [[Szentháromság]] tanát elutasító nézetekkel együtt, az [[Őskereszténység|őskeresztény]] hit egyes elvei, tanai és gyakorlatai is sokáig fennmaradtak az évszázadok eretneküldözései ellenére (→ [[arianizmus]]).

 

A középkor egyháztana az eretnekség fogalma alá sorolt minden olyan jelenséget, szemléletmódot és magatartásformát, amelyet ártalmasnak tartott az egyházra vagy a hitre.{{refhely|Egyháztörténeti lexikon 1.; Jel Könyvkiadó, 2006}} Így a [[római katolikus egyház]] az egyház filozófiai, de nem feltétlenül [[teológia]]i nézeteivel szemben álló személyeket is eretnekeknek nevezte. Különleges szerepet játszott a [[Pápa (egyházfő)|pápával]] szembeni engedetlenség (jóllehet elméletileg ő is képes lehet az eretnekségre).

 

A 13. században létrejött az [[inkvizíció]], eredetileg az eretnek irányzatok ellen.

 

: ''Kiközösítünk és átokkal sújtunk minden eretnekséget, mely e szent, igaz és katolikus hit ellen támad... kárhoztatva valamennyi eretneket, bármilyen névvel nevezzék is őket...<br> Az eretnekségben elmarasztaltakat pedig a mindenkori világi hatalmak legfőbb képviselőinek vagy azok megbízott ügyvivőinek kell megbüntetés céljából átadni...<br>A világi hatalmasságokat pedig figyelmeztetni kell és rá is kell venni, sőt: ha szükséges, akár rá is kell kényszeríteni arra…, hogy ha azt kívánják, hogy hívőknek tartsák és tekintsék őket, akkor a hit védelmében tegyenek nyilvánosan esküt arra, hogy a saját joghatóságuk alá tartozó területekről mindazokat az eretnekeket, akiket az egyház megbélyegez, a legjobb tudásukkal és teljes erejükkel el fogják űzni...<br>Azokat pedig, akiket az eretnekségnek csak gyanújával is meg lehet bélyegezni... az egyházi átok kardjával kell sújtani, s mindaddig, míg kellő elégtételt nem szolgáltatnak, kerülje el mindenki; és ha egy éven át megmaradnak kiközösített állapotukban, akkor eretnekekként kell ítélkezni felettük.<br>Azok a katolikusok pedig, akik felvéve a kereszt jelét, [[Keresztes háborúk|harcba indulnak]] az eretnekek üldözésére, nyerjék el ugyanazon [[búcsú]]kat, és kapják meg ugyanazt a kiváltságot, amit azok kapnak, akik a [[Szentföld]] védelmére kelnek útra...''

 

 

 

Szintén eretnekségnek tekintették a manapság [[New Age]]-nek hívható vallási cselekményeket, illetve egyes, akkoriban filozófiainak számító, ma [[természettudomány]]nak tekintett felfedezéseket, meglátásokat. A pápa barátja, [[Galileo Galilei]] elkerülte az elítélést álláspontja visszavonásával.

 

=== Modern eretnekségek ===

 

A katolikus egyházi tanító hivatal egyes emberek tanításait is eretnekségnek minősítheti, ha azok eltérnek a hivatalos hitrendszertől. A 20. században [[Teilhard de Chardin]]t nyilvánították "eretnekgyanúsnak".{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon → eretnekség}}