„Légvédelmi rakéta” változatai közötti eltérés

A '''légvédelmi rakéta''' olyan [[irányított rakéta]], melyet légi célok, elsősorban [[repülőgép]]ek, ritkábban [[helikopter]]ek és [[rakéta|rakéták]] elleni harcra használnak. Az első légvédelmi rakétákat a [[második világháború]]s [[Németország]]ban fejlesztették ki, a szövetséges bombázások megakadályozására, de a háború végéig nem sikerült használható fegyverhez jutniuk.

Az [[atomfegyver]]ket hordozó [[nehézbombázó repülőgép]]ek megjelenése a fejlesztéseknek új lökést adott, és az [[1950-es évek]] második felében megjelentek és elterjedtek az első használható ilyen fegyverek. Az akkori elvárásoknak megfelelően a [[honi légvédelmi rakéta|honi légvédelmi rakéták]] a kiemelt fontosságú, [[stratégiai cél]]okat védték, ennek megfelelően fix telepítésű fegyverrendszerek voltak, meglehetősen nagy méretű és tömegű rakétákkal és berendezésekkel. A legkorábbi rakéták irányítórendszere [[parancsközlő távirányítás]] volt, de ez a távolság növekedésével egyre pontatlanabbul működött, így nem ritkán atomtöltet kellett az ellenséges repülőgépek biztos megsemmisítéséhez, ezért hamar átadta helyét a félaktív lokátoros önirányításnak, amely ma is a légvédelmi rakéták egyik alapvető irányítási módszere.

 

== Külső hivatkozások ==