„Magyar Királyság (1920–1945)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Taz (vitalap | szerkesztései) a →Gazdasági konszolidáció: jav |
a →Gazdasági konszolidáció: kiadó, hely, év, oldal |
||
51. sor:
=== Gazdasági konszolidáció ===
{{Idézet 2|A mérvadó gazdaságtörténeti szakirodalom ma már egyetért abban, hogy a trianoni békeszerződés sokkjából a magyar gazdaság viszonylag hamar és a korábban elképzeltnél gyorsabban talpra tudott állni.|[[Ablonczy Balázs]]
A trianon utáni konszolidációban nagy szerepe volt annak, hogy az ipartelepek közel fele és a gyáripari termelés 55%-a a csonkaországban maradt. Trianon azonban átrendezte a Kárpát-medence gazdasági húzó- és leszakadó régióit. A középosztály hadikölcsön befektetései azonban elvesztek, kárpótlásuk csak nagyon kis mértékben történt meg. Ez egyes rétegek elszegényedéséhez, illetve egyes hivatalviselők státuszvesztéséhez vezetett, valamint a társadalom részbeni radikalizációját okozta.
{{Idézet 2|Az összeomlás korának jelentősége a folyamatosság megszakításában, a hátrányok felerősödésében, az értékstruktúrák felbomlásában van... A legfőbb veszteség az ember volt: egy tízmilliós nyelvi közösség - a magyar - feldarabolása legalább négy nagy részre, minden harmadik magyar határon túlra kerülése. Ez volt Trianon tragédiája, nem a nyersanyagok elvesztése. Sót, szenet, fát, rezet, vasat lehet venni; embert nem.|[[Ablonczy Balázs]]
Fontos feladat volt, hogy átálljon gazdaságunk a békés termelésre a háborús gazdaságpolitika helyett. Ehhez jelentős szerkezeti váltásokra, ahhoz pedig tőkére volt szükség. A kormányzat kezdetben az infláció eszközéhez nyúlt, mely azonban veszélyes eszköz, alááshatja egy ország gazdaságát. Elkerülhetetlenné vált a külföldi tőke bevonása. Bethlen külpolitikájának köszönhetően [[1922]]. [[szeptember 18.|szeptember 18-án]] Magyarországot felvették a [[Nemzetek Szövetsége|Népszövetségbe]]. Ennek eredményeként fel tudtuk venni a hatalmas (250 millió aranykoronás) népszövetségi kölcsönt. A kölcsönből finanszírozták a gazdasági szerkezetváltást, [[1927]]-ben bevezették az új valutát, a [[magyar pengő|pengőt]], hitelt nyújtottak a mezőgazdaság, a turizmus, a villamosipar, a közlekedés fejlesztéséhez. Olyan beruházások fémjelzik ezt a korszakot, mint a [[Lillafüredi Palotaszálló]], a csepeli szabadkikötő, vagy a Budapest-Hegyeshalom vasútvonal villamosítása.
| |||